Felvillant a magyar gazdaság számára is egy olyan hír, amire gondolni sem mertünk – félő, hogy Európa csak pillanatokra érti meg

Aki nem érti, hogy lehet az, hogy visszatérően érkeznek az Európa és a magyarok számára is kulcsfontosságú német gazdaságról a biztató hírek, majd mindig kiderül, hogy késik a remélt áttörés – annak nem a logikájával vagy az informáltságával van a probléma. A probléma a német gazdasággal van. Az Ifo Gazdaságkutató Intézet felmérési eredményei ritka alkalmat hoztak el: egy olyan adatsort, amely legalább egy pillanatra fellebbenti a függönyt politika, gazdaság, a vállalatok és a szakértők egy lábujjhegyen kerülgetett közös titkáról a megroppant versenyképességű Európában.

Hasonló pillanat volt az is, amikor egy hete Mario Draghi, az Európai Bizottság rendelte, gyászos eredményű versenyképességi jelentése óta eltelt egy év eredményeit értékelve összegezte, mi történt a fordulat érdekében azóta. Nagyjából semmi.

A politikában közben nagyon sok minden történt, globálisan, Európában és a németeknél is. Ursula von der Leyen második bizottsági elnöki ciklusa első évében politikai fordulatot vezényelt le Európa tartós kettészakítása, Ukrajna bármi áron való bekebelezése és az európai gazdaság katonai fejlesztésekre való áthangolása irányába, összhangban a közben Németországban elhatározott hatalmas költségvetési lazítás tervével.

A német gazdaság azonban nem tud kivergődni a recesszióból, holott folyton érkeznek a reménykeltő hírek, ígéretek. Miután az elmúlt években a vállalatok torkán versenyképességük rontását eredményező intézkedések sorát nyomták le, az orosz gázvezeték lezárásával és felrobbantásával, az atomerőművek bezárásával, az energiaválsággal, Oroszország leválasztásával, a Kínával való vámcsatározással és Ukrajna uniós felvételének felgyorsításával fűszerezve. 

Középkorúak még Magyarországon is emlékeznek rá, a kommunista rendszerben a szép jövő mindig holnapra csúszott. Draghi kritikájára reagálva Von der Leyen is azonnal megígérte a sürgős sorsfordító intézkedéseket. Rá egy hétre a szép jövő és a küszködő jelen kapcsolatáról kijózanító üzenet érkezett a német kutatóintézettől. Lássuk.

Német gazdaság: hogy lehet, hogy mást mondanak a vállalatok, mint a szakértők?

Lapunk visszatérően ír róla, hogy a közép-európai gazdaságok kilábalásának alapfeltétele a német gazdaságé. 

Ezért is érdemes követni a német gazdaság állapotát, és erről még az elmúlt napokban is biztató hírek érkeztek. Nem kemény gazdasági tényadatok formájában – azok visszaesést mutatnak –, hanem úgynevezett jövőbe tekintő indikátorokéban. Röviden:

• meglepetésre növekvő gazdasági aktivitást jelző 52,4 pontra ugrott a német beszerzésimenedzser-index (BMI), 
• pozitívra fordult a szolgáltatások BMI-je
• és az augusztusi 34,7 pontról 37,3-ra javult a ZEW kutatóintézet gazdasági hangulatindexe.  

Mindezekre hideg zuhanyként érkezett szerdán az Ifo kutatóintézet üzleti hangulatindexe, amely nem javulást, hanem zuhanást mutatott, 88,9-ről 87,7 pontra.

Egy fontos különbségre érdemes felfigyelni: a ZEW felmérései a pénzügyi elemzők, befektetési szakértők körében készülnek, az Ifo intézeté azonban a vállalatok között. 

Két index, két világ, de melyik az igazi? – amit Ursula von der Leyen ígér, vagy a másik?

Itt kanyarodhatunk vissza a politikusi ígéretekhez. Láttuk, Ursula von der Leyen megígérte, hogy most már tényleg sürgősen jön a versenyképességi fordulat. Ezzel az ígérettel érkezett tavasszal Friedrich Merz német koalíciós kormánya, a beígért irdatlan méretű, 500 milliárd eurós beruházási program azonban nemcsak hogy nem kezdett el működni, a tervezése csíraállapotban sincs. A program kilátásairól azt írja a Bloomberg, hogy 

A politikai ígéretek azonban hatnak, nemcsak a szavazókra, hanem a szakértőkre és a pénzügyi piacokra, sőt magukra a vállalatokra is. Itt merül fel annak a különbségnek a fontossága, hogy a szakértők véleményéből összeállított ZEW index javulást, a vállalatok közt végzett Ifo-felmérés pedig romlást mutat. Ha az ifo részleteire pillantunk, még nyilvánvalóbb, mi történt-történik: miképp csapja be önmagát Európa és Németország.  

A középen futó fő index két elemből áll össze: mit várnak a vállalkozások, és miképp ítélik meg a jelenlegi helyzetüket? Láthatjuk, Merzék tavaszi hatalomra kerülése óta a várakozások javultak. Miközben a német gazdaság visszaesett.

A szép jövő eközben nem hajlandó jelenné válni, és mostani helyzetükről csak a tények nyelvén tudnak beszélni a cégek. Ha a piros vonalra nézünk, azt látjuk, hogy 2021 óta a német vállalkozások – kitértünk rá, milyen sokkok érték közben őket – egyre rosszabb helyzetben érzik magukat. A politikai ígéretek a szép új világról ebben a tekintetben idén sem okoztak változást, mi több ez az index már az elmúlt évek legalacsonyabb pontját közelíti.

Ha kicsit még nagyobbra nyitjuk a visszatekintő horizontot, a német külkereskedelmi mérleg alakulását mutató lenti grafikon híven tükrözi, mi történik a német és az európai gazdasággal: ez az a mutató, amely azt is demonstrálja, milyen ellenszélbe került a németekkel erősen „összebútorozott” magyar, cseh, román stb. gazdaság az egyre markánsabb német versenyképességi bajok miatt, amelyeket politikai-ideológiai ígéretekkel tudnak tartósan elfedni az európai vezetők.

A hatalmas visszaesést a korábban stabil német külkereskedelmi többletben a Covid jelentkezése okozta, majd még nagyobb kilengéssel az energiaválság. A többlet azóta a 2010-es évtized szintje alá esett vissza, és világosan látható a lefelé tartó trend.

Még világosabban kirajzolódik, ha megnevezzük a 2023–2024-ben látható nagy felívelés okait, amelyek egytől egyig ideiglenesek, elmúltak, sőt ellenkezőjükre fordulnak, miközben Európa vezetői nem az európai gazdasági egység helyreállításán, hanem a szakadék tartóssá tételén fáradoznak, és az előrejutást a fegyverkezéstől és Ukrajna integrálásától remélik és ígérik.

A külső többlet ideiglenes megemelkedésének okai:

• Az energiaköltségek elszállását a visszavonulásuk követte (de a korábbiaknál sokkal magasabb szintre, azaz amit versenyképességben „kigazdálkodnak”, azt elviszi az energiaszámla). 
• A Covid utáni helyreállás és a készletek korábbi feltöltése után hatalmas mennyiségű exportáru zúdult ki, de ezt csak egyszer lehetett megcsinálni.
• A német vállalatok és befektetések külföldi jövedelmei – osztalékok, kamatok, befektetési hozamok – 2023-ban és 2024-ben is erősek voltak, ami javította a külső mérleget, a jövő azonban kérdéses.

 Miért esett vissza Németország ezt követően?

• Lecsengett az energiaválság elmúltának a hatása, és beköszönt a rideg valóság: így állunk.
• A németek exportpiaci problémákkal szembesülnek – miközben a globális kereslet nem bivalyerős –, Kínában és az Egyesült Államokban is.
• Megélénkült a behozatal, hiszen ha az ipar és az export nem megy, a lakossági fogyasztástól lehet várni, hogy megelőzi a gazdasági visszaesést (a németeknél még ez se sikerült).
• Megerősödött az euró, miközben egy versenyképességi problémákkal küzdő övezetnek az ellenkezőjére volna szüksége – legalább az időnyeréshez.