Kereskedelmi háború: a szájkarate mellett a fontos dolgok a háttérben dőlnek el

Donald Trump amerikai elnök a kereskedelmi háború, a tárgyalástechnikai fogások nagymestere. Az egész világot rémületbe ejtette a meglóbált bárddal, a hatalmas vámok bevezetésének lehetőségével. Ötven napot adott Oroszországnak, hogy tárgyalásokkal lezárja az ukrajnai háborút, különben hatalmas, Amerika szerint Moszkva gerincét megroppantó gazdasági szankciócsomagot, vámemeléseket kap. 

Trump aztán csendben elemenként elkezdte bontogatni, lazítani a fenyegetéseket. Ennek legújabb jele: bejelentette, hogy kereskedelmi megállapodást kötött Indonéziával, amelyet korábban 2025. augusztus 1-jétől érvényes 32 százalékos általános importvámemeléssel fenyegetett. Persze az amerikai kivételezés nem ingyenes: Trump különféle engedményeket kér cserébe a partnerektől. Kínával, amely a legerősebb ütőkártyákat birtokolja (a világ – elektromos – gépkocsigyártását, a hozzá való akkumulátorok előállítását, az ehhez passzoló globális infrastruktúrát, az Új Selyemutat, a BRI-t) Trump meg akar egyezni. 

Kína köszöni szépen, egyelőre jól van

Ugyanakkor idén jelentősen, egyharmadára, 2025 májusában 6 százalékra esett vissza Kína részesedése az USA teljes külkereskedelmében az amerikai állami statisztikai hivatal, a Census Bureau adatai szerint. Még az amerikaiak sem tudják, mi van emögött, jó néhányan arra gondolnak, hogy 

Peking rá is cáfolt a nyugati előrejelzésekre, a 2025-ös év második negyedében 5,2 százalékos GDP-növekedést ért el. Ez ugyan alatta marad az idei első félév 5,4 százalékos eredményének de még mindig magasabb az országvezetés által 2025-re előirányzott 5,1 százalékos növekedésnél. Továbbá Kína csaknem 586 milliárd dolláros rekord kereskedelmi többlettel zárta az idei első félévet. Különösen jól alakult a júniusi exportja, és még az Amerikába irányuló kivitelre sem lehetett panasz. 

Brüsszel és Peking között is folyik a kereskedelmi háború

A South China Morning Post szerint a pekingi vezetés feloldotta az Európai Parlament (EP) egyik tavaly visszavonult tagja, a német ősbaloldali veterán politikus, a Zöldekhez tartozó Reinhard Bütikofer ellen hozott korlátozó intézkedéseket. Ez a patinás hongkongi lap szerint arra utalhat, hogy a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus (a parlament) ismét kapcsolatokat épít az EP irányába.   

Egyetlen terület létezik a világunk realitásai között, amelyben az EU egyenrangú partner a másik két óriással: ez a világkereskedelem. Brüsszel sem külpolitikailag, sem katonailag nem veheti fel a versenyt sem Pekinggel, sem Washingtonnal. 

Egyes elemzők szerint viszont a Brüsszel és Peking közötti szájkarate inkább fogáskeresés, egyfajta erőfitogtatás volt, hiszen mindkét fél pontosan tisztában van azzal, hogy nem érdeke a szembenállás. Az európai iparnak szüksége van az óriási kínai piacra – és viszont. Brüsszelben azonban rájöttek, hogy Pekingnek bőségesen vannak növekedési tartalékai – például az orosz piacon –, így a Mennyei Birodalom központosított vezetése szemrebbenés nélkül leállíthatja az európai autó- vagy védelmi ipart. 

Az EU nehéz helyzetbe manőverezte magát

Így az uniós vezetők sebeiket nyalogatva jelezték: Kínával mégsem gondolják olyan komolyan a szembenállást, mint a politikailag-katonailag összehasonlíthatatlanul közelebb álló, de jelenlegi vezetése kiszámíthatatlansága folytán veszedelmes partnerrel, az USA-val. Brüsszel nehéz helyzetbe manőverezte magát. Nem akarta figyelembe venni, hogy mind a NATO-ban, mind az ukrajnai, Oroszország ellen vívott proxiháborúban az USA vezető katonai, politikai és hadiipari pozícióban van. 

• Katonai szempontból Európa még akkor is törpe az USA-hoz (de Kínához képest is), 
• ha az EU tagállamok hadipotenciáljához (Franciaország 200-300 nukleáris robbanófejéhez) 
• hozzáadjuk Nagy-Britannia hadra fogható, nagyjából azonos számú nukleáris robbanófejét. 

Brüsszel mintha elfeledkezett volna arról is, hogy az EU számára a vámtarifa-emelések sokkal pusztítóbbak, mint Kína számára. Ennek oka a szoros verseny, és az, hogy nehezen elképzelhető a kínaihoz hasonló mértékű beavatkozás a vállalatok belső dolgaiba, az árképzésbe, a kereskedelempolitikába. 

Az EU-ban, amelynek egyik eredeti alapelve a gazdálkodás, a kereskedelem szabadsága (mentessége az állami, vagy az államok feletti intézmények, például az Európai Unió beavatkozásától), ezt aligha, illetve csak nagyon nehezen teheti meg.

Ahogy az a külpolitikában lenni szokott, ha két ellentétes érdekű, de kényszerű partnerrel állsz szemben, a leglogikusabb, hogy szövetkezel az egyikkel a másik ellenében. Erre az elméletre Brüsszelben is vevők, és az esélyek (transzatlanti kötődés, NATO) ellenére valószínűbb, hogy hamarabb állapodnak meg a kínaiakkal, mint az amerikaiak. Ezért is próbálják meg a nyomásgyakorlás eszközeként a Trumptól olyan jól megtanult módszert használni – viszonylag csekély sikerrel. 

Merz is beszólt Washingtonnak

Furcsa módon a Trump-módszert Brüsszel Washingtonnal szemben is alkalmazza. Jó példa erre Friedrich Merz német kancellár egyik nyilatkozata, amelyben közölte: 

Trump békülékenyebb hangot üt meg, és Brüsszel sem egységes. Maros Sevcovic, a mérsékeltekhez sorolt EU kereskedelmi főmegbízott szerint még van remény a megegyezésre, megmenteni az évi 1 700 milliárd dolláros EU–USA kereskedelmi forgalmat a 30 százalékos, pusztító új amerikai büntetővámtól, amit augusztus elsejével vezetnének be Washingtonban. 

• Tavaly Kína és az USA 582,2 milliárd dollár értékben kereskedett egymással.  
• Az EU és Kína kereskedelme 2024-ben 731 milliárd dollárt tett ki.