Kína és az Egyesült Államok a világ két legnagyobb gazdasága, ám egy sor kérdésben (emberi jogi helyzet Kínában, Tajvan, ujgurok, vámháború) áll vitában, és eltérően vélekednek az orosz–ukrán háborúról is. Az egyik legnagyobb konfliktus mégis a távol-keleti ország technológiai szektora körül forog.
Ahogy élesedik az amerikai–kínai szembenállás, Washington egyre inkább igyekszik a csúcstechnológiához szükséges gyártókapacitásokat amerikai földön létrehozni, miközben próbálja megakadályozni Pekinget, hogy hozzáférjen a legmodernebb technológiákhoz. Az Egyesült Államok tavaly októberben korlátozta a legfejlettebb, mesterséges intelligenciához és szuperszámítógépekhez használható csipek exportját, valamint a félvezetők gyártásához szükséges, amerikai technológiát tartalmazó berendezések Kínába szállítását.
Az amerikai kormány decemberben 36 kínai céget rakott feketelistára: az úgynevezett Entity-listán szereplő vállalatok nem vásárolhatnak technológiát és alkatrészeket amerikai beszállítóktól, csak ha engedélyt kérnek rá, amit nem könnyű megszerezni. Az újonnan felkerült társaságok között ott van a memóriacsipek gyártásában meghatározó YMTC is. A Fehér Ház valószínűleg attól is tartott, hogy a kínai vállalat az önköltség alatt fogja értékesíteni a memóriacsipeket, és nyomást gyakorol az amerikai riválisokra, például a Micronra. Sőt, a Pentagon szerint
Kína jelenti a legnagyobb kihívást és a legsúlyosabb veszélyt.
Ugyanakkor a két ország közötti kapcsolatokat nem lehet egyik pillanatról a másikra szétválasztani, például az amerikai állampapírok legnagyobb tulajdonosa Japán 1120,2 milliárd dollárral, a szigetországot pedig Kína követi 933,6 milliárddal. Ennél is érdekesebb, hogy Kínának hatalmas készletei vannak a ritkaföldfémekből. A következő években Angola, Ausztrália és az Egyesült Államok is próbálja felfuttatni a termelését, de az Investment Monitor szerint továbbra is Kína adja majd a globális finomítás 80 százalékát.
A ritkaföldfémekre szükség van többek között az okostelefonok, a hibrid- és elektromos autók, a számítógépes merevlemezek, a szélturbinák, a napelemek és a televíziók gyártásához. Nevük ellenére a ritkaföldfémek nagyon is gyakoriak, de az összes lelőhelyen vegyesen vannak jelen, így nehéz és költséges szétválasztani őket, a kitermelésük és a feldolgozásuk pedig környezetszennyező. Európa e téren jelenleg az importtól függ, pontosabban Kínától, amely a szükségleteinek több mint 90 százalékát biztosítja. Peking akár korlátozhatja is az értékes anyagok exportját, ami hatalmas csapás lenne a világgazdaságra, de az ázsiai ország még nem vetette be ezt a fegyvert.
Mi lesz Kína válasza?
A szankciók kellemetlenül érintik a távol-keleti óriást. „A Kínát legsúlyosabban érintő probléma az, hogy nem fér hozzá a legfejlettebb csipekhez, az amerikai szankciók ugyanis a világ összes cégének tiltják, hogy olyan félvezetőket szállítsanak Kínába, amelyekben van amerikai technológia vagy dizájn. Ez lényegében minden legújabb generációs alkatrészt érint. Ugyan kevésbé fejlett csipeket a kínaiak már most is tudnak gyártani, de a fő céljuk az lett, hogy a legfejlettebb félvezetőkben is önellátók legyenek” – mondta lapunknak Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.
Elemzők szerint Kína rövid távon továbbra is megpróbálja majd megszerezni a kulcsfontosságú technológiákat a tengerentúlról, míg hosszabb távon hazai helyettesítő termékeket fejleszt ki, hogy ellensúlyozza a külföldi technológiától való függőséget. Peking az önellátás előmozdítására fog összpontosítani, amire a hírek szerint nem sajnálja a pénzt.
Hatalmas kormányzati támogatási programok indultak, félvezetőtervező egyetemi szakok létesültek, és tajvani mérnököket is igyekeznek átcsábítani. Egyelőre nagy a lemaradás, de van rá esély, hogy idővel utolérik az élvonalat, és akkor a blokád hosszú távon Kína malmára hajtja a vizet
– fejtette ki Salát Gergely. Hozzátette: egyes kínai high-tech cégeket kizárnak a nyugati piacokról – például a Huaweit –, ezt azzal próbálják enyhíteni, hogy egyrészt a hatalmas belső piacra, másrészt a nyugatin kívüli piacokra koncentrálnak, ami alsó hangon hat és félmilliárd embert jelent.
Peking az utóbbi időben különösen aktív lett a Közel-Keleten: decemberben Hszi Csin-ping kínai elnök Szaúd-Arábiába látogatott, ahol Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg sokkal nagyobb pompával fogadta, mint korábban az amerikai elnököt. A két ország 34 egyezményt kötött a zöldenergia, az információs technológia, a logisztika vagy az építkezés területén. A távol-keleti óriás az Öböl menti országokkal is szorosabbra fűzné kapcsolatát, a kínai vezető kijelentette, hogy az importált nyersanyagokért jüanban fizetne.
A kínai pénznem használata a nemzetközi kereskedelemben megrendítené a dollár fennhatóságát, ami gyengítheti az amerikai fizetőeszközt. És ehhez kapcsolódik, hogy egyre közelebb kerülnek Oroszországhoz: Peking nem vezetett be szankciókat Moszkva ellen, sőt: az orosz energiahordozók egyik legnagyobb felvásárlója lett. A kínai külügyminiszter pedig december végén kijelentette, hogy elmélyíti a kölcsönösen előnyös együttműködést Oroszországgal.
