A karbonkreditek és a felhasználásukkal támogatott projektek túlnyomó része átverés, vagyis az elmúlt évek egyik legnagyobb és legjobban támogatott klímavédelmi kezdeményezése használhatatlan eszköz a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére – derül ki a The Guardian cikkéből. 

Windmills,And,Solar,Panels,Farm,In,Green,Fields,Close,To
Windmills and solar panels farm in green fields close to the ocean. Renewable energies concept. Green energy for carbon dioxide emission reduction.
Fotó: Shuttersock

A globális, több milliárd dolláros önkéntes szén-dioxid-kereskedelmet a kormányok, nemzetközi szervezetek és vállalatok is magukévá tették, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését egy egyszerű, piaci alapú eszközzel oldják meg.

Az úgynevezett karbonkreditek lehetővé teszi a vásárlóknak, hogy 1 tonna szén-dioxidot vagy annak megfelelő üvegházhatású gázt kompenzáljanak környezetvédelmi projektek finanszírozásán keresztül, hogy világszerte csökkentsék a kibocsátást.

Egyre több bizonyíték utal azonban arra, hogy a támogatott projektek túlnyomó része hasztalan az éghajlatváltozás elleni harcban.

A Corporate Accountability vállalatfigyelő nonprofit szervezet megvizsgálta az ötven legfontosabb ilyen projektet, vagyis azokat, amelyek a legtöbb szén-dioxid-kreditet értékesítették a piacon, és ugyanerre a megállapításra jutott.

  • Az ellenőrzött projektek 78 százalékánál, azaz 39 esetben azt találták, hogy egy vagy több alapvető hiba miatt értéktelenek voltak.
  • Nyolc másik projekt – 16 százalék – problémás, a hivatalos osztályozási rendszer alapján is kirívók a hiányosságai, és potenciálisan használhatatlan.
  • A fennmaradó három projektnél a hatékonyságukat nem lehetett pontosan meghatározni, ugyanis ezekről nem állt rendelkezésre elegendő nyilvános és független információ.

A vizsgálat által értéktelennek minősített projekteket eddig összesen 1,16 milliárd dollárral finanszírozták, a hiányosak esetében pedig 400 milliónyi karbonkreditet használtak el.

Az 50 projekt a globális önkéntes karbonpiac (VCM) közel egyharmadát teszi ki, ami arra utal, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Mivel a vállalatok a kreditek megvásárlásakor és azután sem foglalkoznak a finanszírozott projektekkel, a kiadó szervezetek pedig nem ellenőrzik őket, nem meglepő, hogy a túlértékelés és az átverés melegágya lett a karbonkreditek felhasználása.

A projektek között szerepelnek erdőtelepítések, hulladékgazdálkodási rendszerek, valamint víz-, szél- és naperőművek is, többnyire fejlődő országokban, ahol a korrupció és a felügyelet hiánya miatt szinte lehetetlen ezeket ellenőrizni.

Globális adókat követel Afrika a klímavédelmi akciók finanszírozására

A kontinens vezetői szerint túl kevés támogatást kapnak ahhoz, hogy védekezni tudjanak a szélsőséges időjárással szemben. A Nyugatról érkező pénzek jelentős része azonban továbbra is a korrupció áldozatává válik.

Több tucat erdőtelepítési kezdeményezésnél például a karbonkreditekkel olyan fákért fizettek, amelyeket már korábban elültettek; egy adófizetők által is támogatott szén-dioxid-leválasztó és -tároló üzem a szennyezés legnagyobb részét visszaengedi a légkörbe; a vízerőművek pedig olyan helyeken épülnek fel, ahol több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak a klímavédelemben.

Egyértelmű, hogy az éghajlatváltozás mérséklésének legfontosabb eszköze a közvetlen kibocsátáscsökkentés globális szinten. A VCM csak arra jó, hogy a vállalatok kivásárolják magukat a felelősség alól

– jelentette ki Barbara Haya, a Berkeley Carbon Trading Project igazgatója.