Nem túlzás azt mondani, hogy az idei évben eldől a világ sorsa a következő néhány évre, talán évtizedre. A világ népességének közel fele, 3,8 milliárd ember járul a választóurnák elé, olyan geopolitikailag meghatározó fontosságú országokban, mint az Egyesült Államok, Oroszország, India vagy az  

World,Democracy,Day,,International,Day,Of,Democracy,Provides,An,Opportunity
Fotó: World Day

Donald Trump újraválasztása például már most pánikot kelt Európában, hiszen az öreg kontinens számára húsba vágó kérdéseket vet fel. Ilyen például az, hogy megvonja-e az USA az Ukrajnának adott támogatásokat, vagy radikálisan csökkenti azok összegét, így az európai államokra hagyja az orosz–ukrán konfliktus politikai és anyagi terheit. Ha Washington úgy dönt, hogy mérsékli a szerepét a NATO-ban, felvetődik annak a lehetősége is, hogy Moszkva újra megpróbálja befolyását kiterjeszteni Kelet-Közép-Európára és a Baltikumra.

Washington,,Dc,–,August,03,,2023:,A,Scene,Outside,The
Trump újraválaszása Európában is átrendezheti az erőviszonyokat.
Fotó: Phil Pasquini

Európában júniusban uniós választások lesznek, a várakozások szerint jobboldali, radikális áttöréssel. Németországban az AfD, a franciáknál Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés erősödhet meg a hagyományos, történelmi pártokkal szemben. Ha így lesz,

nagy erők indulnak meg a brüsszeli bürokrácia központosító törekvéseivel szemben. 

A jobboldal várható térnyerését a meglepetést hozó hollandiai választás már előre jelezte. A júniusi voksolás az Európai Parlament összetételét érinti ugyan, viszont ha valóban megtörténik a jobboldali, szélsőjobboldali fordulat, az jócskán átrendezheti az erőviszonyokat, és főleg a prioritásokat az unióban.

EU: a mérleg nyelve lehet a szélsőjobb

Az öreg kontinens szavazóit a régi berendezkedésből való kiábrándulás jellemzi. Az Ipsos tavaly december közepén publikált felmérése szerint egyre szélesebb körben elégedetlenek a szavazók a gazdagoknak és az erőseknek kedvező rendszerrel, ugyanakkor a demokratikus elvek támogatottsága továbbra is erős. (A felmérést az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban, Svédországban, Lengyelországban, Horvátországban és az Egyesült Államokban végezték el.)

Az eredmények szerint 

minden második ember elégedetlen azzal, ahogyan a demokrácia működik az országában.

Ez az arány az Egyesült Államokban (56 százalék), Franciaországban és Olaszországban (egyaránt 51 százalék) a legmagasabb.  A megkérdezett országok mindegyikében nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy a demokrácia az elmúlt öt évben inkább romlott, mint javult. Franciaországban ez az arány 73 százalék, az Egyesült Államokban pedig 70 százalék. 

A válaszadók majdnem minden országban úgy vélik, hogy a hatalmi berendezkedés a gazdagok javára manipulálja a gazdaságot, szembeállítva az általános közjóval. Olaszországban 72 százalék, az Egyesült Királyságban 71 százalék, Franciaországban 69 százalék, az Egyesült Államokban 67 százalék gondolja így. 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – az amerikaiaknak tetszik a vezetési stílusa, az európaiaknak egyre kevésbé.
Fotó: AFP

A nagy kérdés, hogy az elégedetlenség megmutatkozik-e majd a szavazatokban is. Az előzetes becslések szerint a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia csoport a 720 fős parlamentben rekordmagas, 87 mandátumot szerezhet. Ez az Euronews értékelése szerint azt jelentené, az EP harmadik legnagyobb politikai erejévé válhat, versenyre kelve a liberálisokkal. Vagyis ők lennének a mérleg nyelve a két jelenlegi legnagyobb frakció, a konzervatívok és a szocialisták között. 

A kampány meghatározó témája várhatóan a gazdasági visszaesés és a migráció lesz. 

Eldől az is, hogy az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ursula von der Leyen újrázhat-e, indulási szándékát már bejelentette. 

A feszültség azonban Brüsszelben, a bizottságon belül is tapintható. A Bloomberg értesülései szerint Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Von der Leyen a csalódást keltő washingtoni csúcs és az Izrael és a Hamász közötti konfliktusról szóló vegyes üzenetek miatt különbözött össze. A szakadás egyre kínosabb a közösség számára – kommentálták diplomáciai források a helyzetet.

A Politico értékelése szerint a bizottság elnökének vezetési stílusa egy amerikai elnökére hajaz, ami kiveri a biztosítékot a tagállamoknál, fogy körülötte a levegő.

Von der Leyen elefántcsonttoronyban él. Nem bízik senkiben, nincsenek szövetségesei, és nem is törekszik arra, hogy legyenek

– írja a lap. 

Tajvan és a „történelmi szükségszerűség”

Az első az idei választások sorában a tajvani lesz, amely, bár távol van, de a tétje ettől egyáltalán nem kisebb. 

Az anyaállam újraegyesülése történelmi szükségszerűség

jelentette ki Hszi Csin-ping kínai elnök újévi beszédében, egyértelművé téve, hogy Peking globális hatalmi ambícióit regionális befolyása növelésén keresztül is meg kívánja jeleníteni. Kína továbbra is saját területe részének tekinti az 1949 óta önálló kormányzattal rendelkező, 23 millió lakosú szigetet, és a pekingi vezetés rendszeresen hangot ad ellenkezésének a Tajvan függetlenségét támogató bármely lépést illetően, többször is közölték, hogy ha kell, erővel lépnek fel az újraegyesítés érdekében. A január 13-ra kitűzött tajvani elnök- és parlamenti választást Peking a háború és béke közötti választásként állította be.

Hszi Csin-ping: Tajvan választhat – háború és béke között. Fotó: AFP

A konfliktus kiéleződése borítékolható, a felmérések szerint ugyanis az Amerika-barát elnökjelöltnek áll a zászló. Ha a Demokratikus Haladás Pártja (DPP) rekordot jelentő harmadik alkalommal nyer, az egyértelművé teszi, hogy Tajvan nem kíván csatlakozni Kínához. Hszi újraegyesítési erőfeszítései nagyon erős ellenállásba ütközhetnek, hiszen a Nyugatnak elemi érdeke Tajvan „megtartása”. Itt található ugyanis a világ legnagyobb csipgyártója, a TSMC, amely globális jelentőségű. 

Az azonban kérdéses, hogy Kína valóban lerohanná-e a szigetet. Ugyanis a világ második legnépesebb országa a jóval erősebb flottájával blokád alá veheti a szigetet, amely olaj és gáz hiányában kénytelen lenne megadni magát, így Peking kikényszeríthetné az egyesülési tárgyalásokat. Más országok pedig visszariadnának Tajvan támogatásától, mert attól tartanának, hogy az eszkaláció félvezetőellátásuk végleges megszakításához vezethetne – talán így gondolkodnak Pekingben.