Gazdasági növekedés – már biztosabban látjuk mi várható

A Bundesbank egy 2010-es tanulmánya rámutat, hogy a negyedik negyedév adatának ismerete 68 százalékra csökkenti a rákövetkező év gazdasági növekedésének előrejelzési bizonytalanságát. Sőt, ha már az első negyedévet is látjuk, akkor ez a bizonytalanság 32 százalékra csökken. A magyarázatot az úgynevezett áthúzódó hatás jelensége (carry-over effect) adja.

Az áthúzódó hatás megmutatja, hogy mennyivel nőtt volna a GDP az adott évben akkor, ha a negyedéves növekedési ütemek nullák lettek volna. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a negyedik negyedévben megfigyelt reál-GDP-szint nem változik, stagnál a következő év során. Az éven belüli növekedési dinamika pedig nem más, mint a tényleges gazdasági növekedés és az áthúzódó hatás különbsége.

Most, hogy már látjuk – legalább előzetes adatok alapján – a magyar gazdaság 2024. évi teljesítményét, egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz, hogy mi várhat ránk 2025-ben. Számításaim szerint, ha idén év közben végig stagnál a gazdasági teljesítmény, akkor bizony a magyar gazdaság teljes GDP-növekedése is nulla lenne. 

Hogy mindez miért is fontos? Mert ez alapján már tudjuk, hogy a kormányzat gazdasági előrejelzéseiben – amit például az idei évi költségvetés megalapozásához is használtak – szereplő 3,4 százalékos GDP-növekedés elérésében az áthúzódó hatás semmit nem segít. Kizárólag éven belüli növekedésből kellene elérni ezt a teljesítményt. A számok nyelvére lefordítva: 2025 minden negyedévében legalább 1,325 százalékkal kellene emelkednie a GDP volumenének negyedéves bázison, hogy végül a 2025. évi bruttó hazai termék volumenét 2024-hez viszonyítva meglegyen a fent említett növekedés.

Első ránézésre ez az 1,3 százalék körüli érték nehezen értelmezhető. Például a tavalyi utolsó negyedévben mért 0,5 százalékos negyedéves növekedéshez képest soknak tűnik, de még a historikus átlag 0,6 százaléknak is bő duplája. Ezek alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a 3,4 százalékos növekedési cél irreális.

Ez tehát már árnyalja a képet.

A megvalósulás esélyét azonban rögtön csökkenti, ha tudjuk, hogy mely két időszakról is van szó. Az egyik ilyen a 2020.harmadik és 2021 harmadik negyedéve között eltelt periódus, vagyis a Covid-válságból való kilábalás ideje, a lezárások utáni „felszabadulás” időszaka. Itt azért egy olyan egyedi felhúzóerővel találkozunk, amely az előttünk álló negyedévekben nem lesz meg. Arról nem is beszélve, hogy ekkoriban az infláció rendkívül alacsony volt, ahogyan a kamatkörnyezet is. A költségvetés rendkívül laza volt a maga 5 százalék körüli kamatfizetések nélkül számított (azaz elsődleges) hiányával. Eközben pedig a külső kereslet helyreállása is zajlott, annak kedvező hatásával Magyarország exportteljesítményére.

A másik ilyen öt negyedévet felölelő dinamikus növekedési periódus a magas nyomású gazdaság csúcspontjára esett, 2017 második és 2018 második negyedéve közé. Ekkor is alacsony kamatkörnyezet jellemezte a magyar gazdaságot, és persze rendívül mérsékelt infláció és negatív reálkamat. Ami pedig a fiskális politikát illeti, bár az elsődleges egyenleg 2017-ben és 2018-ban is enyhén pozitív volt (0,2-0,3 százalék), azért 2016-hoz képest ez a GDP arányában nézve 1 százalékos költségvetési lazítást tartalmazott. Vagyis a választások előtti élénkítés közrejátszott a jó gazdasági teljesítményben. Emellett pedig az EU (és a német gazdaság) növekedése is dinamikusnak volt nevezhető.

Hogy állunk most? Magas kamatkörnyezet, cél feletti infláció és együttesen az inflációt fékezni kívánó pozitív reálkamat jellemzi a magyar gazdaságot. A költségvetés mínusz 0,5 százalék közeli elsődleges egyenleggel zárhatta 2024-et, és bár pont a választási év előtti évet kezdtük meg, a költségvetés tervezete nem számol komoly lazítással, hiszen az elsődleges egyenleget mínusz 0,8 százalékra tervezte a kormányzat. Igazán erős, közvetlen gazdaságpolitikai impulzus hiányában maradna a külső környezet ereje, ám a magyar gazdaság számára fontos partnerországok várhatóan csak botladoznak idén is. A közelgő vámháború pedig csak tetézi a bajt. Vagyis jelen pillanatban nincsenek meg azok a feltételek, amelyek érdemben lehetővé tennék, hogy a magyar gazdaság ismét 1,3 százalék feletti negyedéves bázisú növekedéseket szállítson zsinórban.

A hasonló gazdasági környezettel jellemezhető időszakok átlagos teljesítményéből kiindulva inkább egy olyan szekvencia tűnik reálisnak, amellyel végül a magyar gazdaság 2025. évi átlagos növekedése 2,0-2,5 százalék körül alakulhat. Persze mindig lehetnek pozitív meglepetések, bár az elmúlt évek eléggé szűkmarkúan mérték ezeket, de talán majd most.