Az ukrán csapás korántsem volt végzetes az orosz stratégiai fegyverekre, viszont apropó lehet Moszkvának a nukleáris válaszra

Tudta azt Donald Trump is, hogy az orosz stratégiai fegyverek elleni  dróntámadással Ukrajna tudatosan tesztelte azt a nagyon vastag vörös vonalat, ami a világot elválasztja egy esetleges orosz nukleáris ellencsapástól. Fel is hívta telefonon az orosz elnököt, minden bizonnyal erről is egyeztettek. 

Beszámolók szerint az orosz stratégiai légierő  – mintegy 130 bombázógép, amelyek a H–55-ös cirkálórakéta nukleáris robbanófejes változatát is tudják indítani – 7-9 százalékos veszteséget szenvedhetett. Ezzel Ukrajna megszegte az orosz nukleáris doktrína törvényben megerősített kitételét, amely szerint az ország kulcsfontosságú védelmi rendszerei elleni támadás nukleáris válaszcsapást enged meg. Hogy ezek után megnyomják-e a Kremlben az atomtámadásra utasító jelképes gombot, arról az orosz fegyveres erők mindenkori főparancsnoka – jelenleg Vlagyimir Putyin – dönt. 

Moszkva rohamtempóban modernizálta atomarzenálját

Moszkva, Putyin láthatóan nem törődik a Nyugat reakcióival, és folytatja ukrajnai céljai megvalósítását. Hogy ezek milyen komolyak, azt jelzi, hogy a kijevi vezetéshez igen közel álló, erős amerikai támogatással megjelenő angol nyelvű ukrán médiumban, a Kyiv Independentben egy magas rangú kormánytisztviselő, Pavlo Palisa, a Zelenszkij-titkárság helyettes vezetője első ízben beszélt nyíltan Oroszország tervéről a Dnyiprótól keletre lévő területek, Ukrajna fekete-tengeri partvidéke elfoglalásáról és tartós ellenőrzés alá vonásáról. 

Katonai szempontból nézve azért nem érte végzetes veszteség az orosz stratégiai légierőt, lévén ez a nukleáris triád (levegő, föld, tenger) legkevésbé erős láncszeme. Moszkva az elmúlt fél évtizedben rohamtempóban modernizálta stratégiai triádját, mindenekelőtt annak két másik komponensét, 

• a szárazföldi siló vagy mobil bázisú interkontinentális ballisztikus rakétáit és 
• az atom-tengeralattjárókra telepített rakétákat. 

Ezzel lényeges előnyre tett szert az USA hasonló rendszereivel szemben. Orosz-amerikai források szerint 2024 végén legalább tizenkettő, UR-100NUTTH ballisztikus rakétákra applikált, Avangard mintájú, stratégiai hiperszonikus, önállóan célra vezérelhető, több nukleáris robbanófejes űr-felső légköri sikló, támadóeszköz volt telepítve, egy részük az Orenburg melletti Dombarovszkij légi-rakétatámaszponton, védett föld alatti függőleges kilövőállásokban. 

Az Avangardok ellen orosz források szerint jelenleg nincs ismert, biztos védőeszköz. Mint ahogy a hasonló, hiperszonikus, duális (nem-nukleáris, kinetikus támadófejjel és „hagyományos” termonukleáris robbanófejekkel egyaránt felszerelhető) Oresnyikok ellen sincs, amelyekkel elpusztították Dnyipróban a Juzsmast, Ukrajna egyik legnagyobb hadiipari komplexumát. Az Oresnyikok Európát támadhatják, hatótávolságuk azonban nem éri el az USA-t, közép- (átmeneti) hatótávolságú ballisztikus rakéta a hordozóeszközük. 

 2019 végén, mértékadó amerikai-orosz források szerint 

• Oroszországnak 1426 stratégiai atomrobbanófeje volt hadrendbe állítva, 
• 532 stratégiai hordozóeszközre szerelve. 
• Ebből az Oroszországi Stratégiai Csapásmérő Rakétaerő (RVSzN) 320 nehéz-rakétájára jut az oroszlánrész, 
• közülük 1181 stratégiai robbanófej. 

A legfélelmetesebb orosz stratégiai fegyverek

Jelenleg az RVSzN legfélelmetesebb fegyvere az RSz–28 Szarmat (Satan-II.), amely azonban még nem érte el a teljes üzembiztonságot. A tavaly őszi egyik próbaindítás vélhetően kudarcot vallott – írta a térségünk egyik legjobbjának tartott katonai szakíró, a bolgár Bojko Nikolov. 

A vélhetően 

• a világ legnagyobb, 208 tonnás, 3 méter átmérőjű, 35 méter magas nehézrakétája háromfokozatú, folyékony üzemanyagú, silóbázisú. 
• Képes 10 darab stratégiai, egyenként 750 kilotonna (körülbelül harminc Hirosima-bomba) hatóerejű robbanófej
• vagy 15-16 darab kisebb, taktikai atomfegyver hordozására
• vagy kombinált eszközök (nukleáris robbanófejek plusz Avangard űrsiklók) hordozására. 
• Hatótávolsága 18 ezer kilométer, képes korlátozottan, de ennek többszörösét megtéve, az űrben is repülni. Így az USA-t a kevésbé védett déli oldaláról is tudja támadni. 

Amerika vele szemben csak az 1970 óta hadrendben tartott Minuteman III. rakétát tudja felsorakoztatni. Ez 

• 36 tonnás súlyával, 
• 1-3, 350-400 kilotonnás robbanófejével, 
• 14 ezer kilométeres hatótávolságával töredékét teljesíti az oroszországi ellenpárjáénak. 
• Előnye a szilárd hajtóanyagú hordozórakéta. Washington négy év múlva tervezi lecserélni a Minutemanjeit modernebb Sentinelekre. 

A levegőben a NATO van előnyben

Összességében Oroszország birtokában valamivel több nukleáris robbanófej van (5580 egység), mint a teljes NATO-nak, beleértve az amerikaiakat is (5559 egység). A szárazföldön telepített mobil és silókban tartott interkontinentális ballisztikus rakéták által alkotott orosz triád erősebb és jóval modernebb az amerikaiak hasonló fegyverrendszereihez mérten. 

Ezt azonban ellensúlyozza a NATO hatalmas fölénye a taktikai harci repülőgépekben. Továbbá igen tetemes nyugati (NATO) fölény észlelhető az űrbázisú stratégiai fegyverrendszer-komponensekben, a katonai távközlési és felderítő műholdakban. Oroszországnak a közelmúltban mindössze három új típusú, korszerű, a támadásokat korai fázisukban észlelni képes mesterséges holdja keringett a Föld körül.