Európa nyersuránimportjának közel 20 százaléka Oroszországból származik, miközben dúsított uránjának mintegy 30 százalékát az eurázsiai országtól szerzi be. Az Oroszországból származó uránt viszonylag könnyen ki lehetne váltani máshonnan származó importtal, ám az orosz fűtőanyag-dúsító kapacitás alternatíváinak megtalálása évekbe telhet. Emellett az atomenergia ellátási láncainak átalakítása óriási tőkeigénnyel jár – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.
Fotó: Shutterstock
Az Oeconomus felhívja a figyelmet arra is, hogy a Roszatom egyike azon kevés vállalatnak a világon, amely elsajátította a teljes nukleáris üzemanyagciklust: a dúsítást, az üzemanyag-előállítást és az újrafeldolgozást. A közép- és kelet-európai országok – a történelmi előzmények, az infrastruktúra és a földrajzi helyzetük miatt – pedig különösen függenek az orosz üzemanyagtól. Összesen 18 orosz tervezésű atomreaktor van Szlovákiában, Bulgáriában, Magyarországon, Csehországban és Finnországban,
amelyek kizárólag orosz üzemanyaggal működnek és orosz technológiákra támaszkodnak.
Emellett Moszkva a nyugat-európai ellátásnak is fontos szereplője, például a Roszatom régóta együttműködik a francia EDF közműszolgáltatóval is. Az orosz nukleáris ágazat alternatíváinak hiánya akadályozta meg azt, hogy az európai uniós szankciós csomagok sorába bekerüljön az atomenergiára vonatkozó tiltás. Mindazonáltal a Roszatom amerikai riválisa, a Westinghouse, amely már szállít nukleáris üzemanyagot az orosz tervezésű ukrajnai reaktorokhoz, érdeklődését fejezte ki alternatív üzemanyag szállítása iránt.
Az orosz urán kiváltása összességében nagy nehézségekbe ütközhet, mivel egyszerűen nincs elég kapacitás a világ más részein ahhoz, hogy ezeket a kapcsolatokat gyorsan elvágják. Az Egyesült Államokba irányuló orosz uránimportot tiltó törvényjavaslat új lendületet kapott azzal, hogy májusban elfogadta az Egyesült Államok Képviselőházának energiaügyi bizottsága, de a javaslat elfogadása még számos további lépésből áll. Mielőtt törvényerőre emelkedne, a törvénynek át kell mennie a kongresszus mindkét kamaráján, és Joe Biden elnöknek alá kell írnia.
Ugyanakkor a törvényjavaslat olyan mentességeket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az alacsony dúsítású urán behozatalát Oroszországból, ha az amerikai energiaügyi miniszter megállapítja, hogy nincs alternatív forrás egy atomreaktor vagy egy amerikai atomenergia-vállalat üzemeltetésére, vagy ha a szállítmányok nemzeti érdeket szolgálnak. Így aztán érthető, hogy 2023 első felében az Egyesült Államok 416 tonna uránt vásárolt Oroszországtól, ami 2,2-szer több, mint egy évvel korábban,
és a legnagyobb mennyiség 2005 óta, mivel Washington igyekszik minél nagyobb készletet felhalmozni.
Az új-mexikói Urenco üzem az Egyesült Államok dúsított urán iránti igényének körülbelül egyharmadát biztosítja, és folyamatban van a termelés 15 százalékkal történő növelése. Ez egy projekt központi eleme, amelynek célja, hogy a teljes nyugati világot ellássa az atomenergia működtetéséhez szükséges alapanyaggal. Azonban ezzel együtt is még legalább öt évbe telhet, amíg a Nyugat leválasztja magát a Roszatomról az Egyesült Államok korábbi energiaügyiminiszter-helyettese szerint.
A Roszatomot nem kell félteni: Oroszország nemcsak a korábbi partnereket látja el, hanem jövőbeli ügyélkörét is biztosítja azáltal, hogy újabb atomerőműveket épít többek között Kínában, Indiában, Egyiptomban, Törökországban és Bangladesben, amelyek évtizedek óta a vállalat üzemanyag-szállítási szerződéseinek hatálya alá tartoznak.
Globális játszma az atomerőmű-fűtőanyag gyártására: Washington új „Manhattan-tervet” indítA globális atomerőműfűtőanyag-piaci játszma hosszú távú, néhány év alatt nem fordítható meg a helyzet. Pillanatnyilag az erőmű-üzemanyag világpiacán az oroszok vezetnek. Emiatt Zelenszkij elnök hiába tajtékzik, amikor fontos érdekek forognak kockán – jelen esetben az amerikai atomerőművek üzemanyag-ellátása –, a büntetőszankciókat kikapcsolják. |
