Két éve tart az ukrán háború – Európa elment a falig, mit hoz a jövő?

Az idei müncheni biztonsági konferencián a hangulat sokkal nyomottabb volt, mint egy évvel korábban. A fő okok: Ukrajna, a katonai helyzetben bekövetkezett kedvezőtlen változások, a Nyugat felismerése, hogy mozgástere erősen beszűkült és Navalnij halála. 

Kijev, látván a vonakodó NATO-kiállást a teljes körű Oroszország-ellenes fellépés mellett, kétoldalú, ukrán–angol, ukrán–német, ukrán–francia biztonsági megállapodásokkal igyekszik pótolni az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tartózkodását. Ám ez hosszabb távon aligha segít. A támadó szempontjából – és erre elhangzanak célzások Moszkvában – teljesen mindegy, hogy a német csapatok a kétoldalú szerződés, vagy NATO-alapon vonulnak be Ukrajnába. Ha ez bekövetkezne, együtt lennének a feltételek „egy tökéletes nukleáris vihar” kitöréséhez, mert Moszkva ezt NATO-támadásként értelmezné. 

Európa elment a falig

Mit tehet ebben a helyzetben a Nyugat? Lépten-nyomon hallani, hogy szükséges az Ukrajnának nyújtott katonai-hadianyag támogatás fokozása. Brüsszelben az elmúlt hónapokban a nyugat-európai hadiipar jelentős fejlesztését deklarálták. A továbblépés lehetőségei azonban korlátozottak. A múltban Kijevnek adott támogatás kimerítette a NATO-államok stratégiai készleteit. Szakértői szinten kétségek hangzottak el a NATO-hadianyag Ukrajnában való racionális felhasználása kapcsán. 

Nemcsak Moszkva, hanem a Nyugat is némely helyzetet súlyosan félreértelmezett. Hogy ez Oroszország, az ottani autoriter hatalmi struktúra meg nem értésén, vagy a „gyenge Oroszország” propagandafogás terjesztői ellen fordulásán, az orosz hadiipari potenciál alul-becslésén alapszik-e, nehéz megmondani. Mindhárom tényező szerepet játszhat a kialakult helyzetben.

Politikailag-gazdaságilag 

Az EU, a tagállamok emellett nem jó évet zártak, a tavalyi jócskán egy százalék alatt maradt. Brüsszelben felismerik, hogy a politikai deklaráció (Ukrajnának EU-taggá kell válnia) mögött súlyos megoldandó problémák vannak, például Kijev tagságával felborulna a teljes EU agrártámogatási rendszer. 

A tárgyalóasztalnál való pozíciószerzés lehetőségét pedig kizárja, hogy az EU nem akar tárgyalni Moszkvával – legalábbis a konfliktusban kialakult erőviszonyokat alapul véve. Ha Trumpot elnökké választják Amerikában és az új fehér házi vezetés elfogadja Moszkva javaslatát, elindul egy Washington–Moszkva (Peking?) tanácskozás egy új nemzetközi biztonsági rendszerről, Európa önmagát zárhatja ki belőle. 

Óvatos németek

Berlinben puhul a koalíció. Háromból ketten, a szabad demokraták és a Zöldek már hajlanak a német gyártmányú KEPD 350-es, Taurus mintájú cirkálórakéta Ukrajnának való szállítására. Még a harmadik koalíciós partner, a szocdemek táborából is hallani helyeslő hangokat, de Olaf Scholz, a hidegfejű, néha már a tétovázásig megfontolt kancellár egyelőre nem adja be a derekát. 

Németországnak mintegy 600 darabos készlete lehet az egyenként egymillió eurós, önállóan manőverező robotrepülőgépből. A hatszázból mintegy 150 lehet bevetésre alkalmas. Az ódzkodó német vélemények szerint Ukrajna ezt azonnal a Kercs-híd (Krím) és oroszországi nagyvárosok, első sorban Moszkva, Szentpétervár ellen vetné be – ami könnyen egy Kijev elleni oroszországi atomcsapásba, akár kelet-nyugati általános (atom)háborúba torkollhatna. Vajon képes lenne néhány tucatnyi Taurus alapvető változást hozni a katonai helyzetben? Szakértők erre egyértelmű „nem”-mel válaszolnak. 

Hosszú menetelés

Azaz katonailag Ukrajna tartósan nehéz helyzetben van. Az idei esztendő kritikus fordulatokat-lehetőségeket hozhat. A szankciók nem törték meg Oroszország hadiiparát, amely egyes fegyverfajtákból néhány hónap alatt megtízszerezte a gyártást. A kezdeti keserves tanulságokat levonva Oroszország rákényszerítette saját, a második világháborús ütközetekre jellemző harcmodorát a nyugati tanácsadók által befolyásolt Ukrajnára. 

pedig évszázadok óta ezt a fegyvernemet tekintik a „harcterek királynőjének”. Nyugaton elhanyagolták a vontatott, vagy önjáró tüzérség fejlesztését – ennek most Ukrajna is megissza a levét. 

Hogy miként alakulhat a katonai helyzet az ukrajnai frontszakaszokon,  hosszabb távú válaszra senki sem vállalkozik. Az ISW amerikai think-tank szerint 2026-ig az oroszországi csapatok előre akarnak nyomulni – bevéve Zaporizzsjét – a Dnyeper  vonaláig. Ez azt jelenti, hogy 2024-ben délkeleten az Orihiv városát az északkeleti Kupjanszkig összekötő, nagyjából egyenes vonalig akarnak előrenyomulni, elfoglalva egy körülbelül húszezer négyzetkilométernyi területet. A fennmaradó 35-40 ezer négyzetkilométernyi részt pedig 2025-2026-ban vonnák ellenőrzésük alá. Ambiciózus elképzelés – ha igaz – mert 2023-ban az oroszországi előrenyomulás (az ukrán ellentámadás lefékezését követően) a régióban nagyjából száz négyzetkilométeres terület (egyharmad Budapest) elfoglalását jelentette. 

Irány Kijev?

Dmitrij Medvegyev, a Putyin elnökölte oroszországi Biztonsági Tanács elnökhelyettese utal rá, hogy a harc akár még hosszú ideig elhúzódhat. És akár Kijev megtámadásáról is szó lehet. Két szempontot említ. Az első: Kijev - értelmezése szerint – orosz város, a második: innen, 

Végül arra a kérdésre sem látszik a válasz, hogy milyen (mekkora) lesz a háború utáni Ukrajna. Már ma annyi bizonyos, hogy egy szétlőtt, elaknásított, lakossága egyharmadát elvesztett, kivéreztetett-eladósodott szegény országról lesz szó, amelynek helyreállítása óriási (magán) tőkét igényel. Ígéretekben egyelőre nincs hiány.