A zöldenergetikai átállás támogatására a közelmúltban létrejött Energia21 kezdeményezés vezetője, Palkovics László korábbi innovációs és technológiai miniszter nyilatkozott a Világgazdaságnak. A társulás egy témakört már megtárgyalt, azzal kapcsolatban a javaslatait is megfogalmazta, a témáról konferenciát és roadshow-t szervezett, és már készül a következő kritikus területek megvitatására.
Fotó: Energia21
Hogyan indult az Energia21 kezdeményezés?
Az Energia21 olyan szakértőkből állt össze, akik tevékenyek a saját szakterületükön. Ez a félig baráti, félig szakmai társulás támogatni kívánja azokat a folyamatokat, amelyek az iparban, a közigazgatásban és a politikában az energiaátállással kapcsolatosak. A most zajló energetikai forradalom nem egyszerűen azt jelenti, hogy az egyik energiaforrásról áttérünk egy másikra. Ez már technológiai forradalom is. Mivel ez elég bonyolult, azt gondoltam, hogy próbáljuk ki a társulásunkat alkotó 21 emberrel – akik nagyjából lefedik a gazdaság, a tudomány és a szakmai közélet területeit –, hogy hogyan tudjuk a közösséget támogatni. A saját eszközeinkkel és a tudásunkkal igyekszünk akár a kormány, akár a tudomány képviselői, akár a vállalatok számára rámutatni a megfontolandó technológia kérdésre. Ha nem jutunk eredményre, megpróbáljuk a gondolatunkat másképp megfogalmazni, miután közülünk senki nem politikus, nem közszereplő, hanem például gazdasági vezető vagy professzor, így mindegyikünk véleménye egészen komolyan nyomhat a latban.
Bővülhet is csapat?
Nincs létszámlimit, bárki csatlakozhat, aki úgy gondolja, van mondanivalója, a társaságunk pedig alkalmas arra, hogy meghallgassa, elgondolkozzon rajta, mindenképpen várjuk. Nem akartunk szervezetet létrehozni, mert az ügyeket nyitottan, szabadon szeretnénk megbeszélni, nincsenek tabutémák sem. Ezért is nevezzük magunkat kezdeményezésnek. Lehet hozzánk csatlakozni a havonta tartandó találkozóinkon, továbbá elindítottunk a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökséggel egy országos roadshow-t is, hogy ezeket a fejlett, 21. századi technológiákat vigyük közelebb az emberekhez. Minden roadshow-hoz tartozik majd egy szakmai konferencia. Az első rendezvény Győrben zajlott, nagy sikerrel.
Az elmúlt 30 évben több sikert is elért a magyar gazdaság, a legkiemelkedőbbet talán az autóiparban.
Számos külföldi autógyártó érkezett Magyarországra, ahol most az itteni meglévő magyar tudást, tapasztalatot használja.
Azonban az autóipar átalakulás alatt van, ahogyan a hozzá kapcsolódó energetika is, példaként említve, hogy a lakossági napelemek által termelt árammal tölthetők az elektromos járművek is. Szintén időszerű probléma a villamosenergia-hálózat használata: hogyan mérjük a használatot, hogyan fizessünk érte, hol támaszkodhatunk az okos mérésre? Ezzel kapcsolatban megjelent már számos, nem minden politikai szándéktól mentes vélemény, például a Magyar Tudományos Akadémiáé. Ennek a tanulmánynak az előzményéről semmit nem tudunk, állítólag maguk az akadémikusok sem látták. Ha valóban az az akadémia álláspontja, ami ebben áll, akkor én, mint akadémikus, egy kicsit szégyellem magam.
Mit tett eddig az Energia21?
Meghatároztunk néhány kiemelt területet. E témák egyébként nagyjából sejthetők abból, hogy mivel foglalkoznak a társulás tagjai. Az első téma az energiatárolás volt. Azért az, mert nem lehet kérdés, hogy az akkumulátorok gyártásának, használatának és újrahasznosításának ugyanolyan biztonságosnak kell lennie, mint bármely más technológiának. Az erre vonatkozó szabályokat ki kell dolgozni, illetve olyanokat kell alkalmazni, amilyeneket az általunk példaképnek tekintett országokban, például Németországban. Egy másik javaslatunk szerint létre kell hozni a (például a győri, miskolci, pécsi, szegedi, veszprémi és debreceni egyetemek bevonásával) egy állami szervezetektől független környezeti monitoring hálózatot. Azt is felvetettük, hogy az akkumulátorgyárak nagy vízigénye miatt e gyárak szennyvizének tisztításával ezeket a vizeket újra lehessen használni. Erre van magyar technológia is. E körforgással megkímélhetők a felszín alatti vízkészletek használata. További javaslataink megtalálhatók a honlapunkon.
A következő feldolgozandó téma talán az elektromobilitás vagy a vasúti közlekedés lesz.
Ezek köré csoportosul a következő konferencia és a következő roadshow témája is.
Mit tart a zöld átmenet kapcsán a legfontosabb teendőnek, illetve a legnehezebb feladatnak?
Először meg kell határozni, hogy Magyarország szempontjából mit értünk zöld átmeneten. Ez világviszonylatban világos: a karbonlábnyom csökkentését, de Magyarország nem nagy szennyező, és csökken is a széndioxid-kibocsátása. Számunkra inkább az az elsődleges probléma, hogy ide minden energia csövön vagy vezetéken érkezik, tengerünk nincs, a saját termelésünk nem elég. Ezt a kiszolgáltatottságot oldani kell.
Amikor miniszter voltam – és a mostani miniszternek is ez a stratégiája –, kidolgoztuk annak a módját, hogy 2050-től hosszú távon ne legyen sokkal több gázra szükség, mint amennyit belföldön elő tudunk állítani. Ehhez olyan energiaforrásokat kell használni, amelyek nem terhelik a környezetet, Magyarországon elérhetők, és csak kis importfüggést jelentenek. Valamekkora függés persze mindig lesz, hiszen például a napelemeket vagy az akkumulátorokat is külföldről kell behozni. Azonban hazánk itt szerencsés helyzetben van: először az autóipar, majd az autóipar teljes energetikai rendszerének idetelepülése miatt.
Az országban akkora akkumulátorgyártó-kapacitás van kiépülőben, aminek köszönhetően a tárolókapacitások alapján 2027–2028-ra az iparág egyik legnagyobb globális szereplőjévé válunk. Ennek köszönhetően nem leszünk kiszolgáltatva az akkumulátorbehozatalnak.
Emlékezetes, hogy a Covid kitörése után megszakadt számos ellátási lánc, nem érkeztek azok az alkatrészek Ázsiából, amelyek gyártását sok vállalat azért telepítette oda, mert ott olcsóbb. Ám még háború sem kellett a szállítások leállásához, elég volt egy vírus. A hazai akkumulátorgyártás ebből a szempontból már ad egy biztonságot.
Az energiatárolás kiemelten fontos a zöldátmenet szempontjából, és többféle módja van. Magyarországon két lehetőség kínálkozik. Az egyik a hidrogén előállítása a fölösleges árammal, ekkor az energiát lényegében a hidrogénben tároljuk, és abból is nyerhetjük vissza. A másik, a galvanikus módszer, amikor akkumulátort használunk.
A hidrogénben való tárolás azonban egyelőre drága és rossz hatékonyságú, az ipari áramtárolás pedig még gyerekcipőben jár.
Az utóbbi rohamléptekkel fejlődik, a hálózati áram tárolására vonatkozó követelmények pedig nem azok, amelyek az autóakkumulátorra vonatkoznak. Az energiasűrűségre (egy köbdeciméternyi akkumulátorban tárolható energia mennyiségére) és a teljesítménysűrűségre (milyen gyorsan tölthető fel az akkumulátor) vonatkozó követelmény az autó esetében egyaránt magas. A hálózati akkumulátornál nincs ilyen elvárás, mert van a tárolásra elég idő és hely is.
Ebből az is következik, hogy az autókból 10 év múlva kikerülő, már kis energiasűrűségű akkumulátorok további 10 évig nagyon jól használhatók még ipari áramtárolásra, főleg, mert összeköthetők, hálózatban is működtethetők. Emellett nyersanyag is előállítható belőlük.
Azt a félelmet pedig fontos eloszlatni, hogy majd megjelennek a magyar határon a használt akkumulátorokkal megrakott teherautók, ugyanis az az ország köteles a használt autóakkumulátor sorsáról gondoskodni, ahol azt kivonják a forgalomból.
Hol látja az Energia21 eredményes működésének fő akadályait?
Minket ebben a saját felelősségünk kötelez, hiszen az Energia21 tagja például az OTP és a Mol felsővezetői és a tudomány rangos képviselői. Nem dőlhetünk hátra, részben, mert úgy érezzük, hogy van befogadókészség – a politika oldaláról is –, részben mert már az első megnyilvánulásunknak is volt visszhangja. A vállalatok részéről sincs merev elutasítás. Az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (amely nem spórolásra, hanem hatékonyságra ösztönöz) ellen például 2018-ban az energiaszolgáltatók még nagyon tiltakoztak, ma már üzletet látnak benne. A rendszer még túl is teljesítette a tőle várt mutatókat, ebben persze a tavalyi energiaválságnak is volt szerepe. Ellenkezést tehát nem érzek, azt szeretnénk elérni, hogy induljon el egy beszélgetés a fontos kérdésekben.
Nyitottak a listájukon nem szereplő kérdéseket is megtárgyalni, például külső felkérésre?
Persze. Lehet téma többek között az atomenergia is. Egyelőre még senki nem döntötte meg azt az alaptézist, hogy nem teljesíthetők a Párizsi Megállapodás céljai, ha az energiamixben nincs jelentős súlyú atomenergia. Lehet persze később gondolkodni a mostani, szuperkritikus (láncreakción alapuló) erőművek helyett szubkritikusakban. Megjelent a kis moduláris reaktorok (SMR) kérdése is, ami azért fontos, mert az ilyen létesítmények építése nem igényel akkora előkészítést.
Mikor érzi sikeresnek az Energia21 munkáját?
Ez nagyon nehezen mérhető, mi ugyanis beszélünk a dolgokról és javaslatokat teszünk, de beavatkozni mindig másnak kell. De, ha például az említett német jogszabályt átültetik a magyar jogrendbe, azt kicsit a mi sikerünknek is tartjuk. Azt is, ha az egyetemeken elkezd kiépülni az akkumulátorokhoz kapcsolódó monitorozás, de túlzást lenne minden ilyen eredményt magunknak tulajdonítani. Mi csak elkezdtünk ezekről beszélni.
Mi lesz, ha kifut a kijelölt tíz téma?
Még nyitott, egyelőre azt látjuk, hogyha nagyjából havonta egy témát feldolgozunk, akkor a jövő év végére végzünk az eredetileg elgondolt feladatainkkal.
