Az 1970-es évek során Tajvan legjobb mérnökei egy Tajpejtől délre fekvő kisvárosban, Hszincsuban hoztak létre egy kutatólaboratóriumot és egy kísérleti gyárat, hogy kormányzati támogatással létrehozzanak egy új nemzeti iparágat, a csipipart. Közülük előtte többen az Egyesült Államokban dolgoztak és tanultak. A létesítmény irányítására Morris Changot, egy kínai–amerikai mérnököt, az amerikai elektronikai óriáscég, a Texas Instruments korábbi vezetőjét vették fel.
Fotó: AFP
A 92 éves férfit ma a tajvani félvezetőipar atyjaként ismerik, a technológiát kezdetben a holland Philipstől vásárolták. Az üzletember gyorsan rájött, hogy az amerikai és japán óriások ellen a saját játékukkal felvenni a harcot vesztes vállalkozás lenne. Ezért az üzleti modellje azon alapult, hogy más vállalatok által tervezett csipeket gyárt magas színvonalon.
És az időzítés nem is lehetett volna jobb: a Szilícium-völgy újonnan induló cégei – köztük az Apple, a Qualcomm és az Nvidia – nem rendelkeztek a saját gyárak építéséhez szükséges tőkével, így a tajvani üzemek kapóra jöttek. Ráadásul a TSMC-nek és a többi helyi vállalatnak nem áll érdekében a technológia másolása,
mivel nem versenyeznek a megrendelőikkel.
Egy, az iparágban dolgozó forrás elárulta a BBC-nek: az is nagy előnye a szigetnek, hogy az amerikai szoftvermérnökökhöz képest kevesebbet keresnek a tajvani szakemberek, miközben akár heti hat napot is robotolnak. Ugyanakkor más ágazatokhoz viszonyítva jobb a fizetés a csipiparban, így az érintettek közül senki sem lázong.
Ma Tajvanon készül a félvezetők többsége, a TSMC pedig a világ legnagyobb csipgyártója lett. A cég sikere arra épül, hogy minden piacon kiszolgálja az ügyfeleket, mindezt egy költséghatékony, szinte teljes egészében tajvani gyárcsoportból teszi. Tajpej szerint a globális félvezetőgyártás Tajvanon belüli koncentrációja biztosítja, hogy az Egyesült Államok a segítségére siet, ha Kína háborút indítana a sziget ellen.
Ezt szilíciumpajzsként emlegetik az iparág szereplői.
Ugyanis az elmúlt években élesedett az amerikai–kínai szembenállás, Washington egyre inkább igyekszik a csúcstechnológiához szükséges gyártókapacitásokat amerikai földön létrehozni, miközben próbálja megakadályozni Pekinget abban, hogy hozzáférjen a legmodernebb technológiákhoz. Az Egyesült Államok tavaly októberben korlátozta a legfejlettebb, mesterséges intelligenciához és szuperszámítógépekhez használható csipek exportját, valamint a félvezetők gyártásához szükséges, amerikai technológiát tartalmazó berendezések Kínába szállítását.
Idén újabb intézkedéseket hozott Peking ellen. Viszont Tajvan eltökélt abban, hogy az ipar minél nagyobb részét a szigeten tartsa. A TSMC szerint a feszültségek nem befolyásolják a vállalat működését, mivel a termelés Tajvanon is fenntartható, ugyanakkor Washington egyelőre hajthatatlan a kérdésben.
Mik a félvezetők és miért megy értük a harc?
Világszerte a kormányok hatalmas összegeket költenek a helyi csipgyártás kiépítésére, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért is olyan fontosak a félvezetők. A csipek kritikus fontosságú alkatrészek, hiszen az okostelefonoktól kezdve az orvosi eszközökön át az autókig és a vadászgépekig mindenhez szükségesek. Minél kevesebb nanométeres egy félvezető, annál fejlettebb, mivel nagyobb a teljesítménye és kisebb az energiafogyasztása. Ez azt is jelenti, hogy bonyolultabb és drágább legyártani.
Jelenleg a 3 nanométeres félvezetők számítanak a legfejlettebbeknek, és csak három cég, az amerikai Intel, a dél-koreai Samsung és a tajvani TSMC képes gyártani, mivel ezeknek a készítése rendkívüli szakértelmet igényel. A tervek szerint jövőre érkeznek a 2 nanométeres alkatrészek is. Az elemzők szerint a modern társadalmak a félvezetőkre támaszkodnak a kritikus infrastruktúrák kiépítésében és működtetésében.
A tajvani konfliktus
A huszadik század első felében Tajvan a Japán Birodalom része volt, majd a második világháború után visszakerült Kínához. A világégés után kiújult a polgárháború a Mao Ce-tung vezette kommunisták és a Csang Kaj-sek irányítása alatt lévő nacionalisták között, az utóbbiak vereségük után, 1949-ben Tajvanra vonultak vissza. A szárazföldi Kínában létrejött a Kínai Népköztársaság, míg Tajvanon a Kuomintang-erők a Kínai Köztársaságot kiáltották ki.
Washington és Európa a Kínai Köztársaságot fogadta el, az ENSZ-ben 1971-ig Tajpej képviselte Kínát, majd a Kínai Népköztársaság vette át a helyét. Ugyanis az Egyesült Államok kihasználva a Szovjetunió és Kína ellentétét, Peking mellé állt és elfogadta az Egy Kína-elvet. Washington ugyanakkor egyértelművé tette, hogy megvédi Tajpejt, de a sziget függetlenségét nem támogatja.
A gyakorlatban a 24 millió lakosú sziget saját kormányzattal rendelkezik. Jelentőségét három tényező adja: a Kína és a sziget között húzódó Tajvani-szoros a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonala, valamint a sziget birtoklásával a kínai haditengerészet kijuthatna a Csendes-óceánra. A harmadik pedig a már ismertetett csipipar.
Az ugyanakkor kérdéses, hogy Kína valójában lerohanná a szigetet. Ugyanis a világ második legnépesebb országa a jóval erősebb flottájával blokád alá veheti a szigetet, amely olaj és gáz hiányában kénytelen lenne megadni magát, így Peking kikényszeríthetné az egyesülési tárgyalásokat. Más országok pedig visszariadnának Tajvan támogatásától, mert attól tartanának, hogy az eszkaláció a félvezetőellátásuk végleges megszakításához vezethetne.
A tajvani vállalatok is betörnének Európa fellendülő csippiacáraA tajvani csipgyártás beszállítói Európában terjeszkednének, hogy mielőbb csatlakozni tudjanak a kontinens újra fellendülő félvezetőgyártásához, amely jelenleg komoly ellátási problémáktól szenved. A nemzetközi félvezetőgyártók közül többen is Európában terjeszkednének, hogy kihasználják a blokk új csiptörvényével járó támogatásokat, ami 43 milliárd eurót biztosítana az iparágnak, válaszul az Egyesült Államok és Kína hasonló állami programjaira. |
