Trump szankciói földrengést indítottak Európában, kapkodnak a politikai vezetők, csak Orbán dőlhet hátra
Az Európai Unió már a 19. Oroszország elleni szankciós csomagnál tart, ezek a büntetőintézkedések hatástalanok maradtak, Donald Trump amerikai elnök legutóbbi szankciói azonban – amelyeket az ukrajnai békekötés kikényszerítése érdekében hozott – földrengéssorozatot indított el. A helyszín most sem Oroszország, Vlagyimir Putyin elnök csapatai tovább nyomulnak előre, miközben Kijevben minden eddiginél közelebb jutott Vlagyimir Zelenszkij elnökhöz a korrupciós vizsgálat, amelyet a nyáron a hazai és nemzetközi tiltakozás nyomása alatt nem sikerült eltussolni. Trump szankciói máris hatnak: Európára.
Az orosz olajvállalatok külföldi partnereit és egész gazdaságokat fenyegető amerikai szankciók nyomán olyan intézkedések sorozata vonul végig földcsuszamlásszerűen Európán, amelyekre egyébként nem került volna sor.
A jövő pénteki amerikai határidőhöz képest csak néhány hónapos haladékot kapott az amúgy is energiaproblémákkal küszködő, lecsúszó iparú Németország, amelynek emiatt fellépő gondjai a szomszéd országok üzemanyag-ellátására is átsugározhatnak. Aki hátradőlhet, az a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor: ő időben és kiváló időzítéssel lépett, és stratégiai türelemmel kiépített helyzeti előnyét kihasználva pénteken Washingtonban időkorlát nélküli mentességet kapott a szankciók alól Trump elnöktől.
A szankciók célja, mint a korábbiaké is, Oroszország energiajövedelmeinek megcsapolása
- Trump számára azért, hogy a tárgyalóasztalhoz kényszerítse Budapesten Putyint,
- Zelenszkij és európai barátai számára pedig a végső győzelem érdekében, amely az orosz előrenyomulás és Zelenszkij helyzetének megrendülése közepette egyre valószínűtlenebb eséllyé válik. Ezt nem ismerik be, ők ezért nem tárgyalnának, Putyin azért nem ül tárgyalóasztalhoz, mert nyerőben van, Trump pedig abban bízik, hogy a nyomásgyakorlás előbb-utóbb eredményre vezet.
Trump szankciói és Európa: kapkodás, zavarodottság és félelem – Magyarországot kivéve
Bebizonyosodott: az, hogy a szankciók végtelen sora súlyos károkat okoz gazdaságoknak, nem számít Európa új korszakában. A németek szinte megünnepelték gázvezetékeik felrobbantását, és a Barátság kőolajvezeték elleni ukrán támadás után sem kapott semmilyen védelmet a tengeri szállítás lehetőségével nem rendelkező Magyarország és Szlovákia.
Belátást ebben a tekintetben csak Trump tanúsított. Amikor az ősz elején először szólította fel az uniós országokat, hogy fejezzék be a képmutatást és az orosz energia vásárlását bújtatott módszerekkel, az üzenetet Volodimir Zelenszkij ukrán és Emmanuel Macron francia elnök „meghekkelte”, Magyarország felé próbálva irányítani az élét. Az igazság azonban gyorsan kiderült, és pecsétet tettek rá az elmúlt napok kapkodó európai intézkedései és zaklatott nyilatkozatai.
Friedrich Merz kancellár például egyáltalán nem lehet nyugodt, a német gazdaságot fenyegető sokadik újabb veszély nem hárult el. Magyarországon eközben nyugalom van, nem uralkodott el a félelem és izgalom, hogy közeli a jövő, amikor hiába gördülünk üzemanyagért a kúthoz. Más országokat ezek az érzelmek nem kerülték el.
Amit Magyarország elkerült: Bulgária rettegve készül a szankciókra, alig van üzemanyag-tartaléka
A Lukoilé a legnagyobb bolgár finomító. A szankciók előtt haza kellene vinni Bulgária külföldön lévő olaj- és üzemanyag-tartalékait is. A bolgár kormány arra készül, hogy átvegye az irányítást az ország ellátása szempontjából kritikus fontosságú burgaszi finomító felett.
Románia: simán ráteszik a kezüket a Lukoil javaira
Jogállamiság, vagyonbiztonság, mennyire elvek és mennyire bunkósbot ezek a mai Európában – fontos kérdéseket vet fel ez ügyben egy sor fejlemény, többek közt akár a befagyasztott orosz vagyon felhasználása körül felbuzgó ötletelés, Ukrajna gyorsított felvétele az EU-ba, netán a romániai elnökválasztás eredményének tavalyi megsemmisítése, ha a Magyarországgal szemben alkalmazott módszerektől eltekintünk is.
Az orosz cégek adminisztratív kiszorítása az olajszektorból volt, ahol felvetett aggályokat, mint az unióba készülő Szerbiában, máshol kevésbé. Bogdan Ivan román energiaminiszter kedden jelentette be, hogy az állam át kívánja venni az orosz Lukoil helyi leányvállalatát, és emiatt nem is kérik az amerikai szankciók november 21-i határidejének meghosszabbítását (amit nyilván nem is kapnának meg).
A Lukoil – a washingtoni szankciók fő célpontja a Rosznyefttyel együtt– 320 benzinkutat üzemeltet Romániában és az ország üzemanyag-ellátásának mintegy negyedét lefedő Petrotel finomító felett is rendelkezik – írja az ukrán Kyiv Independent.
Támogatni fogom az Egyesült Államok kezdeményezte szankciók teljes alkalmazását az egész Európai Unió szintjén
– idézik a román minisztert, aki ezek szerint nem tért ki rá, hogy „az egész” a teljes mentességet kapó Magyarországra nem vonatkozik. Egybevág ugyanakkor a Brüsszelből és a Kijevből érkező jelzésekkel, amelyek szerint nem mondtak le róla, hogy Magyarországot is elvágják az orosz energiától, ami az ellátás végletes beszűküléséhez és a magyar üzemanyagárak elszabadulásához vezetne.
A jelentésekből az sem világos, hogy a Lukoil maga belement-e az államosításba, pontosan mely vagyonelemei érintettek, és miképp bonyolítják le az átvételt.
A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Petrotel finomító és az üzemanyag-elosztási hálózat ideiglenesen állami felügyelet alá kerül, amíg a szankciók hatálya tisztázódik.
Hasonló forgatókönyv körvonalazódik Moldovában is, ahol a Lukoil az egyetlen üzemanyagraktár és repülőgép-tankoló bázis tulajdonosa. Emiatt november 21-től súlyos ellátási gondokra számítanak, ha nem sikerül megoldást találni a helyzetre – írta a Világgazdaság.
Szerbia: mégis hajlandók kivonulni a NIS-ből az oroszok
Sokkal hosszabb volt a huzavona és még nagyobb az üzemanyag-ellátást fenyegető veszély déli szomszédunkban, Szerbiában.
Esetükben még Joe Biden előző amerikai elnök leköszönő adminisztrációja vetett ki olyan szankciókat, amelyek alapján az orosz Gazpromnyeftynek és anyavállalatának, a Gazpromnak meg kellett volna válnia többségi részesedésétől a NIS olaj- és gázvállalatban. Ennek adminisztratív kikényszerítésére azonban Belgrád nem volt hajlandó, a szankciók már egy hónapja érvénybe léptek, és félő volt, hogy a tél hatalmas üzemanyaghiánnyal együtt köszönt be az Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló, ugyanakkor európai uniós tagságot ambicionáló Szerbiában.
Szintén friss, keddi hír, hogy a korábban vonakodó orosz tulajdonos mégis hajlandó megválni részesedésétől a NIS-ben, amelynek tevékenységét gyakorlatilag ellehetetlenítik a szankciók. Dubravka Djedovic Handanovic szerb energiaminiszter szerint a jövő hétre várnak amerikai reakciót a fejleményre, így elképzelhető, hogy a pancsovai finomító mégsem kényszerül leállásra.
Németország: Merz is szeretné, amit Orbán elért, de nem látszik, hogy megkapná a lehetőséget
Magyarország számára szankciómentességet kiharcolni Washingtonban járt a múlt héten Orbán Viktor, amikor Friedrich Merz német kancellár kijelentette: ő is mentességet szeretne az orosz Rosznyefty német állami gondnokság alá került, az olajfinomításban és üzemanyag-ellátásban fontos leányvállalata számára, és azt ígérte, hogy erről tárgyalni fog az amerikaiakkal.
Nem érkezett azonban hír, hogy a német kancellár a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan kapott volna audienciát Donald Trumptól.
Jól értesült, név nélkül nyilatkozó forrásokra hivatkozva október 27-én a Bloomberg és a Reuters is azt jelentette, hogy Berlin hat hónapos, nem meghosszabbodó haladékot kap a Rosznyefty német leányvállalata ügyének lezárására. Ez azt jelenti, hogy nem kapnak a magyarhoz hasonló mentességet, csak némi időt – ami a németeknek egyáltalán nem lehet megnyugtató. A Rosznyefty-leány három német finomítóban rendelkezik részesedéssel, amelyek a német finomítói kapacitás 12 százalékát fedik, és nem csak Németországot látják el. Az egyik a PCK Raffinerie GmbH üzeme Schwedtben, Berlin közelében.
