Mit akar Kína Európától?
A jövő heti EU–Kína-csúcstalálkozóra Pekingben kerül sor, mivel Hszi Csin-ping kínai elnök nem volt hajlandó Brüsszelbe utazni. Gúnyos amerikai biztonságpolitikai körök szerint ez a változás Európa újabb meghajlását jelzi Kína előtt.
A csúcstalálkozó valószínűleg nem hozza meg a várt áttörést, a „nagy alkut” Kínával, amelyről egyes európaiak álmodoznak. Mégis, jelentős eseményről van szó. Az európaiakat három ellenséges hatalom – Oroszország, az Egyesült Államok és Kína – veszi körül, amelyek közül az egyiket alig értik.
Kína nem prioritás az EU számára, gyakran lekerül a találkozók napirendjéről
– mondta Nadine Godehardt, a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet munkatársa a múlt heti Asia Society France konferencián, Párizsban. Európa még nem döntötte el, hogyan kezelje Kínát. Washington fő ellenségként jelölte ki az ázsiai óriást, de Európa számára ezt a szerepet jelenleg Oroszország tölti be.
Valójában a közös ellenség hiánya hozzájárult az európai–amerikai viszony elidegenedéséhez.
„Valójában nem tudjuk, mit akar Kína Európától” – mondta a Financial Timesnak Jean-Francois Huchet, a Francia Keleti Nyelvek és Civilizációk Nemzeti Intézetének munkatársa.
- A kapcsolat bizalmatlanságon alapul.
- Kína és Európa nem osztoznak közös értékekben. Korábban – például amikor Kína elnyomta az ujgur muszlim kisebbséget – ez alig befolyásolta Európát.
- Az utóbbi években azonban a kínai fenyegetés közvetlenné vált.
- Kína támogatja Putyin háborúját Ukrajnában.
- Európában kémkedik.
- Technológiai fejlettsége megelőzte Európáét.
Az európaiak ráébredtek, hogy Tajvan esetleges kínai megtámadása nem pusztán távoli borzalom lenne – hanem közvetlen kár is számukra.
A világ konténerhajóinak nagyjából a fele áthalad a Tajvani-szoroson
– jegyzi meg Simona Grano, a Zürichi Egyetem kutatója. Egy kínai blokád világgazdasági összeomlást okozhatna.
Kína saját világrendet akar létrehozni, és ehhez megvannak az eszközei
Ideológiai értelemben – mondja Anne-Marie Brady, az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora – Európa demokratikus berendezkedése önmagában fenyegetést jelent Kína számára.
- Miközben az Egyesült Államok fokozatosan feladja az általa felépített világrendet, Kína a sajátját akarja létrehozni.
- Ebben az összeütközésben Kína előnyben van, és ki is használja ezt.
- A ritkaföldfémek fölötti ellenőrzése csak a kezdet. A stratégiai nyersanyagokat ugyan világszerte bányásszák – gyakran nyugati vállalatok által –, de feldolgozásuk főként a környezeti szempontból pusztító kínai finomítókban történik.
- Például Kína a világ gallium-, grafit- és szilíciumfinomításának több mint háromnegyedét végzi. Az ázsai óriás akár már holnap leállíthatná a nyugati energia-, high-tech és védelmi szektort bizonyos ásványok szállításának megszüntetésével.
Mit akar Európától Kína?
Elsősorban azt, hogy eladhassa nekünk az áruit. A kínai paradoxon egy olyan gazdaság, amely ugyan nehézségekkel küzd, mégis világelső technológiát termel.
Kína gazdaságának körülbelül ötven százaléka nem működik jól, de öt százaléka lenyűgözően teljesít
– mondta Dan Wang, a Stanford Egyetem munkatársa az Asia Society rendezvényén. A kiváló kínai elektromosjármű- és akkumulátorgyártó cégek egymással versenyeznek, ezzel lenyomják a hazai haszonkulcsokat, így európai vásárlókra van szükségük. Ez pedig Európának is ad némi mozgásteret.
Az EU vámokat vetett ki a kínai elektromos járművekre, ugyanakkor kínai vállalatok Magyarországon építenek gyárakat, Európa hátsó ajtajában. Az európai fogyasztók szívesen vásárolnának jó, olcsó kínai autókat, amelyekhez nem kell benzin.
Még Jim Farley, a Ford vezetője is azt mondta, hogy nem akar leállni a Xiaomi szedánja vezetésével.
Szerinte a kínai járművek költség‑minőség aránya „messze felülmúlja azt, amit a Nyugaton látok”. A Xiaomi és a BYD Kína első presztízsmárkájává válhatna. Harald Hendrikse, a Citi elemzője megjegyzi, hogy Kína energiaárai jóval alacsonyabbak Németországénál:
Miért is gyártanál akkor Németországban?
– teszi fel a kérdést.
Ez rémületet kelt az európai politikusokban. Ha Európa autóiparában milliók munkahelye vész el, a németországi elégedetlenek akár a radikális jobboldali AfD‑t is választhatják. Végül is az Egyesült Államokban is történt valami hasonló. Európa és Kína nem fog kötni „nagy alkut” a kereskedelem terén, nagyrészt azért, mert a kereskedelmük egyre inkább egyoldalú.
Európa „kínaipiac‑fantáziája”, amely a viktoriánus brit pamutszövő nagyiparosoktól származik, akik arról álmodoztak, hogy felöltöztetik a kínaiakat, halódik
– mondja Brady.
Nem mennyei, de mégiscsak házasság
Egyetlen korlátozott alku tűnik elképzelhetőnek: a megújuló energiák terén. Európának kevés olaja, gáza vagy nukleáris energiája van, és nem tér vissza a szénhez. Vonzhat néhány tisztaenergia-vállalatot, amelyeket az Egyesült Államok már kitoloncol. De Európa csak kínai akkumulátorok, napelemek, szélturbinák és távvezetékek segítségével teheti zölddé villamosenergia-hálózatát, és érheti el a nettó zéró kibocsátást.
Ez egy házasság. Ugyan nem a mennyben köttetett, de mégiscsak házasság
– mondja Ross Douglas, egy dél-afrikai vállalkozó, aki kínai cégekkel dolgozik együtt.
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
