A nyersanyagok ára az idei május–júliusi mélypontjuk óta emelkedik. A Bloomberg nyersanyagindex idén a májusi mélypontot követően szeptemberre közel 8 százalékkal emelkedett. A Brent olaj hordónkénti ára a júniusi mélypontja óta 30 százalékkal drágult dollárban, amit az OPEC+ kitermelési korlátozásai erősítenek. Ennél is fontosabb, hogy a gázolaj ára globálisan 52 százalékkal, Európában 60 százalékot meghaladó mértékben emelkedett. Mindezek önmagukban befolyásolják a fogyasztói árakat, és a nyersanyagimportőr országokban ezt a hatást tovább erősíti, hogy a dollár gyakorlatilag minden devizával szemben erősödött július közepe óta.
A nyersanyagok közül is kulcskérdés a gázolaj áremelkedésének mértéke. Miért ilyen lényeges a gázolaj?
A gázolaj a gazdaság működésének alapanyaga. Kiemelt ipari energiahordozó, hiszen a személygépjárművek tömege mellett a kamionok, a hajók, a vonatok, a mezőgazdasági munkagépek és az ipari nehézgépek, sőt az óceánjáró hajók is ilyen üzemanyagot vagy ezt tartalmazó származékot használnak. Az ipar és az agrárium nem működik gázolaj nélkül, és a termékek lokális, regionális és globális szállítása is erősen gázolajfüggő. Jelenleg éppen ennek a kulcsterméknek számító energiahordozónak van historikus csúcsa közelében az ára, jelentősen elválva felfelé a nyersolaj hordónkénti árától. Történelmileg hiába erős az együttmozgás a kőolaj árváltozásával, az egyes olajvégtermékek ára jelentősen elválhat a nyersolaj árától. A jelenlegi árakban tapasztalható elválás oka a gázolaj hiány, ami több tényezőre vezethető vissza.
A fő ok, hogy a finomítók kapacitásai nem elégségesek a világ gázolajkeresletének kitermelésére.
A piac állapotát jól jellemzi, hogy a nyár folyamán Európában napi 700 ezer hordóval csökkent az olajfinomítók termelése az egy évvel korábbihoz képest – ez kapacitásaik megközelítőleg 6 százaléka –, míg az Egyesült Államokban a finomítók körülbelül 90 százalékos kapacitáson üzemeltek. Felmerül a kérdés, hogy miért nem teljes kapacitáson termeltek.
A finomítók berendezései normál hőmérsékletre és nem extrém időjárási viszonyokra lettek tervezve. Az USA-ban a hurrikánszezon és az extrém meleg, Európában a hőhullámok akadályozták a termelést. A finomítók teljes kapacitás melletti folyamatos működtetése 37-40 Celsius-fok felett nem megoldható. Ahogyan egy motor is túlmelegedhet, ezek a berendezések is függnek a hőmérséklettől. A szakaszos lepárlás során a nyersolajat több száz Celsius-fokra melegítik, hogy különböző eljárásokkal a megfelelő molekulákat alakítsák ki a gázolaj, a benzin, a kerozin és az egyéb olajtermékek előállításához. Ezt követően a végtermék kinyeréséhez le kell hűteni a felhevített olajat a további kémiai folyamatok megvalósításához. Ez a hűtési folyamat normál hőmérséklet mellett sztenderd folyamatnak tekinthető, de 40 fokos külső hőmérséklet mellett nehéz a visszahűtés. Emellett az extrém időjárás miatt a jellemzően nyárra koncentrálódó karbantartási folyamatok és javítások is lassabbak. Egyes karbantartások egy-egy finomító akár egy hónapos leállását is okozhatják, ahogy tapasztalhattuk a schwechati finomítónál 2022-ben.
A finomítóknak minimális mozgásterük van az egyes olajvégtermékek keresleti alakulása szerint módosítani a végtermékarányokat a folyamat során. A kis mozgásteret kihasználva igyekeztek a nyári kerozin- és benzin-többletigényt is ellátni, emiatt a gázolaj kitermelése kis mértékben, de relatíve háttérbe szorult.
Mostanra számottevő hiány alakult ki a piacon, ez magyarázza a gázolaj árának jelentős növekedését.
A hiány gyorsan nem kezelhető, mert sem a kapacitások nem bővíthetők, sem a meglévő kapacitások nem alakíthatók érdemben más végtermékarányok előállítására. Mindezt erősíti, hogy a finomítók egy adott forrásból származó és kémiai tulajdonságú nyersolajra vannak optimalizálva. Ha az uráli olaj helyett más nyersolaj érkezik, azt csak jelentős hatékonyságveszteség mellett képesek felhasználni.
Gyors megoldások nem várhatók. A gázolajhiányt Európában tovább fokozza, hogy Oroszország szeptember közepén exportkorlátozást vetett ki a gázolajra. Európában megszokott a gázolajhiány, az viszont, hogy külső piacról sem érhető el a szükséges mennyiségben, nem tekinthető normál állapotnak. Amíg fennáll a piaci zavar, az iparban és a közlekedésben további költségnövekedés várható. Reményre adhat okot, hogy szeptember–októberben csökken a gázolajigény, mert a nyár végével kevesebben utaznak az emberek, majd véget érnek a mezőgazdasági munkálatok is. Ez azonban nem jelenti, hogy a helyzet gyorsan megoldódik. Márpedig a gázolaj piac normalizálódása kulcsfontosságú a gazdaság működéséhez és a közlekedés költségeinek csökkentéséhez. Ha a hiány elhúzódik, másodkörös inflációs hatásokra számíthatunk, ami az csökkenését lassíthatja, vagy az áremelkedések újabb kockázatát vetíti előre.
