Karácsonyi ajándékozás: drága mulatság a rossz meglepetés – így is megéri megpróbálni

Ajándékot kapni jó dolog, de adni még nagyobb öröm – kivéve akkor, amikor hiába próbáltunk a szerettünk kedvében járni, a fa alatt csalódás várta őket. Ez mára akkora problémává vált, hogy még a gazdaságra is hatással van, az elemzők pedig egyre furfangosabb szakszavakkal jellemzik az ünnepi baklövéseket. A kedvünk azonban ne menjen el: jó ajándékot találni könnyebb, mint gondolnánk.

Sokan emlékszünk arra az izgalomra, amikor azon tűnődtünk, hogy vajon milyen ajándékokat rejtett el számunkra a Jézuska – vagy, mint később kiderült, szüleink vagy nagyszüleink – a fa alatt. Sokunkban azonban máig megmaradt az a rossz érzés, amikor csalódás ért minket a csomagolópapír felbontása után:

Felnőttként egy kényelmes pár zokni, kardigán vagy cipő, esetleg egy jó könyv vagy édesség kiváló meglepetés; gyermekként azonban ezeket kapni a hónapokkal korábban kiválasztott Lego szett – hiába mentek volna csődbe miatta a szüleink –, távirányítós autó vagy babaház helyett azonban befeketítheti az egész ünnepi időszakot, és semmi kedvünk nem volt mosolyogni a karácsonyi képeken.

Nem véletlen, hogy a „nagyok közé kerülve”, amikor már nemcsak kapni, de adni is illik ajándékot, rengeteg stresszet okozhat az, hogy mit válasszunk ki szeretteinknek. Rengeteg kérdést kell egyszerre megválaszolni, tévedés esetén pedig úgy érezzük magunkat, mintha bevallanánk: valójában nem is ismerjük a családtagjainkat.

Mindenkinek fáj a rossz ajándék

A csalódást okozó ajándékok gazdasági költségei nem csak a nem kívánt tárgyakból származó értékveszteséget foglalják magukban, hanem a visszaküldések kezelésével járó időt és frusztrációt is – az eredeti csalódáson felül. A barátja vagy rokona vagy nem ismeri Önt annyira, mint gondolja, vagy nem szánta rá az időt, hogy kitalálja. A stressz és a sértett érzések tényleges költségek – csak nehéz számszerűsíteni őket.

A közgazdászoknak van egy kifejezésük a nem kívánt ajándékok okozta negatívumokra: a „holtteherveszteség”, amely olyan veszteség, amelyet nem ellensúlyoz másnak okozott nyereség.

A ronda pulcsik és a nem kívánt játékok akkora problémát jelentenek, hogy Joel Waldfogel közgazdász szerint

Ő emiatt azzal érvelt, hogy csomagolópapír helyett inkább csak egy borítékot vegyünk elő, és a bonyolult keresgélés helyett egyszerűen adjunk készpénzt a szeretteinknek – amit majd arra költenek, amire akarnak.

Így azonban mi értelme van egyáltalán ajándékot adni, ha ennyire tranzakcionálissá válik az emberiség egyik legősibb szokása?

A pénzzel kibélelt borítéknak vagy az ajándékkártyáknak természetesen van helye a fa alatt:

• kevésbé ismert munkatársaknak ezt a legegyszerűbb adni;
• a tinédzserek esetében pedig, akik fejébe gyakorlatilag lehetetlen belelátni, így könnyen elkerülhetjük a maró kritikát és a szájhúzást.

Tudja, hogy valaki eléggé törődött vele ahhoz, hogy időt szánjon arra, hogy megismerje őt, és megpróbált olyan ajándékot találni, amely boldoggá teszi. Nem egy esetben ez a szeretetből fakadó többlethasznosság kárpótolhat egy olyan ajándékért, amely nem éppen az, amit valaki esetleg magának vett volna.

Bármilyen cserében, így az ajándékozásban is, legalább kétféle hasznosság van: a címzetté és az ajándékozóé. S bár az ünnepi ajándékozás inkább átadás, mint az, amit mi cserének gondolunk, mindkét hasznosságot figyelembe kell venni.

Egy kis humorral megfűszerezve pedig szinte mindent el lehet adni. A tucat egyre kisebb dobozba rejtett ajándékot nem lehet mosolygás nélkül felbontani, a „nem tudtam, hogy mit válasszak”-típusú kacatcsomagban pedig szinte lehetetlen nem találni valamit, ami tetszene szerettünknek. A kézműves, DIY meglepetések vagy a házi enni- és innivalók szintén szívvel készülnek.