Olaf Scholz a héten igencsak meglepte a közvéleményt. A 65 éves politikus, aki még német mércével mérve is meglehetősen humortalannak számít, a TikTokon debütálva közölte: „Nem fogok táncolni.” A német kancellár gesztusa persze nem véletlen, pár nappal kínai látogatása előtt jelent meg a kínai tulajdonú közösségi portálon, ezzel is üzenve Pekingnek: egy jóbarát érkezik a Mennyei Birodalomba.
A német szövetségi választásokig alig egy év van hátra, és Európa egykor dübörgő lokomotívja most inkább kohószökevénynek tűnik. Scholznak sürgősen ki kell valamit találnia, hogy megfordítsa népszerűségének vészes zuhanását. A kancellár háromnapos látogatása szombaton kezdődik Kínában, ez lesz a leghosszabb és talán a legfontosabb külföldi útja, amióta 2021 végén hivatalba lépett. Scholznak most bizonyítania kell; igenis van globális tekintélye, igenis működik még a Németország Rt.
Biznisz über alles
Az is igaz persze, hogy Scholz úgy megy Kínába, mintha a fogát húznák. Washington egyre nagyobb nyomást gyakorol Európára, s így annak legerősebb gazdaságára, a németre is, hogy támogassa őt a Kína elleni vám-hidegháborúban. A szociáldemokrata, baloldali Scholz, ráadásul a Zöldek koalíciós partnereként kényelmetlen helyzetben van abból a szempontból is, hogy Hszi Csin-ping elnök regnálása alatt Kínát egyre inkább a tekintélyelvűség és a nacionalizmus jellemzi. A hongkongi demokratikus mozgalmakat elfojtották, s a vádak szerint több mint egymillió ujgurt –- többségében muszlim kisebbséget – kényszerítettek átnevelő táborokba.
Még ha a német vezetők nem is fáradnak bele abba, hogy a világot a legmagasabb erkölcsi normák melletti elkötelezettségükről emlékeztessék, Berlin újra és újra bebizonyította, hogy nem hajlandó feláldozni jólétét az emberi jogok, Washington biztonsági aggályai vagy akár az miatt – jegyzi meg a Politico című lap.
Jó példa erre Oroszország. Németország hosszú évek óta figyelmen kívül hagyta a szövetségesek figyelmeztetéseit a Moszkvától való függőségével kapcsolatban, a fordulat csak akkor, 2022 februárjában következett be, amikor az orosz tankok megindultak Kijev felé. Berlin álláspontja persze érthető:
a német gazdasági felemelkedés jó (pár) száz éve az olcsó orosz nyersanyagokra és energiahordozókra épül.
Lehet, hogy Scholznak voltak aggályai az oroszokkal, vagy most Kínával kapcsolatban, a német gazdaság állapota azonban minden más megfontolást felülír.
A pokolba vezető út
A Kínába vezető út, a kínai kereslet hosszú évtizedeken át aranyat ért a német exportőrök számára, növelte a profitjukat, és fenntartotta Németország pozícióját a világ vezető gazdaságai között. Az utóbbi időben azonban ez az út inkább a pokolba vezető autópályának tűnik Peking egyre agresszívebb protekcionizmusa és keménykezű iparpolitikája miatt.
A Német Kereskedelmi Kamara nemrégiben végzett felmérése szerint a német vállalatok kétharmada kifogásolja, hogy Kínában tisztességtelen verseny folyik. (Mégis mire számítottak? Szabadversenyes kapitalizmusra?) Eközben az Európai Uniót egyre inkább frusztrálja, hogy a kínai állam bőségesen támogatja a kulcsfontosságú iparágakat, mint például a napelem- és szélturbina-gyártókat vagy az Európát olcsó villanyautókkal elárasztó autóipart. Ez utóbbi már annyira fáj az öreg kontinens gyártóinak, hogy Brüsszel a nyáron vámok kivetését fontolgatja.
A német autóipar eközben a teljes skizofrénia állapotába került. Az olcsó ázsiai villanyautók azzal fenyegetnek, hogy saját piacukról szorítják ki a német modelleket. Az megbüntetése kézenfekvő volna, de a nagy német autógyártók – például a Mercedes vagy a BMW – attól félnek, hogy Peking megtorló intézkedéseket vezet be, ezzel pedig legígéretesebb exportpiacukon szorulnának vissza.
Németország a Nyugat nagy részével egyetemben szépen belesétált a kínai csapdába. Amikor a német ipar az 1980-as években elkezdett Kínába települni, a politikusok és a vállalatvezetők úgy gondolták, hogy a jövőbe fektetnek be. Arra számítottak, hogy a jóléttel, a gazdasági felemelkedéssel Kína liberalizálódni fog, nyugatiasabbá, demokratikusabbá válik.
Az erősödő középosztályt már nem fogja érdekelni az osztályharc.
Szép elmélet volt, de a dolgok nem így alakultak.
Kína ugyanis évtizedeket töltött azzal, hogy tanuljon a Nyugattól, és a feladatot sikeresen végrehajtotta, s immár egyre kevésbé függ a Nyugattól, Németországtól. Az NSZK-nak ugyanakkor egyre nagyobb szüksége van a kínai keresletre. Óriásvállalatai, mint a Siemens vagy a Volkswagen (VW), 40 évvel ezelőtt kezdtek befektetni Kínában, s az elmúlt évtizedekben a Mennyei Birodalom globális tevékenységük egyik alappillére lett.
A VW globális autóeladásainak például mintegy 50 százalékát Kína adja.
A német cégek közül az autógyárak és a vegyipar (BASF) kínai kitettsége a legnagyobb, s ebbe a körbe már beszállítóik is beletartoznak.
– mondta Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet elnöke.
Béna kacsa
A közgazdászok és a Nemzetközi Valutaalap 2023 után a német gazdaság további stagnálására számítanak. Az idén eddig több mint 2 százalékkal esett vissza, és a horizonton nem látszik enyhülés jele. Bár a német foglalkoztatás továbbra is robusztus, ez gyorsan megváltozhat, ha a gazdaság nem élénkül.
Miközben Németországnak a növekedési kihívások egész listájával kell szembenéznie a szakképzett munkaerő krónikus hiányától kezdve a túlszabályozásig, egyes közgazdászok szerint a vállalkozások és a fogyasztók negatív hangulata tartósan lefelé tartó spirálba húzhatja a gazdaságot.
Scholz pekingi látogatása több mint kétségbeesett cselekedet, egyenesen lehetetlen küldetés.
Még ha képes lenne is meggyőzni a kínai vezetőket arról, hogy nyissák meg kapuikat a verseny előtt, és állítsák le az árudömping gyakorlatát, azt egész biztosan nem tudja elérni, hogy a régi módon dübörögjön Kínában a belső fogyasztás. Az ingatlanválság és a kulcsfontosságú ágazatokban tapasztalható túlkapacitások miatt maga a kínai gazdaság is keresleti problémákkal küzd.
Németország számára talán még aggasztóbb, hogy Kínának már nincs szüksége azokra a gépekre és más, magas műszaki színvonalú beruházási javakra, amelyek az elmúlt évtizedekben a német export növekedését hajtották. Ennek hátterében nem csak a gyengébb kereslet áll;
a kínai vállalatok nagyrészt felzárkóztak német versenytársaikhoz, így az ország kevésbé függ az importtól.
Pontosan ez az, ami miatt a Scholz-koalícióban is részt vevő Zöldek azt követelik, hogy Németország vonuljon ki Kínából. A Kieli Intézet egy nemrégiben készült tanulmánya szerint a Kínával való nagyobb szakítás a német gazdaságot mintegy 5 százalékkal vetné vissza, ami nagyjából megfelelne a 2008-as pénzügyi válság vagy a koronavírus- járvány idején tapasztalt GDP-zuhanásnak. Brutális lenne, de nem végzetes. Viszont a mostani helyzetben Scholz nem engedheti meg magának – és Németországnak –, hogy ilyen növekedési áldozatot hozzon.
Még mindig Kína a legjobb esély
Scholz legnagyobb problémája az, hogy nincs máshová mennie. A német ipar már most is nagyon erős amerikai pozíciókkal rendelkezik, az Egyesült Államok messze az ország legnagyobb exportpiaca. Az USA-ba irányuló német export 2023-ban 158 milliárd, a kínai kivitel 97 milliárd euró volt.
Az exportot és az importot is egybeszámolva azonban Kína a németek legnagyobb kereskedelmi partnere, s a matek végén mégiscsak az jön ki, hogy a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező piac.
A német vállalatok az elmúlt években jelentős sikereket értek el Kínában, így most, a választások előtt nem célszerű szűz területeket – például Indiát – megcélozniuk. Az ilyen erőfeszítések csak hosszú évtizedek múlva fordulnak termőre, a választások pedig vészesen közelednek.
A Kínába irányuló német közvetlen működőtőke-beruházás 2023-ban közel 12 milliárd eurót ért el, ami rekordnak számít. 2021 és 2023 között többet fektettek be Kínában, mint a 2015 és 2020 közötti ötéves időszakban – derül ki az IW Köln, egy vezető közgazdasági intézet adataiból.
Scholznak a geopolitikai helyzet sem kedvez. Még ha Kína gazdasági nehézségei átmenetinek bizonyulnak is, a Washington és Peking közötti feszültségek Tajvan és a világ biztonsága (az oroszok támogatása) miatt nehéz helyzetbe hozzák Németországot.
Az Egyesült Államok és Kína együttesen Németország kereskedelmi forgalmának csaknem 20 százalékát adja,
ami azt jelenti, hogy az ország nem engedheti meg magának, hogy bármelyiket is elveszítse. A mindenkori német kancellár kénytelen egyensúlyozni a két nagyhatalom között, egyiket sem veszítheti el.
A pekingi érdek
Hszi Csin-ping persze pontosan tisztában van mindezzel. Miután 2022-ben de facto életfogytiglani vezetővé koronázták, Scholz volt az első külföldi vezető, aki meglátogatta őt. A német kancellár békefenntartó küldetésként próbálta meg eladni az utazást, azt kommunikálva, hogy majd ő meggyőzi Hszi Csin-pinget, fékezze meg az atomfegyverrel fenyegetőző Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Scholz fő célja azonban még ekkor is az üzlet volt. A washingtoni szemöldökfelhúzást figyelmen kívül hagyva, egy tucatnyi ipari vezetőből álló küldöttséget vitt magával Pekingbe.
Ezúttal Scholz látogatása még ambiciózusabb. Három városba – Sanghajba, Pekingbe és a 30 milliós Csungkingba, ahol több száz német vállalat működik – tervez látogatást. Kedden jön a csúcspont: a találkozó Hszi Csin-pinggel. A kényszerhelyzetben lévő Scholz a tárgyalásokon előhúzhat néhány váratlan ászt is a kabátzsebből, ugyanis tisztában van azzal, hogy
Németország csökkenő gazdasági pozíciója ellenére továbbra is kulcsfontosságú Kína számára,
egyrészt az EU-ban betöltött súlya, másrészt az USA-hoz fűződő szoros kapcsolatai miatt.
Donald Trump jövő évi visszatérése a Fehér Házba kiváló lehetőséget kínálna Hszinek, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatok ígéretével csaklizza el Berlint Washingtontól. Angela Merkel nagymestere volt az egyensúlyozásnak a két világhatalom között. Scholz kínai látogatása után kiderül, hogy a Mutti szerényebb képességű utódja mire képes e téren.
