Az európai vállalatok energiaválsággal és inflációval küzdenek, s ami talán még nagyobb baj, hogy ez igaz a munkavállalóikra is. Sztrájkhullámok söpörnek végig a fejlett Nyugaton, a dolgozók magasabb bért követelnek, reáljövedelmük zuhanását tapasztalva. A német autóipari dolgozók, a francia TotalEnergies olajipari munkásai, az EdF atomerőműveiben dolgozók, a liverpooli dokkmunkások, a légiipari alkalmazottak megmozdulásai miatt fennakadások vannak – hogy csak néhány példát említsünk. A vállalatok ugyanakkor kénytelenek bért emelni, muszáj megtartaniuk a munkaerőt. Mindez azzal fenyeget, hogy ár-bér spirál alakul ki.
A közeledtével az európai vállalatok termelékenysége rohamosan romlik, és a bérkövetelések tovább rontják a nyereségességi kilátásokat.
Az eurózóna inflációja októberben történelmi csúcsra, 10,7 százalékra hágott, a második negyedév átlagában a bruttó bérek viszont mindössze 4,1 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbi szinthez képest.
Az Airbus dolgozói a németországi Brémában vonultak fel, 8 százalékos béremelést követelve. az IG Metall szakszervezet csaknem 3,9 millió embert képvisel, sorra szervezi a sztrájkokat, azzal érvelnek, hogy csak az energiaárak drágultak vagy 40 százalékkal az idén, a többi megélhetési kiadásról nem is beszélve. A munkaadói szervezetek viszont azt mondják, hogy ha emelik a béreket az idén, akkor egész egyszerűen nem lesz miből bért fizetni jövőre. Németországban például nemrég döntött arról a kormány, hogy 22 százalékkal megemeli a minimumbért – a recessziós környezetben ezt is nehéz lesz kigazdálkodni.
Az ár-bér spirál kialakulása a jegybankok rémálma. Még jobban megnehezíti az elleni küzdelmet. Az Európai Központi Bank (EKB) immár második 75 bázispontos kamatemelését hajtotta végre, s további szigorítás várható Frankfurtban. Ez igencsak megnehezíti majd a vállalatok gazdálkodását. Az első fél évben még volt lakossági kereslet az eurózónában, a növekvő költségeket, legalábbis azok jelentős részét, a cégek át tudták hárítani a fogyasztókra – erre utal az infláció megugrása is. A recesszió közeledtével, a reáljövedelmek zsugorodásával azonban a háztartások már nagyon nehezen fogadják el az újabb áremeléseket.
Az infláció ugyanakkor várhatóan tartós marad – még ha üteme szelídül is –, így a munkavállalókat nagyon nehéz lesz meggyőzni, hogy saját maguk alatt vágják a fát a bérkövetelésekkel.
Különösen nehéz helyzetben vannak a fogyasztásicikk-gyártók, mint például a Nestlé vagy a Unilever. A Nestlé a fizikai munkások juttatásait emelte, a Unilever már tavaly 5,1 milliárd eurót költött globálisan béremelésre, s ha idén is erre kényszerül, az fájó sebet ejt a nyereségességén. A brit Sainsbury lánc csaknem 8 százalékkal emelte dolgozói bérét, és lehetővé tette, hogy munkavállalói jelentős diszkonttal vásároljanak üzleteiben. A francia L’Oréal szintén bevállalta a szokottnál nagyobb béremelést.
Létszámhiány
Az üzleti szolgáltatók helyzete sem rózsás, az olyan cégek, mint a Sodexo vagy a Compass, töbnnyire pár éves szerződéseket kötnek, így ha bért kell emelniük, az értelemszerűen csökkenti a nyereségüket. A Sodexo viszont már így is létszámhiánnyal küzd, főleg az Egyesült Államokban, ahol a Fed kamatemelési cunamijának dacára továbbra is feszes a A Compass tavaly 9,3 milliárd fontot költött bérekre, nyeresége viszont 357 millió font volt; vagyis már viszonylag csekély mértékű béremelések is belemarnak a profitba. A Danone munkavállalóinak 24 százaléka dolgozik Dél-Amerikában – klasszikusan magas inflációjú országokban. A létszám további 26 százaléka Európában tevékenykedik, ahol rekordszinteket ostromol az infláció.
Megszólalt a déli kórus
Az EKB viszont nem tehet mást: továbbra is kénytelen szigorítási pályán maradni. Az ár-bér spirál kialakulása felpörgő inflációhoz, az inflációs várakozások tartós magas szintjéhez vezetne, ezt pedig egy rendes jegybanknak minden eszközzel illik megakadályoznia. Joachim Nagel, a német Bundesbank elnöke keddi beszédében leszögezte, hogy minden befolyását latba fogja vetni, hogy az EKB letörje az inflációt, még akkor is, ha ez megfojtja a gazdasági növekedést. A jegybankár szerint egy olyan helyzetben,
„amikor a monetáris politika el van maradva az inflációtól, a helyzet normalizálásának költségei jelentősen magasabbak lehetnek”.
Várakozásai szerint a német infláció – amely októberben 11,6 százalékkal 70 éves csúcsra szökött fel – jövőre is 7 százalék fölött marad.
Luis Guindos, az EKB alelnöke szintén hangúlyozta a közelmúltban, hogy nem lehet leállni a kamatemelésekkel, bár dél-európai lévén nem tette le a garast egyértelműen az újabb 75 bázispontos szigorítás mellett. A központi bank mínusz 0,5 százalékról 1,5 százalékra emelte négy hónap alatt irányadó kamatát, ami a piacok várakozásai szerint a decemberi kamatdöntő ülést követően minimum 2 százalékra emelkedik.
A magas kamatszinttől hagyományosan ódzkodó déli államok kórusa azonban már elkezdte az aggodalmaskodást. Giorgia Meloni, Olaszország új miniszterelnöke közölte, hogy az eurózóna monetáris politikája
„sokak szerint elhamarkodott döntéseket hoz”.
Emmanuel Macron francia elnök úgy véli, hogy az EKB összezúzza a keresletet, hogy csökkentse az inflációt. Christine Lagarde, az EKB elnöke velük szemben úgy tartja, az enyhe recesszió nem lesz elég ahhoz, hogy megszelídítsék az árak vágtáját. François Villeroy de Galhau, a francia jegybank elnöke szerint a kamatemeléseket egészen addig kell folytatni, amíg a maginfláció el nem kezd csökkenni. Ez a mutató viszont októberben immár negyedik hónapja emelkedik egyfolytában.
