Az inflációs kép globálisan is érdemben javult: bár nem a tízes években megszokott alacsony mértékre, de kezelhető szinte mérséklődött. Ezzel párhuzamosan a konjunktúrakép nem túl derűs. Az Egyesült Államok gazdasága a várakozásokat meghaladó módon teljesített 2023-ban, főként a harmadik negyedév sikerült igazán erősre. Ugyanakkor az utolsó három hónapban már igencsak látszódnak a markáns lassulás jelei: a mérvadó nowcastok szerint jelentősen, a korábbi növekedési ütem kevesebb mint felére esett vissza a bővülés dinamikája. Az óceán másik partján az eurózóna 2022-ről hozott lendülete a tavalyi évben teljesen elfogyott, a technikai szélén táncol az övezet, és az idei reál-GDP-változás az elemzők szerint a nulla és 1 százalékos tartományba eshet.
E körülmények teszik asztalra a kamatcsökkentések ügyét. Az amerikai központi bank nyíltan nyilatkozott erről a decemberi ülésen: a 75 pontos kumulált vágást jelzett a Fed dot plotja. A másik oldalon az EKB egy nappal később azt mondta, hogy nem kerültek még szóba kamatcsökkentési kilátások, és azóta is szigorú üzenetekkel húzzák alá Lagarde elnök asszony szavait. Ezzel együtt a piaci várakozások mindkét nagy jegybank esetében nagyjából 150 pontos csökkentést vetítenek előre a 2024-es évre.
A Fed mint a legnagyobb súlyú monetáris hatóság rendszerint agresszívan és proaktívan alakítja a kamatpolitikát.
Emellett a tengerentúlon kettős mandátummal rendelkezik a központi bank: az árstabilitás mellett hasonló súllyal esik a latba a foglalkoztatottság maximalizálása.
Mivel a dezinfláció a várt ütemben zajlott az elmúlt időszakban, és a is lazult az utóbbi hónapokban, a figyelem egyértelműbben irányulhat majd a tavasszal-nyáron a vágások irányába. Ezzel szemben az EKB ténylegesen az inflációs célra lő, és csak ezt követően veszi figyelembe a konjunktúra támogatását. A fogyasztói árindex átlagosan kedvezően alakul az eurózónában, ezzel együtt a szórás azért számottevő a tagországok között, és ez masszív eltérés az Egyesült Államokkal szemben: Belgiumban és Hollandiában már deflációt mértek novemberben, viszont a kelet-közép-európai régió országainak értékei még több esetben 5 százalék felettiek.
Az EKB az indoklást illetően elsősorban a bérinfláció perzisztenciáját emelte ki, ami tartósan magasan ragadó drágulással fenyeget, viszont ha az eurózónabeli adatokra pillantunk, akkor azt látjuk, hogy a szolgáltatások esetében is jelentősen érzékelteti hatását a kereslet hiánya. A kedvezőtlen konjunktúrahelyzet és -kilátások a restriktív kamatkörnyezet mellett szintén a dezinflációs folyamatot erősítik, mivel nem látszik egyelőre, hogy honnan érheti impulzus a kontinens gazdaságát. Egyre látványosabb a kínai kereslet elfordulása főként a német piactól, ami egyre borúsabb képet rajzol elénk a legfontosabb európai gazdaságról.
Egy szó, mint száz, bár az EKB decemberben lesöpörte az asztalról a kamatvágásokról szóló kérdéseket, a mostani folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy hamarosan lépéskényszerbe kerülhet.
Mindemellett meghatározó lesz a tavaly felépült pozitív reálkamat helyzete. Noha közgazdasági értelemben az előretekintő hordoz magában többet, a jövő évi inflációs képet körülölelő bizonytalanságok és kockázatok miatt jellemzően a visszatekintő reálkamat szokott a jegybanki kommunikáció és a piac fókuszába kerülni. Jerome Powell kommentje alapján könnyen elképzelhető, hogy gyökeresen változik a jelenlegi pozitív reálkamat-környezet, és szignifikáns csökkenésnek indulhat. Ezzel szemben Christine Lagarde a status quo mellett érvelt. A globális gazdaság mérsékelt dinamikája jelenleg abba az irányba mutat, hogy nehéz lesz komoly reálgazdasági ár megfizetése nélkül fenntartani a pozitív reálkamat-környezetet. Különösen fontos lesz ez a kérdés a magyar jegybanknak, hiszen mostanában a reálkamat az MNB kommunikációjának központi eleme.
