A világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező országa Venezuela 303 milliárd hordóval, míg Szaúd-Arábia a második 267 milliárddal. A sivatagi királyságot Irán (208 milliárd hordó), Kanada (163 milliárd hordó) és Irak (145 milliárd hordó) követi. Az olajkitermelés terén azonban kissé máshogy alakul a lista.
Az Egyesült Államok tavaly napi 12,9 millió hordó nyersolajat termelt ki, amivel megdöntötte a korábbi, 2019-ben felállított 12,3 milliós rekordot. Oroszország napi 10,1 millió hordóval a második, Szaúd-Arábia 9,7 millióval a harmadik legnagyobb termelőnek számít. A három ország együttesen a globális olajtermelés 40 százalékát adta 2023-ban napi 32,8 millió hordóval.
Az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Oroszország – a Szovjetunióhoz tartozó Orosz Föderáció rendszerváltás előtti termelését is beleszámítva – minden más országnál több olajat termelt ki 1971 óta. Venezuela hiába birtokolja a legnagyobb tartalékot, a szankciók miatt nem fért fel a legnagyobb exportőrök listájára.
Irán helyzetét szintén a büntetőintézkedések nehezítik, míg Irak a vezetésen belüli csatározások, a bürokratikus fejetlenség és a geopolitikai feszültségek miatt tud kevesebbet kitermelni.
Mint a tavalyi adatok rávilágítottak: a szén-dioxid-mentesítésére irányuló erőfeszítések ellenére az olaj továbbra is a világ egyik legfontosabb erőforrása maradt. Az energiahordozót viszonylag kevés ország aknázza ki, ami továbbra is jelentős gazdasági és politikai előnyöket jelent az érintett államoknak. Ebből kifolyólag a jövőben alaposan ábrázolhatja az olajpiacot az antarktiszi fekete arany.
Oroszország ugyanis hatalmas olajkészleteket fedezett fel az Antarktiszon: a feltárt tartalékok mintegy 511 milliárd hordónyi olajat tartalmaznak, ami az Északi-tenger elmúlt 50 évi kitermelésének mintegy tízszeresét teszi ki és jóval meghaladja Venezuela készletét.
Jelenleg összesen hét ország – Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Új-Zéland, Norvégia és az Egyesült Királyság – tart igényt különböző területekre a fagyos kontinensen, azonban az igényeket más országok, köztük az Egyesült Államok, Kína és Oroszország sem ismeri el.
Az Antarktiszt az 1959. decemberben aláírt antarktiszi szerződés szabályozza, amely kimondja, hogy a terület egyetlen országnak sem a tulajdona, a régiót a békének és a tudománynak szentelt kontinensként jelölte ki. Ennek értelmében az Antarktiszon tilos a bányászat és az olajtermelés is.
A szerződés 2048-ban lesz újratárgyalva. Bár a klímaváltozás miatt az Antarktisz egyre gyorsabban olvad, a több kilométer mély jégtakaró várhatóan még évszázadokig nem fog eltűnni, így nagy kérdés, hogy a jövőben megéri bármelyik országnak kitermelni a régióban található olajat.
Az orosz olaj stabilizálja Észak-Koreát
Oroszország közvetlenül Észak-Koreának szállít olajat, amelyek az első dokumentált, közvetlen tengeri szállítmányok Oroszországból 2017 óta, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókkal sújtotta Phenjant. Azt nem tudni, hogy a remeteállam pontosan mivel és mennyit fizet Moszkvának: az elemzők szerint Észak-Korea diszkontáron veheti az olajat, vagy lőszerekért cserébe kapja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.