Kína még megmentheti az összeomló gazdaságát

A kínai gazdaság egyre rosszabb bőrben van, a menekülő befektetők, az összeomló ingatlanpiac és egy történelmi adóssághegy mellett a bizalmatlan piaccal és az óvatosan költekező lakossággal is szembe kell néznie. Egy gyors, pontos és nagy méretű támogatási programmal azonban a helyzet visszafordítható, és hosszú távon az ázsiai nagyhatalom lábra állásához vezethet – írta a Financial Times.

Januárban Kína 2023-ra vonatkozóan 5,2 százalékos hivatalos GDP-növekedést jelentett, de a Shanghai Composite index öt éve a legalacsonyabb szintre esett. A kínai ingatlanpiac tovább zuhant, a fogyasztói kiadások pedig továbbra is visszafogottak. Az üzleti bizalom továbbra is alacsony, és a közvetlen külföldi befektetések jelentősen csökkentek.

Kétségtelen, hogy az ázsiai nagyhatalom gazdasága rossz bőrben van, de még az is kétséges, hogy a közölt adatok mennyire tükrözik a valóságot – a kritikusok szerint ugyanis az ország helyzete sokkal rosszabb, mint amilyen képet a hivatalos jelentések festenek.

Megmenthető-e Kína gyengélkedő gazdasága?

Bár a nemzeti alapokkal blue chip részvényeket vásároltatva támogatni lehet a tőzsdéket, most a gazdaság valódi élénkítésére, a vállalati nyereségek növelésére, valamint az üzleti és háztartási kiadások helyreállítására van szükség.

Pekingben azonban egyelőre nincs konszenzus a gyengeség mögött meghúzódó legfontosabb tényezőkkel kapcsolatban, így a megoldások is messze vannak.

A legtöbben úgy vélik, hogy a kínai gazdaság átalakulóban van, és a nagymértékben az ingatlanokra és az adósságra épülő önkormányzati beruházásokra támaszkodó növekedési modellről átáll egy olyanra, amely inkább az innovációra és a belföldi fogyasztásra támaszkodik. Ez fájdalmas és lassú lesz, tekintettel az ingatlanszektor súlyára, a magas önkormányzati adósságra, a csökkenő népességre, valamint az USA és szövetségesei által bevezetett technológiai korlátozásokra.

A gyenge bizalomnak mélyebb okai is vannak: a kínai tisztviselők a szétválasztási nyomásra hivatkoznak, míg a befektetők a korábbi szabályozási szigorításokat és a bizonytalan politikai környezetet emelik ki.

A piaci közgazdászok a rövidebb távú tényezőkre és a makroösztönzés hiányára is rámutatnak. A 2020–21-es és a koronavírus-járvány idején bevezetett ingatlanpolitikai szigorítás hozzájárult ahhoz, hogy az építkezések és az adósságok fenntarthatatlan szintje miatt visszaesett a lakáspiac.

Eközben pedig gyenge kereslet súlyosbította a többletkapacitási problémákat, ami ár- és jövedelemcsökkenéshez vezetett, ez pedig tovább gyengítette a vállalati beruházásokat.

– írta Tao Wang, a UBS Investment Research vezető kínai közgazdásza. Szerinte a jövő heti Országos Népi Kongresszus jó alkalom lenne ilyen intézkedések bejelentésére.

Egy összehangoltabb, kormányzati irányítású ingatlanadósság-átütemezési program szintén segíthetne a visszaesés okozta károk mérséklésében. A lakásvásárlási korlátozások további enyhítése a nagyvárosokban, a jelzáloghitel-kamatok és a minimális foglaló további csökkentése, valamint a háztartási regisztrációs rendszer további lazítása a 3 millió főnél nagyobb városokban segítené a lakáskereslet fellendülését.

A hazai kiadások ösztönzésére a kormánynak a GDP 2 százalékát kitevő vagy azt meghaladó mértékű fiskális ösztönzőt kell alkalmaznia a szociális kiadások növelése és az infrastrukturális beruházások finanszírozása érdekében. További kamatcsökkentések és likviditásinjekciók segítenének csökkenteni a jelzáloghitelek és a vállalati adósságszolgálat terheit, és a lazább hitelpolitikával együtt ösztönöznék a hitelkeresletet.

– tette hozzá Wang. A kamatcsökkentés előnye valószínűleg messze felülmúlja az amerikai–kínai kamatszintkülönbség mérsékelt növekedésének negatív hatását.

Tekintettel arra, hogy Kína eltávolodott a régi növekedési modelljétől, az ingatlanpiac valószínűleg nem nyeri vissza korábbi formáját, és a makroösztönzés önmagában nem fog tartós növekedést generálni. Az új növekedési modellre való sikeres átálláshoz strukturális reformokra lesz szükség. Még ha Peking vonakodik is a fogyasztás közvetlen támogatásától, strukturálisan növelheti az egészségügyi kiadásokat a hosszú távú bizalom és a háztartások fogyasztásának fellendítése érdekében.

Az önkormányzati oldalon az adósságátütemezéssel együtt kell végrehajtani az állami vagyon pénzzé tételét és a hosszú távú kiadások fenntartható finanszírozását, beleértve az infrastrukturális kiadásokat is. A stabilabb és átláthatóbb szabályozási környezet, az alacsonyabb belépési korlátok és a befektetők jobb jogi védelme szintén ösztönözné a magánszektor részvételét.

A kínai kormánynak megvannak az eszközei a visszaesés megfordításához, a siker a korai cselekvéstől, a szakpolitikai koordinációtól és a kormány szigorúbb tervezésétől függ.