Fürkészek előnyben

Amikor a Covid–19 sötét vihara lecsapott hazánkra (és az egész világra), akkor a magyar kormány a nemzet létbiztonságának szükségleteit szem előtt tartva szétküldte „fürkészeit” a világba. A cél egyértelmű volt: egészségügyi felszerelések, eszközök és orvosi hatóanyagok azonnali, nagy volumenű beszerzése. Más országok szintén hasonló lépéseket tettek. A beszerzés haladéktalan realizálására és nem annak hatékonyságára helyeződött a hangsúly, ami vészhelyzetben vagy annak érzékelésénél természetes. De ki volt a „fürkész”? Egy a nemzetközi piacon jól eligazodó (jó kapcsolatokat ápoló), rugalmas és érdekét érvényesíteni tudó, ügyes ügynök – mindez pedig elgondolkodásra késztet. Fürkészekre nemcsak vészhelyzetekben van egy országnak szüksége, hanem a nemzetközi gazdasági kapcsolatrendszer normál működése során is.

A napokban értesültem arról, hogy hazánk a világban nagyra értékelt K+F+I-potenciállal bíró ágazatában új sikeres nemzetközi exit realizálódott. Minden közreműködő és tulajdonos boldog, a fejlesztők munkáját elismerték a világpiacon (sőt, a jövője további gyors fejlődés lehet), az üzleti angyalok és az intézményi befektetők profitot realizáltak (még ha később mások ennél nagyságrendileg magasabb értéket realizálnak is). Az észak-amerikai „fürkészek” eredményesen dolgoztak. Örülnünk kell, de az örömbe némi keserűség is keveredik.

A magyar egészségipar és gyógyítás – az előbbiekben erről volt szó – nemzeti büszkeségünk tárgya a 19. század utolsó harmadától napjainkig, lényegében töretlenül. Kiemelkedő szellemi értékteremtő voltát mutatják Nobel-díjas kutatóink (Bárány Róberttől Szentgyörgyi Alberten át Karikó Katalinig), nemzetközileg számontartott gyógyszeripari cégeink (a Richter Gedeontól a Chinoinig), illetve az elmúlt évtizedekben a világpiacra betörő és sikereket elérő biotechnológiai vállalkozásaink és eredményeik (pl. Solvo Biotechnológiai Zrt.). Mindennek az alapja pedig a nagy értékű szellemi, képzési, oktatási és klinikai bázis, amelyet orvosegyetemeink testesítenek meg. Az alapok kiválóak, egy-egy jónak tűnő és üzletileg értelmezhető remek gondolat, fejlesztés vagy eljárás mégis alig-alig talál egymáshoz is kapcsolódó, hatékony üzletfejlesztési szolgáltatást.

Nem működik olyan „projektlift”-mechanizmus, amely az egészségipari K+F+I-eredményt egyértelműen hatékonyan eljuttatná a világpiacra, méghozzá olyan formában, hogy a magyar résztvevők (és így az ország) nem válnak ki az adott projektből a piacra lépés után (szinte azonnal), hanem részesedni tudnak a terjeszkedés pénzügyi extraprofitjából is. A „fürkész” rafinált és hatékony fellépésére lenne szükség belső/belpiaci tevékenységünk során is. Persze mindez csakis érdekalapon, megfelelő érdekeltség talaján működik.

Le kell ültetni végre az ágazat legfontosabb szereplőit, és érdekeltségi alapon integrálni egy hatékony „projektlift”-mechanizmusba. 

Nem csak az orvosi egyetemek, de az egész ehhez kapcsolódó fúziós tudásbázis is – a mérnökökkel, az MI-fejlesztőkkel, az informatika széles körű lehetőségeivel stb. A „fürkész” képességei az üzleti szemlélet mindenkori érvényesítéséhez nélkülözhetetlenek. 

Mi volt Neumann János és a magyar marslakók titka? A kiváló hazai oktatás, a tudásfúzió és a mindenkori élenjáró nemzetközi centrumokkal kialakított, szakmai személyes kapcsolat. Mindez a MedTech ágazatban is elérhető, a nemzet hosszú távú érdekeit figyelembe véve.