Hiába csábító Venezuela gigantikus olajtartaléka, nem kapkodnak érte az amerikai vállalatok, nem véletlenül – súlyos akadályok állnak a visszatérésük előtt
Bármennyire is csábító Venezuela olajtartaléka, amelyet Donald Trump elnök tálcán kínált fel az amerikai vállalatoknak Nicolás Maduro elfogása után, azok egyelőre nem kapkodnak a lehetőség után. Jelentős logisztikai, jogi és politikai akadályok állnak ugyanis a venezuelai olajszektor amerikai elfoglalása előtt, a horribilis költségekről nem is beszélve: a lepusztított ágazat talpra állítása akár százmilliárd dollárt is felemészthet.
Bár Trump eredetileg a kábítószer-kereskedelemben játszott szerepével indokolta a Venezuela elleni amerikai fellépést, sokak számára az első perctől kezdve világos volt, hogy az amerikai elnöknek valójában a világ legnagyobb ismert olajtartalékára fáj a foga.
Trump ezt el is ismerte, amikor a Maduro elfogása után tartott sajtótájékoztatóján nagyrészt csak arról beszélt, hogy a nagy amerikai vállalatok dollármilliárdokat fognak majd fektetni a venezuelai olajinfrastruktúrába, de ezt a pénzt vissza is kapják majd az utolsó fillérig.
Ehhez azonban először komoly akadályokat kell legyőzni, így nem csoda, hogy a nagy amerikai olajipari vállalatok egyelőre nem lelkesednek nyilvánosan az ajánlatért, hiába beszélünk a világ legnagyobb ismert olajkészletéről, a teljesnek 17 százalékát kitevő mintegy 303 milliárd hordóról.
Csábító Venezuela olajtartaléka, de romokban az infrastruktúra
Az első akadály, hogy az évek óta tartó korrupció, hozzá nem értés, alulfinanszírozás, tüzek és lopások miatt pocsék állapotban van a venezuelai olajipari infrastruktúra, amelynek a helyreállítása horribilis összegeket igényel. Az állapotokat jól mutatja, hogy egyetlen szupertanker feltöltése öt napig tart – hét éve ehhez még elég volt egyetlen nap.
Ahhoz, hogy a kitermelés visszatérjen az 1970-es években mért csúcsra, az érintett amerikai cégeknek, például
- a Chevronnak,
- az Exxon Mobilnak
- és a ConocoPhillipsnek
a következő évtizedben évi mintegy tízmilliárd dollárt kellene befektetnie – mondta a Bloombergnek Francisco Monaldi, a Rice University keretében működő Baker Institute for Public Policy latin-amerikai energiapolitikával foglalkozó igazgatója.
A gyorsabb helyreállítás még több befektetést igényel
– tette hozzá, és hasonló összegeket emleget a többi szakértő is.
A fenti cégek közül jelenleg csak a Chevron van jelen Venezuelában, a többieket kipenderítették az országból, amikor az 1970-es években államosították az olajipart, Hugo Chávez elnök pedig 2007-ben gyakorlatilag kiűzte őket és elkobozta az ottani eszközeiket.
A Reuters emlékeztetett, hogy a Conoco évek óta próbált legalább valamennyit visszaszerezni 12 milliárd dolláros veszteségéből. Az Exxon Mobil 1,65 milliárd dollárt próbált peres úton behajtani Caracastól. Amerikai bíróságok mellett ugyan a nemzetközi választott bíróság is megítélt a ConocoPhillipsnek több mint 10 milliárd dollárt, az ExxonMobilnak pedig több mint egymilliárd dollárt, Venezuela azonban ezeknek az összegeknek csak a töredékét fizette ki – emlékeztetett az NPR.
Politikai stabilitás nélkül nincs befektetés
Monaldi szerint nem az infrastruktúra tragikus állapota az egyetlen, ami megfontolásra készteti az amerikai olajcégeket. Addig aligha kezdik majd önteni a pénzt az országba, amíg nincsen politikai stabilitás, nem módosítják a venezuelai alkotmányt, hogy „üzletbarátabb” legyen, és nem irányítják át az egész gazdaságot a szocialistától a piaci felé.
Maradtak ezenfelül jogi akadályok is. Delcy Rodriguez, az ország ügyvezető elnöke a nemzetközi jog megsértésének nevezte Maduro őrizetbe vételét, és az amerikai lépés jogszerűsége lesz az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfői ülésének központi témája is. Az amerikai kongresszus demokrata tagjai pedig azt sérelmezik, hogy a kormányzat a venezuelai akcióhoz nem kérte a felhatalmazásukat, ami a törvények szerint kötelező lett volna.
Jimmy Gurule, a Notre Dame egyetem jogprofesszora, volt amerikai helyettes ügyész az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva
egyértelműen „kirívó, illegális és bűncselekménynek minősülő” tettnek nevezte Maduro „elrablását” és Caracas bombázását.
Michael Schmitt, az amerikai légierő volt jogásza, a Haditengerészeti Főiskola emeritus professzora szerint az egész művelet – az állítólagos kábítószercsempész csónakok támadása és Maduro letartóztatása – egyértelműen sérti a nemzetközi jogot.
„Az ügyvédek ezt nemzetközi fegyveres konfliktusnak nevezik, a laikusok háborúnak – mondta az amerikai hírügynökségnek. – Jogi szempontból most háborúban állunk Venezuelával, mert a két állam közötti ellenségeskedés egyértelműen belső fegyveres konfliktust vált ki” – magyarázta.
Kié az olaj?
Jogilag aggályos Trump igénye is a venezuelai olajra. „Egy megszálló katonai erő nem gazdagíthatja önmagát azzal, hogy elveszi más állam erőforrásait” – emlékeztetett Matthew Waxman, a Columbia Egyetem jogprofesszora, George W. Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadó csapatának egykori tagja.
Utalt az ENSZ Közgyűlése által 1962-ben elfogadott 1803-as határozatra, amely kimondja, hogy
a népek és a nemzetek „állandó szuverenitással” rendelkeznek természeti erőforrásaik felett,
és külföldi befektetések csak akkor hajthatók végre, ha az említett népek és nemzetek „szabadon” kötnek megállapodásokat nemzetközi vállalatokkal.
Bár az Egyesült Államok nem tartja megszállva Venezuelát, az Egyesült Államok hetek óta erősíti katonai jelenlétét a régióban, és Trump többször is kijelentette, hogy „irányítani” fogja az országot.
Ajánlott videók
