Fellázadtak a cégvezetők, köszönik, ennyit kértek az országból: élesben zajlik előttünk, hogy mit okoz a Tisza Párt által is tolt, bukott koncepció – a baloldal tapsol
„Hatalmas nagygyűlést” szerveznek egypár napon belül a francia üzleti élet vezetői a vagyonadó ellen, amelytől rettegnek az ultragazdagok, de teljes mellszélességgel támogatja a baloldal és a közvélemény, így egyre nagyobb nyomás nehezedik Sébastien Lecornu kormányfőre, hogy bevezesse a költségvetési deficit csökkentése érdekében.
Nem Franciaországról lenne szó, ha a munkaadók legnagyobb szövetsége, a MEDEF tervezett tüntetése precedens nélküli lenne: 1982-ben több mint húszezer vállalatvezető tiltakozott az akkori szocialista államfő, Francois Mitterrand politikája ellen.
A tervezett tiltakozás azonban a Le Monde tudósítása szerint mutatja, mennyire komolynak tartják most a fenyegetést, és nem ok nélkül. A költségvetési vitákat Francois Bayrou miniszterelnök kormányának szeptember 8-i összeomlása óta Gabriel Zucman közgazdász javaslata uralja, amely szerint a 100 millió eurót meghaladó vagyonnal rendelkező háztartásokra évi 2 százalékos vagyonadót kell kivetni.
Az ötlet hatalmas felháborodást váltott ki messze nagyobb körben annál 1800 szupergazdagnál, akiknek ezt az adót fizetniük kellene.
Minden oldalról erősödik a nyomás a kormányfőn
Lecornunek egyelőre még nincsen kormánya, és nem nyilatkozott arról, hogy mi a terve a költségvetéssel, amelybe az elődje is belebukott, de valamit tennie kell, mert Olaszország helyett immár Franciaország lett az eurózóna robbanáspontja, amelyet a tartós politikai válság pénzügyi káoszba taszított.
Rekordot jelentő 3400 milliárd euróra , a GDP 115,6 százalékára duzzadt az államadósság, a költségvetési deficit tavaly 5,8 százalékra emelkedett a 2023-as 5,4 százalékról. A Bayrou által 2026-ra javasolt 44 milliárd eurós kiadáscsökkentés ellen két hatalmas tüntetéssorozattal és sztrájkkal tiltakoztak a franciák szeptemberben.
A közvélemény szerint nem őket kellene tovább nyúzni, hanem jobban megadóztatni a gazdagokat. A nyomás ennek érdekében nem csupán balról, hanem a radikális jobboldal és a saját centrista szövetségesei részéről is egyre jobban erősödik a 39 éves új kormányfőn.
Valamilyen formában visszatér a vagyonadó
Lecornu a jelek szerint kezdi megadni magát. Bár kizárta a Zucman-adó bevezetését, nyitva hagyta az ajtót olyan döntések előtt, amelyek a leggazdagabbakat érintik majd, mondván: nem lehet nem meghallani a francia nép igazságosabb adórendszert sürgető követelését.
A kormányfőnek nem is nagyon van más lehetősége. Októberben be kell nyújtani a költségvetés tervezetét a nemzetgyűlésnek, és szüksége van vagy a szocialista párt vagy a Nemzeti Tömörülés képviselőire az elfogadásához, és mindkettő engedményeket, igazságosabb adózást szab feltételül.
A kormány nem kerülheti meg ezt, főleg, ha hozzájön a közvélemény támogatása is. Tehát valamilyen formában visszatér a vagyonadó
– nyilatkozta a Bloombergnek Famke Krumbmüller politikai elemző és az EY Geostrategy partnere, utalva a 2018-ban megszüntetett adónemre.
A közvélemény támogatja a gazdagok megadóztatását
A 2025-ös költségvetés már emelte az ország legnagyobb és legjövedelmezőbb vállalatainak adóterheit, és maximum 4 százalékos adót vetett ki az évi 250 ezer eurónál többet kereső magánszemélyekre, hogy a kiadáscsökkentéseket elfogadhatóbbá tegye.
A kormány nyolcmilliárd euró többletbevételt becsült a vállalatokra kivetett kiegészítő adóból, és kétmilliárdost a háztartásokat érintő intézkedésből. Mindkettő ideiglenesnek szánták, de a leköszönő miniszterek szerint az utóbbit véglegessé kellene tenni.
Széles körű társadalmi támogatást élveznek a radikálisabb intézkedések is:
az Ifop által a szocialisták megbízásából végzett felmérés szerint a lakosság 85 százaléka szeretné, ha a költségvetés rendbetételére irányuló erőfeszítések a nagyvállalatokra és a gazdagokra támaszkodnának. A Zucman-adót preferálja Emmanuel Macron szavazóinak a 92 százaléka is.
A közepes vállalatok végét jelentené?
Patrick Martin, a MEDEF elnöke szerint a Zucman-adó gyakorlatilag „kisajátítást” jelentene, a közepes vállalatokat képviselő METI szerint pedig a végüket jelentené.
Még Bernard Arnault, a világ legnagyobb luxusmárkája , az LVMH vezetője is megszólalt, pedig ritkán teszi. Az adó, amely őt célozza meg mindenkinél jobban, „a francia gazdaság megsemmisítésére irányuló egyértelmű szándékot tükrözi” – nyilatkozta szeptember 20-án a brit The Sunday Times napilapnak, és szélsőbaloldali aktivistának nevezte Zucmant.
Coralie Dedieu ügyvéd, az Alastrée ügyvédi iroda munkatársa tovább ment: szerinte „jogi szempontból nem áll meg a Zucman-adó, mivel az elkobzásnak minősülne”.
Elhagyhatják a gazdagok Franciaországot
Mások megértőbbek. „Jelentősen nőtt az elmúlt években a vagyoni egyenlőtlenség, és ezzel foglalkoznunk kell – ismerte el a Le Monde-nak Armand Thiberge, a Brevo ügyfélkapcsolat-kezelő cég egyik alapítója. –A Zucman-adó szükséges, alkalmazható, és nem fogja visszatartani a vállalkozói szellemet. Hajlandó vagyok megfizetni. Ez igazságosság és nemzeti összetartás kérdése. Ellenkező esetben kockáztatjuk, hogy a szélsőségesek kerülnek hatalomra” – tette hozzá, de ő van kisebbségben.
Sok üzleti vezető és gazdag magánember úgy érzi, hogy igazságtalanul kerültek a célkeresztbe, mert sikeresek, míg
az állam nem tudta megfelelően kezelni pénzügyeit és hatékonyan felhasználni a beszedett adókat.
Néhányan azt is fontolgatják, hogy elhagyják Franciaországot. „Szinte minden vállalkozó elgondolkodik a távozáson” – mondta Eric Larcheveque, a Ledger társalapítója és a technológiai ipar egyik vezetője a Le Journal du Dimanche című hetilapnak.
Könnyű is költözniük, mert a gyermekeik külföldön tanulnak, a cégeik külföldön működnek. Egyelőre azonban kevesen tették meg ezt a lépést.
Újabb blöff a Tisza Párttól: szinte mindenhol megbukott Európában a gazdagok megadóztatása
Európában mindössze három, az unióban pedig egy tagállam van, amely olyan típusú vagyonadót alkalmaz, mint amivel múlt pénteken Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke előállt. A gazdagok megadóztatása nem véletlenül népszerűtlen, minden eddigi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy túl sok bürokratikus szabályt követel, és elriasztja a befektetőket, miközben a befolyó bevétel is elenyésző. Ezért fordulhatott elő, hogy Németországban még a baloldali kormányok idején sem volt meg a kellő támogatottsága. Bővebben>>>
Vadásztak rájuk, aztán lassan beszivárgott Amerikába a nagy ellenfél: Trump már kezd rászokni – „Imádom ezt, hadd jöjjenek!"
