Soha nem volt még olyan nehéz éve Hszi Csin-pingnek, mint jövőre lesz – évtizedekre meghatározhatja Kína útját

Hszi Csin-ping öt olyan, egyidejűleg jelentkező kihívással nézhet szembe, amelyek meghatározzák nemzetének pályáját az évtized hátralévő részében. Kína sorsfordító év előtt áll.

Hszi Csin-ping elnök előszeretettel hivatkozik a viharos tengerre beszédeiben, amikor érzékeltetni szeretné, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznie Kínának az elkövetkező években. Ennyire viharos kilátásokkal azonban hosszú regnálása során még soha nem találkozott. Eddig sikeresen navigálta a Mennyei Birodalom hajóját a gazdasági és a geopolitikai viharok közepette. Jövőre azonban minden tudására szükség lesz ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát – kommentálja a helyzetet a Bloomberg kolumnistája.

Közeleg az amerikai vihar

Az első „vihar”, amely Hszire vár, kétségkívül a kínai–amerikai feszültségek eszkalálódása. Trump ígéretet tett arra, hogy a kínai importra kivetett vámokat akár 60 százalékra is megemeli. Ha beváltja fenyegetését, az villámgyorsan lehetetlenítené el a kínai–amerikai kereskedelmet, amely 2023-ban több mint 570 milliárd dollárt tett ki. Washington várhatóan szigorítani fogja a fejlett technológiára vonatkozó exportellenőrzéseket is, tovább akadályozva Kína fejlődését a félvezetők, a mesterséges intelligencia, a kvantum-számítástechnika és más területeken.

A túlzottan magas adósság, a fenyegető defláció és az ingatlanválság által sújtott gazdaságával Kína veszélyesebb helyzetben van, mint 2018-ban, amikor Trump először vette elő a vámfegyvert. Még veszélyesebb, hogy az amerikai nemzetbiztonsági apparátust irányító sólymok valószínűleg agresszívabb taktikát alkalmaznak Tajvan és a Dél-kínai-tenger ügyében, ami az 1962-es kubai rakétaválságra emlékeztető szuperhatalmi szembenállást idézhet elő. 

A második kritikus próbatétel az lesz, hogy sikerül-e feléleszteni a gazdaságot. Bár Peking nemrégiben bejelentette, hogy a fogyasztásvezérelt növekedést helyezi előtérbe, az eddigi eredmények kevés bizalmat ébresztenek. Trump kereskedelmi háborúja lehet az a végső lökés, amely nyomán Hszinek nem marad más választása, mint átállítani a hatalmas kínai gazdaságot az export és a beruházások által vezérelt növekedésről a belső kereslet által hajtott növekedési modellre. Ezt gyorsan meg kell tennie, mert ha habozik, a külső kihívások kezelése egyre nehezebbé válik. 

Már kevés a gazdasági rugalmasság

A harmadik kérdés az, hogy Hszi mennyire hajlandó rugalmas lenni nemcsak gazdaságilag, hanem geopolitikailag is. Az elmúlt évek kínai hatalmi politikája egyre inkább Samu bácsi karjaiba sodorta a térség országait. De ha Trump 10 százalékos vámokat vet ki a kelet-ázsiai szövetségesekre, és arra kényszeríti őket, hogy többet fizessenek az amerikai védelemért, akkor az „America First” külpolitikája gyorsan erodálhatja ezeket a kapcsolatokat.
Szomszédai megnyerése érdekében 

• Kínának mérsékelnie kell területi követeléseit, 
• nyitottabbá kell tennie piacát, és 
• véget kell vetnie a szürke zónás megfélemlítésnek a Dél- és Kelet-kínai-tenger vitatott vizein. 

Ha Hszi elzárkózik ettől, és tovább követi agresszív területi politikáját, ritka lehetőséget szalaszthat el; 

Kína szerepe az orosz–ukrán háború lezárásában

A negyedik kihívás az lesz, hogy megtalálja a módját annak, hogy pozitív szerepet játsszon az ukrajnai háború befejezésében. Az, hogy Peking hol hangsúlyosabban, hol kevésbé, de Moszkva mellé állt a háborúban, súlyosan károsította Kína Európához fűződő kapcsolatait – ezzel párhuzamosan viszont hatalmas piacokat szerzett meg Oroszországban, s nem mellesleg olcsó energiahordozókhoz és nyersanyaghoz jutott. Az is fontos körülmény, hogy az ez utóbbiakból származó export-versenyképességet a lassuló világgazdasági kereslet miatt csak korlátozottan képes kihasználni. 

Trump felszólította Pekinget, hogy segítsen a béke megteremtésében. Ezen a ponton Hszi nagyon nehéz dilemmával néz szembe. Ha nyomást gyakorol Vlagyimir Putyinra, hogy kevésbé kedvező feltételeket fogadjon el egy reménybeli béketárgyaláson, az veszélyeztetheti „határtalan” barátságukat. Az orosz vezető hajthatatlan álláspontjainak támogatása azonban szinte biztosan felbosszantja Trumpot, és tovább dühíti az európaiakat. Mindkét felet kielégíteni majdnem lehetetlen, mégis létfontosságú lenne Kína számára.

Trump Moszkvában?

Ha Peking nem lavíroz elég ügyesen, előállhat egy „fordított Nixon-szindróma”. Washington szeretné megosztani a Moszkva–Peking tengelyt, ez Biden elnök alatt megvalósíthatatlan volt. Viszont 

Ráadásul a washingtoni Kína-ellenes héják is nagy erőkkel támogatnának egy ilyen kezdeményezést, számukra Peking a valódi ellenfél, nem Oroszország. 

Egy Trump által kezdeményezett lehetséges közeledés – és egy orosz–ukrán megállapodás – kettős csapást mérhetne Pekingre: aláásná a Hszi és Putyin között kialakult stratégiai partnerséget, és ezzel párhuzamosan hatalmas erőforrásokat szabadíthatna fel az Egyesült Államokban a Kínával való rivalizálás fokozására. Kína számára tehát létfontosságú, hogy megakadályozza Washington és Moszkva kiegyezését. Ennek legkézenfekvőbb – de egyben legnehezebb – módja az lenne, ha megelőzve Putyint, Hszi kötne először nagy üzletet Trumppal – elébe menve a kereskedelmi háborúnak.