Erről szól valójában a háború a Közel-Keleten: az iráni rezsimváltás teljesen átalakíthatja a globális olajpiacot
Egyelőre semmi jele, hogy a háború eredménye iráni rezsimváltás lenne, pedig az nem csupán az országban élők életét változtatná meg alapjaiban, hanem gyökeresen átalakítaná a globális olajpiacot is. Iráné ugyanis az egyik legnagyobb ismert olajtartalék, de a szigorú nemzetközi szankciók miatt csak a globális termelés alig négy százalékát adja, a külföldi befektetések és technológia híján siralmas állapotban van az infrastruktúra.
A helyzet azonban nagyon gyorsan változhat – ahogyan az Egyesült Államok által korábban szintén agyonszankcionált Venezuela példája mutatja. Nicolas Maduro január eleji elfogása óta Washington enyhítette a szankciókat, átvette a venezuelai olaj értékesítését, és az ország olajipara elindult a talpra állás felé, bár az út még hosszú és nehéz lesz.
Ez történhet Iránban is, amely
az 1979-es forradalom előtt napi 5-6 millió hordó olajat hozott felszínre.
A háború előtt ez a mennyiség napi 3,5 millió hordó volt, amelynek nagyjából a felét exportálták, tavaly már szinte kizárólag Kínába, ahol iránival váltották fel a kiesett venezuelai olajat is.
Az iráni adja a tengeren szállított kínai olajimport mintegy 13 százalékát.
Sok az olaj és olcsó kitermelni
A Worldometers adatai szerint Irán 208,6 milliárd hordónyi olajtartalékkal rendelkezik – ez a 3. legnagyobb a világon
- Venezuela
- és Szaúd-Arábia
mögött. A globális olajtartalék 11,82 százaléka iráni.
A földgázt illetően még jobban áll az ország: az EBSCO amerikai információszolgáltató adatai szerint a 34 ezermilliárd köbméternyi a becsült tartaléka – ezzel a második Oroszország mögött. A Dél-Parsz / North Dome a világ legnagyobb gázmezejei, amely megosztva Iráné és Kataré.
Ami az olajkitermelést illeti, Irán szerencsésebb helyzetben van Venezuelánál, amelynek a kőolaja extra nehéz, amelyet bonyolult, drága és különleges szaktudást igénylő kitermelni, és a feldolgozása is kifinomult módszereket igényel. Jobb viszont az üzemanyagok, például dízel előállításához, ezért is az amerikai finomítók kedvence.
Az iráni olajat viszont hagyományos fúrási módszerekkel lehet felszínre hozni, és az ország rendelkezik kiterjedt kőolajmező-gazdálkodási tapasztalatokkal is. Ennek következtében
a termelési költségek alacsonyak, hordónként 10–30 dollár között mozognak,
szemben az amerikai palagáz-kitermelés 60–70 dolláros hordónkénti megtérülési árával.
„Ez azt jelenti, hogy akkor is folytatható a kitermelés, ha az olajat nyomott áron értékesítik, és a fizetések bonyolultabbak, ami segít megmagyarázni, hogy miért nem omlott össze a termelés a szankciók ellenére” – mondta a The Wall Street Journalnak Bridget Payne, az Oxford Economics energia-előrejelzési vezetője.
Az iráni rezsimváltás után azonnal kilőne az olajtermelés
A szankciók miatt, és abban az esetben, ha háború során károk érik az energetikai infrastruktúrát, a Rystad Energy prognózisa szerint az év közepére napi 2,6 millió hordóra csökkenhet az iráni kitermelés.
Minden megváltozna azonban, ha rezsimváltás történne vagy sikerülne diplomáciai egyezségre jutni az Egyesült Államokkal, és Washington enyhítené a szankciókat.
Ebben az esetben a Rystad előrejelzése szerint
már 2027 végére tíz százalékkal nőhetne az iráni kitermelés.
Vikas Dwivedi, a Macquarie Group globális energiastratégája szerint az iráni kitermelés kitermelés hat hónapon belüli félmillió hordóval, majd 18 hónapon belüli újabb félmillióval emelkedhetne, ami 5–10 dollárral csökkenthetné a Brent hordónkénti árát.
Washington célja tulajdonképpen az iráni olaj megszerzése?
A termelés növelése még gyorsabb is lehet, ha az Egyesült Államok megszerzi az ellenőrzést az iráni olaj felett éppen úgy, mint Venezuelában. Ez ugyan nem Washington gyakran hangoztatott, de nem is tagadott célja.
Jarrod Agen, a Fehér Ház Nemzeti Energiadominancia Tanácsának ügyvezető igazgatója legalábbis azt mondta március elején a Fox Businessnek, hogy az adminisztráció célja „elszedni minden olajat a terroristák kezéből”, tudósított a Byline Times alternatív brit internetes oldal.
A portál emlékeztetett, hogy az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala (Energy Information Administration – EIA) által tavaly kiadott jelentés szerint az amerikai kőolajtermelés napi 14 millió hordó körüli csúcson marad 2027 és 2029 között, aztán folyamatosan csökkenni fog, 2050-re 11,3 millió hordóra – ami majdnem húsz százalékos visszaesést jelent.
Az iráni háború kitörése előtt kiadott rövid távú előrejelzésből azonban kiderült, hogy a tavalyi prognózis túl optimista volt. Az amerikai olajtermelés soha nem érte el a napi 14 millió hordót, 2025-ben átlagosan napi 13,6 millió volt és idén is ezen a szinten marad, jövőre pedig két százalékkal, napi 13,3 millió hordóra csökken.
Ennek fényében és annak ismeretében, hogy a már megszerzett venezuelai nehéz kőolaj kitermelése magas költségekkel jár és alacsony hozamot eredményez,
Irán a valódi főnyeremény.
Trump elnököt is kérdezték az iráni olaj megszerzéséről, de az NBC Newsnak csak annyit mondott, hogy „túl korai” erről beszélni, de hozzátette: „Nézzék meg Venezuelát… Bizonyára sokan beszéltek már erről.”
