Társasjáték: kiderült, mekkora üzlet Magyarországon – ezért nem kell a hazai termék

Csúcson van a társasjátékipar, ha most belép egy új szereplő, biztos, hogy ki fog lépni kettő, akkora a verseny – mondta Hegedűs Csaba a Világgazdaságnak. A társasjátékszerzőt és -fejlesztőt, az A-games kiadó és forgalmazó ügyvezetőjét lapunk a társasjátékpiacról és a társasjátékiparról kérdezte.

Hegedűs Csabával a Társasjátékok Ünnepén készítettünk interjút. Az általa képviselt kiadó elsősorban magyar játékszerzők ötletei alapján készít társasjátékokat és játékelemeket, amelyeket magyar és nemzetközi piacon értékesít.

Ugyanezen az eseményen nyilatkozott nekünk a témában Karcagi Péter játékszerző, a Cogitate Games kiadó tulajdonosa, aki az elmúlt bő évtizedben hét magyar fejlesztésű játékot adott ki, köztük a Walking Babyt és az Operatorst. Vállalata a fából készült társasjátékokra összpontosít.

Megszólalt még Szilágyi László Gábor társasjátékszerző és -fejlesztő is, aki a Bunnyhog Games kiadó ügyvezetője. Ezúttal az Ajándéközön játékával érkezett, amely az idei legjobb három jelölt közé került a Játékos Emberek Magazinja családi díjkategóriájában.

Hogyan születik meg egy jó társasjáték? 

Modern társasjátéknak az számít, amelyben nincsenek dobókockák, sőt bábuk és pálya sem – hívta fel a figyelmet Karcagi Péter. Hegedűs Csaba ennek kapcsán jelezte, hogy manapság az emberek sokkal tudatosabban vásárolnak, és megfontolják, hogy mire és mennyit költenek. A vásárlói visszajelzések alapján a kompakt, megfizethető és élményt nyújtó játékok a népszerűek, valamint a „cukiság”. Keresettnek számít az állatos és a keleti jellegű, indiai, japán, kínai, arab témájú játék. 

Fontos szempont, hogy olcsó, tartalmas, szórakoztató és innovatív legyen a játék. A kevesebb néha több, nem attól lesz jó egy játék, hogy minél nagyobb, sok alkatrészes és csilivili. Az ötlet a fontos, ami megadja hosszú távon is a játékélményt, és a társaság, amelyikkel játszom – magyarázta Hegedűs Csaba.

Karcagi Péter elmondta, két irányból szokták megközelíteni a társasjáték-fejlesztést. Az egyik az, amikor ötlethez keresnek mechanikát, a másik pedig ennek a fordítottja. Hegedűs Csaba általában mechanizmusokból indul ki, de a legutóbbi játékai elsősorban valamilyen személyesebb témára épültek. Ilyen az Impression, ami a nyomdaiparról szól, vagy a Sakura és a Sakura Dice. Az utóbbiaknál cseresznyefát kell nevelni, és mivel neki vannak fái, az ötletei nagy részét onnan merítette.

Miután megvan a játék magja, 

1. prototípust készítenek a teszteléshez. Ez a lelke az egésznek. Hogy mikor piacképes egy termék, a tervező és a fejlesztők vagy a kiadó is eldöntheti. 
2. Ezután következik a végleges grafika és gyártási dizájn. Az utóbbinál az alkatrészek és a doboz fizikai tulajdonságait határozzák meg. 
3. A folyamat közben már el kell kezdeni számolni az önköltséget: a tesztelők, a grafikus és a tervezők díjazását, a gyártási költséget.
4. Majd meg kell tervezni, hány értékesítési lépcsőt építenek be ahhoz, amíg a játék a fogyasztókhoz kerül. 

Az, hogy egy játék meddig van a polcokon, attól függ, mekkora sikersztoriról van szó. Általánosságban a boltok fél- és kétéves időciklusban árulják a termékeket, mivel ezután a fogyasztók elveszítik az érdeklődésüket.

Mitől függ, hogy mennyibe kerül egy társasjáték?

A kiadó oldaláról nézve legalább négy-ötszörös árazásra van szükség az önköltséghez képest, hogy abból valamennyi maradjon is nála. Karcagi Péter azt tapasztalja, hogy 

Ha ezt számokban nézzük, akkor egy nettó 10 ezer forintos társasjáték árából nagyjából 2 ezer forint az önköltségrész. A nagykereskedő ezután a maradék 8 ezer forint 60-70 százalékát kéri, azaz 3 ezer forintért szeretné átvenni azt a játékot, amit a kiadó 2 ezerért készített el. Ezután ő 5-20 százalékos haszonnal adja tovább a kiskereskedőknek, amelyek akár 30-35 százalékot is elkérhetnek a fogyasztói nettó árból.

Erre csatlakozott rá Szilágyi László Gábor, aki hozzátette, hogy a javadalmazás függ a játék komplexitásától. Ha sok összetevőből áll a termék, akkor több tervezőt és kivitelezőt kell megfizetni. Szerinte egyre nagyobb összeget kell befektetni, mire egy ötletből kész termék lesz. Ennek oka, hogy a fogyasztók azt a minőséget, termékmennyiséget és energiát várják a kis kiadóktól is, mint amire a nagyok képesek.

Karcagi Péter ugyanakkor felhívta arra is a figyelmet, hogy ezek nem ökölszabályok, és a haszon megoszlása nagyban függ attól, hogy az adott szereplőnek mekkora a piaci részesedése.

Hegedűs Csaba szerint összetett kérdés, hogy kit mekkora összeg illet a játék árából. Egy biztos, hogy a szellemi díjazás a kisebb és az anyagköltség a nagyobb. „Kiadója válogatja, hogy a szerzőket mennyire fizeti meg. Az európai trend a példányonként 0,5–2 euró. Magyarországon ez 150–500 forint, a játék fogyasztói árától függetlenül.”

A legtöbb energiát a kiadó teszi bele, ebből fakadóan a legtöbb pénzt is. A kiadó lehet, hogy csak 160 forintot fizet a szerzőnek, de ő fizeti a grafikust, a gyártást, a szállítást, a vámoltatást, ha külföldön gyártat, a logisztikát és a marketinget is. Egy játéknak csak a grafikai költsége százezertől több millió forintig terjedhet.

Nincs recept arra, hogy melyik az a játék, amely biztosan nyereséges vagy veszteséges lesz Hegedűs Csaba szerint. Nagy valószínűséggel azonban sikeres lesz az a játék, amely külföldön népszerű, netán díjat is nyert. Olyan játék pedig nincs, amelyet ne lehetne eladni: a kérdés inkább az, hogy mennyiért, és a végeredmény mit mutat. 

Ha már a díjaknál tartottunk, a Világgazdaság megkérdezte Szilágyi László Gábort, szerinte mit tudhat az Ajándéközön, ami miatt bekerült a JEM családi kategória díja top 3 jelöltje közé. A szerző szerint olyan moduláris rendszert fejlesztettek, amely képes a legkisebb gyereket és az idős nagyszülőt egy asztalhoz ültetni. „Úgy gondolom, hogy ez más játékoknál nem tud ennyire organikusan megvalósulni” – vélekedett.

Mi a baj a magyar társasjátékokkal Magyarországon?

Évente megjelenik közel 280-300 társasjáték Magyarországon, magyar nyelven. Ezek azonban nem magyar fejlesztésű társasjátékok, hanem a kiadók által lefordított címek. Közülük mintegy 20-30 mögött lehet magyar szellemi munka – világított rá Hegedűs Csaba.

A magyar játékosokban van egy berögződés, hogy ami magyar, az nem feltétlenül jó akár ötletben, akár kivitelezésben. A játékos inkább egy külföldi sikeres szerző játékáért vagy díjnyertes játékért fizet. Kiemelte, hogy maga is kapott visszajelzést arról, hogy a Játékos Emberek Magazinja díjnyertes játékait jobban keresték. Ez azért van, mert segít a laikusoknak támpontot adni, hiszen az adott játék már tetszett egy csoportnak, a zsűrinek.

Szilágyi László Gábor szerint azonban nagy az igény a magyar társasjátékokra, de csak fejlesztőként megélni ebből nem lehet ma Magyarországon. A magyarosított külföldi játékok dominálják a piacot. (Korábbi cikkünkben Szöllősi Péter játéktervező is hasonlóan vélekedett.)

A nagy kiadók rengeteg pénzt mozgatnak meg hosszú évek munkája gyümölcseként. Az a tapasztalat, hogy kevesebb magyar fejlesztésű terméket forgalmaznak, egy külföldön már sikeres termék magyar változatát gyorsabban és eredményesebben tudják itthon bevezetni.

A társasjáték-felvevő piac telített, nagyon sok játék jelenik meg. A kevés példányszámú kiadás pedig nem profitábilis. Csak marketingre milliókat kell elkölteni – szögezte le Szilágyi.

Hegedűs Csaba szerint a magyar játékiparnak az adna nagy lökést, ha a magyar vásárlók bizalmat adnának azoknak a kiadóknak, amelyek magyar fejlesztésű játékokat hoznak forgalomba. Léteznek ugyanis nagyon jó magyar játékok, amelyek megállják a helyüket a nemzetközi piacon is. Ennek ellenére egy magyar kis kiadó vért izzad, mire elad ezer játékot.

Ha a magyar vásárlók tudatosabbak lennének, és bizalmat adnának egy új magyar terméknek, akkor azzal támogatnának egy magyar szerzőt, egy magyar grafikust, egy magyar kiadót és forgalmazót, aminek következménye az lehet, hogy a sikeren felbuzdulva még több magyar játékot adnak ki. Idővel pedig eljuthatnánk odáig, hogy egy szerző nem 156 forintot, hanem többet kap egy játékáért – érvelt.

Hogyan válasszunk társasjátékot?

Karcagi Péter első tanácsa, hogy a társasjátékos világba belépők először olyan játékokkal kezdjenek, amelyek pörgősek, egyszerűek és rögtön élményt adnak. A játékszabályok böngészése ugyanis elveheti a kezdeti lelkesedést. A második tanácsa, hogy csatlakozzanak valamilyen közösségbe, klubba, ahol már vannak tapasztaltabb játékosok, ugyanis ők pillanatok alatt meg tudnak értetni még összetettebb játékokat is. 

Hogy anyagilag megéri-e, mindenki maga dönti el. Karcagi Péter azt vette észre, hogy aki egyszer ráérzett a társasjátékozás ízére, az nagyon szívesen vesz újabb és újabb élményt nyújtó játékot, és nem sajnálja a pénzt a hobbira. Pár ezer, pár tízezer forinttal el lehet indulni ezen a vonalon, nem szükséges hozzá félretenni vagy havonta százezreket spórolni.