Európát is magával ránthatja a zűrzavarba süllyedt Németország

Stabilitást ígért Olaf Scholz német kancellár a hatalomra kerülésekor, ám ennek pont az ellenkezőjét érte el. A politika paletta még töredezettebbé vált, a gazdaság recesszióba süllyedt, a különböző szakmák képviselői pedig a megélhetésükért tüntetnek. Németország pont akkor állt a feje tetejére, amikor egységre lenne szükség. 

Schoz elődje, Angela Merkel 16 éven át vaskézzel irányította Németországot, ami a regnálása alatt Európa legerősebb gazdaságaként domináns szerepet töltött be az döntéshozatalában. Merkel politikáját a pragmatikus centrizmusra és a politikai konszenzusra építette, amit azért tehetett meg, mert Németország védelmét az Egyesült Államok garantálta, így minimális szinten tarthatta a katonai kiadásait.

Az elmúlt évek azonban kihívás elé állították az országok vezetéseit. A világpolitikai szintér széttöredezik, az Egyesült Államok hidegháború utáni megkérdőjelezhetetlen hatalma immár a múlté. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Oroszország birodalmi törekvései, a közel-keleti háború kitörése, nem utolsósorban pedig Kína egyre fenyegetőbb tajvani hozzáállása. Ha a novemberi amerikai elnökválasztáson Donald Trump kap újból bizalmat, az Egyesült Államok várható bezárkózása, protekcionista intézkedései pedig feltételezhetően felerősödnek, azaz Európa, benne Németország, már nem számíthat akkora amerikai védelemre, mint eddig.

Ebben a világpolitikai környezetben Európa szerepe és lehetőségei is átértékelődnek. Az öreg kontinens egységes fellépése és a közös védelem kialakítása még fontosabbá vált. Az Európai Unió eddigi motorjának, a német politika működésképtelensége azonban gyengíti az uniós képviseletet.

A Politico szerint

A baloldali hárompárti koalíciós kormány a háború utáni Németország történelmének egyik legnépszerűtlenebbike. A belharcok sújtotta vezetés miatt a politikai intézményekbe vetett bizalom rohamosan csökken. Egy friss felmérés szerint a németeknek már csak 13 százaléka bízik a pártokban, közöttük pedig a szélsőjobbos Alternatíva Németországért (AfD) egyre erősebben szerepel.

Meddig menetelhet az AfD?

Talán pont emiatt, az AfD politikusai titokban arról tanácskoztak ősszel, hogy hatalomra kerülésük esetén hogyan utasíthatnak ki olyan bevándorlókat, akik nem tudtak beilleszkedni a társadalomba. Ezen sokan felháborodtak, Hendrik Wüst, Észak-Rajna-Vesztfália kereszténydemokrata (CDU) miniszterelnöke pedig egyenesen „náci pártnak” nevezte az AfD-t. A mozdonyvezetők sztrájkja és a gazdák traktoros felvonulása mellett már az AfD elleni tüntetések is bénítják a mindennapi életet. 

A kulcskérdés az, hogy a megkésett felháborodás meg tudja-e állítani a szélsőjobboldal felemelkedését. Az AfD országos szinten 21 százalékon áll, ami a tüntetések kezdete óta valamelyest csökkent, de a párt továbbra is a második legnépszerűbb tömrölülés a jobbközép CDU/CSU szövetség mögött.

A szélsőjobboldali csoportok rátelepültek a gazdatüntetésekre. Habár a szélsőjobboldal alapvetően az állami újraelosztás, azaz támogatások ellen van, mivel a szavazóbázisa főként a vidéki kisvárosokban található - beállt a gazdák mögé. A társadalom baloldali és szélsőjobbos tagjai között egyre nagyobb a szakadék, ami földrajzilag is látható: a kelet-német tartományokban messze nagyobb az AfD támogatottsága. Ez pedig kihívást jelent az ország egységes kormányzása szempontjából.