Ilyen is régen volt az olajpiacon: az Amerikában irányadó WTI alaptípus határidős ára benézett a hordónkénti 70 dolláros szint alá, miután kiderült, hogy olajból jelenleg bőséges a kínálat, és a nyári ellátást a geopolitikai asszókon, valamint az orosz–ukrán háborún kívül fizikailag nem veszélyezteti semmi. Éppen ezért érdekes érdekellentét feszítheti szét a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) és az Oroszország vezette külső szövetségeseinek vasárnap tartandó kvótameghatározó tanácskozását.
A kartell vezető ereje, Szaúd-Arábia ugyanis jó előre jelezte, hogy további árcsökkenést nem tolerál, és az áresésre nagy tételben spekulálók pofára esnek majd, amikor a termelési limitek csökkentésével szembesülnek az OPEC-csúcs után.
Csakhogy az oroszok most azt kommunikálják, hogy részükről a csökkentés nem elképzelhető, az országnak ugyanis a háború finanszírozásához égető szüksége van minden egyes petrodollárra, amit az amúgy nyomott áron, főként az ázsiai piacokon értékesített energiahordozóért beszed.
Arról nem is beszélve, hogy a tengeri szállítású olaj hordónkénti 60 dolláros ársapkájára is ügyelnie kell a nyugati szankciók árnyékában – ha azoknak egyáltalán érvényt tudnak szerezni.
Önként viszont bármelyik OPEC-tagállam vállalhatja a saját termelésének a csökkentését,
ahogy arra a világelső szaúdiak vezetésével két hónappal ezelőtt többen is hajlandók voltak – ideiglenesen, legfeljebb az év végéig. Más kérdés, hogy a külsős résztvevőként az oroszokkal kiegészült kartell (OPEC+) eddig még egy esetben sem kényszerült kenyértörésre, az utolsó pillanatban mindig sikerült jó vagy rossz kompromisszumra jutniuk a globális olajkínálat formálását illetően. Az oroszok a nyugati szankciókra válaszul azzal fenyegettek, hogy márciustól napi félmillió hordóval csökkentik a termelésüket, de
a hirtelen felinduláson kívül ennek semmilyen látható nyoma nem mutatkozott eddig,
mint ahogy az exportjuk semmi jelét nem mutatja, hogy a termelési kapacitásaik durván 5 százalékát képező visszafogásból bármi is megvalósult volna.
Sőt, az ország júniustól közel harmadával növelni kívánja a nyugati kikötőiből a napi dízelexportját, mivel a szokásos időszaki karbantartási munkálatokkal már több nagy finomítójában is végeztek. Mint arról beszámoltunk, Európa könnyedén pótolni tudta az orosz gázolajszállítások kiesését.
Annyi biztos, hogy a tárolók csurig töltve készülnek a nyári idegenforgalmi szezonra, amely az üzemanyag-fogyasztás csúcsidőszakának számít a hosszú utakra vállalkozó amerikai autósoknak köszönhetően. A május 26-án zárult héten az amerikai készletek 1,05 millió hordóval nőttek a Wood Mackenzie adatai szerint.
Az árak viszont az autósok nem kis örömére január óta kisebb megingásokkal csordogálnak lefelé, az idén már 13 százaléknyival lett olcsóbb a nyersanyag. Ebben a zéró-Covid-politika feladását követő kínai gazdasági kilábalás szokatlan enerváltsága mellett az amerikai agresszív monetáris szigorítással kapcsolatos aggodalmak játszottak közre.
No meg az amerikai bankválság, amelynek következtében a befektetők hirtelen óvatosabbak lettek és megszabadultak a kockázatos eszközeiktől, a spekulatív pozícióikat minimálisra redukálták a nyersanyagpiacon is, tartva a bankpánik eszkalációjától – írja elemzésében a Bloomberg.
Az ezzel járó árcsökkenést csak ideig-óráig tudta megfordítani az OPEC+ április 2-ai döntése, akkor meglepetésre 2 milliótól napi 3,66 millió hordóra, azaz a globális kereslet 3,7 százalékára emelték a kieső mennyiséget a kvótáik megvágásával. A brent alaptípus árát sikerült ezzel 87 dollár fölé tornászni, de ezt a pluszt hamar visszaadta az árfolyam, úgyhogy az áprilisi akcióval sok babért nem aratott az OPEC+.
Olyannyira nem, hogy júliusi szállításra a WTI hordójáért kedden már csak 69,46 dollárt kértek a New York-i határidős kereskedésben. Szinte centre pontosan a felét a tavaly márciusban felállított 139 dolláros csúcsnak. Az árra nehezedő nyomás az amerikai adósságplafon felemeléséről folytatott vita közelgő lezárásával enyhül, bár ezzel a csődöt sikerült elkerülni, a recessziós félelmek élénken élnek az amerikaiak tudatában, és ez a költéseikre, ezen keresztül az olajpiacra is kedvezőtlen hatással van, hiszen az Egyesült Államok számít az energiahordozó legnagyobb felhasználójának.
Az OPEC+ és Washington kapcsolata nem felhőtlen,
miközben az amerikaiak a hitelezés feltételeinek szigorításával, kamatemelésekkel küzdenek a történelmi magasságokba emelkedett leszorításáért, addig az OPEC+ a kvótacsökkentéssel épp az ellenkező irányba hajtaná az olajárakat (mint tette azt áprilisban), az akkori döntést Joe Biden elnök észszerűtlennek nevezte.
A Nyugat emellett többször is bírálta az OPEC-et az árak manipulálásáért és az Oroszország melletti kiállásért, amellyel csendestársnak számítanak az Ukrajna ellen viselt háborúban.
Paradox módon az Egyesült Államok is felelős az olajárak korábbi emelkedésében, mivel a sorozatos pénznyomtatással gyengítette az olajpiaci kereskedés és elszámolás alapját képező dollár árfolyamát, a zöldhasú értékvesztését pedig az olajtermelők a világpiaci árak emelkedésével tudnák csak kompenzálni. Ahhoz pedig a kereslet szűkítésével vezet az út.
Végül nézzük, milyen útravalóval ülnek vasárnap Bécsben tárgyalóasztalhoz az OPEC+-országok képviselői. Abdulaziz bin Szálmán energetikai miniszter az áresésre játszó shortosok kiszorítását tartja fontosnak, rájuk nagyon ki van akadva, a környezetéből kiszivárgott hírek szerint a kitermelés csökkentésére fogja felszólítani a kartellt.
Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az árak közel járnak a gazdaságilag indokolt szinthez, energiaminisztere, Alekszander Novák szerint áprilisban már meghozták a szükséges árstabilizáló döntéseket, ehhez kellene tartaniuk magukat, azaz nem javasolnak semmilyen változtatást.
Hajan Abdel-Gháni iraki olajminiszter hasonló állásponton van, hozzájuk nem érkezett egy esetleges kvótacsökkentésről szóló véleménykérés. Ebrahim Raiszi iráni elnök szerint az OPEC+ feladata most az, hogy megnyugtassa a piaci szereplőket és megőrizze a kartell egységét.
