Hiába ült el a bankpánik és nyugodott le a piac, a szabályozóhatóságok annál élénkebben kutatják a Szílicium-völgy startupcégeit finanszírozó Silicon Valley Bank és a kriptotőzsdéken érdekelt Signature Bank váratlan csődjének okait. Ráadásul a First Republic Bankot is csak egy méretes mentőöv tartotta felszínen, amikor megrohanták a fiókokat a pénzükért aggódó betétesek. A baj forrása a pandémiás betéti boom nyomán a pangó hitelezés helyettesítőjeként felduzzasztott banki kötvényportfólió volt, amelyet leértékelt az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed agresszív kamatemelési hulláma. A bankok úgynevezett nem realizált veszteséget könyveltek, és ezzel elfedték a baj tényleges nagyságát. Csak a csőd világított rá a mérlegprobléma méretére.
Szigorúbb előírások alkalmazása arra késztette volna a bankot, hogy jobban kezelje azokat a kockázatokat, amelyek a csődhöz vezettek
– mondta Michael Barr, a Fed alelnöke. Emlékeztetett, hogy a jelzálogpiaci válság után a több mint 250 milliárd dollárnyi eszközzel büszkélkedő bankokat kötelezték, hogy tőkemegfelelési mutatóikban vegyék figyelembe az értékpapírok nem realizált nyereségét és veszteségét is. Ám
2019-ben a nagyobb amerikai regionális bankok mentességet kaptak
ez alól. Most újra felmerült, hogy a középbankok tegyék közzé a nem realizált veszteségeket is. Az elképzelés támogatói szerint ez a szabály jóval előbb alkalmazkodásra kényszerítette volna az SVB-t, és így elkerülhető lett volna a csőd.
Március végén a Fehér Házban is arról tárgyaltak, hogy a törvényhozást felkérnék a 2010-es Dodd–Frank Wall Street-reform és fogyasztóvédelmi törvény időközben eltörölt intézkedéseinek visszaállítására. Ezt a törvényt tarják az Obama-adminisztráció legfontosabb reformjának, amely
a jelzálogpiaci válság után megregulázta a „vadnyugati hangulatú” pénzügyi piacokat.
Ám a Trump-érában, részben demokrata támogatással, jelentősen fellazították a szabályozást. Akkor vitték le 250 milliárd dollárról 50 milliárdos eszközértékre az automatikus banki stressztesztek plafonértékét is.
Nem minden szereplő örül a tervezett változásoknak. A terv ellenzői azzal érvelnek, hogy az amerikai pénzügyi rendszerben meghatározó súlyú nagybankok már most is szigorú szabályokat követnek. Azt felhozták ellene, hogy az amerikai hitelezés gerincét regionális középbankok megszorongatása
magasabb kormányzati hitelfelvételi költségekhez és jelzáloghitel-kamatlábakhoz vezethet.
Ha a bankoknak több tőkét kell tartalékolniuk a lejáratig tartott kötvények biztosítására, akkor arra lehet számítani, hogy tartózkodni fognak a hosszú lejáratú kincstári adósságok és a jelzálog-fedezetű értékpapírok vásárlásától.
