A megállapodás megszületett, de hosszú és nehéz még az út Grönland ásványkincseinek kiaknázása előtt
Elhárult egyelőre az igazi vámháború kitörésének veszélye az Európai Unió és az Egyesült Államok között, miután Donald Trump elnök és Mark Rutte NATO-főtitkár megegyezett Grönland sorsáról. Bár részletek nem ismeretesek, annyi biztos, hogy a megállapodás része a szigeten található ásványkincsek mindkét fél részére előnyös kiaknázása. Ennek azonban sosem a tulajdonjog kérdése volt az akadálya, hanem a brutális északi-sarki körülmények – ezek pedig nem változtak.
A keretmegállapodás tényét az amerikai elnök jelentette be, és egyúttal azt is közölte, hogy ennek eredményeképpen mégsem vezeti be a február 1-jétől tervezett tarifákat európai országok, közük az Európai Unió tagjai ellen, amely azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a 27-ek először vetik be a nukleáris opciót, a kereskedelmi páncéltörőt, hivatalos nevén a gazdasági kényszerítés elleni eszközt (Anti-Coercion Instrument – ACI).
A részletekről egyelőre keveset tudni,
annyi szivárgott ki, hogy Dánia átadhatja Washingtonnak a szuverenitást a sziget azon részei felett, ahol jelenleg, illetve a jövőben katonai bázist tart fenn.
Az ásványkincsek kitermelése azonban ennél sokkal bonyolultabb kérdés lesz, és egyáltalán nem biztos, hogy megéri a nagy feszültséget, amelyet okozott.
Grönland nagyon gazdag ásványkincsekben – de
Bár egész Grönlandra vonatkozó, teljes körű megfelelő geológiai vizsgálatokat még nem végeztek, amerikai, dán és grönlandi felmérések adatai szerint az ott található kritikus fontosságú ásványi és energiaforrások értéke meghaladja a 4400 milliárd dollárt. Megtalálható a szigeten az Európai Bizottság által „kritikus nyersanyagnak” minősített 34 ásványi anyagból 25.
Ez az érték azonban 2700 milliárd dollárra csökken, ha nem számítjuk bele az olajat és a földgázt, amelyekre Grönland 2021-ben környezetvédelmi okokból megszüntette a kutatási engedélyek kiadását.
Kutatók szerint azonban
Grönland ásványkincseit borzasztóan nehéz és drága lenne kitermelni,
mert nagyrészt a távoli, az Északi-sarkkörön túli területeken találhatók, ahol a klímaváltozás és a globális felmelegedés ellenére még mindig másfél kilométer vastag a jégtakaró.
A szigeten ráadásul
- nincs meg a szükséges infrastruktúra és munkaerő,
- a városokon kívül nincsenek utak és vasutak,
- a gazdasága siralmas állapotban van,
- és nagyrészt a halászattól függ,
ahogyan arra a dán jegybank minapi jelentés is rámutatott.
Ennyi erővel bányászhatnánk a Holdon is
„Tudományos fantasztikum az ötlet, hogy Grönlandot az Egyesült Államok ritkaföldfémgyárává teszik. Komplett őrültség – mondta a CNN amerikai hírtelevíziónak Malte Humpert, az Arctic Institute alapítója és vezető kutatója. – Ennyi erővel bányászhatnánk a Holdon is. Grönland bizonyos szempontból rosszabb is, mint a Hold” – tette hozzá.
Grönland területének 80 százalékát borítja jég, és a sarkkörön a bányászat ötször-tízszer többe kerül, mint bárhol máshol a világon.
A helyzetet tovább nehezíti az alapos felmérés hiánya.
Olaj- és gázipari vállalatok például az 1970-es évek óta próbálkoztak azzal, hogy megtalálják a remélt hatalmas tartalékokat a sziget partjainak közelében, és üres kézzel távoztak
– emlékeztetett a BBC.
Kutatók biztosak benne, hogy az olaj és a földgáz mellett kritikus fontosságú ásványok is vannak Grönlandon, de abban már nem, hogy azokat gazdaságosan ki is lehet termelni.
„A feltárás a bányászat legnagyobb kihívásokat jelentő és legkockázatosabb része” – mondta a portálnak Simon Jowitt, a University of Nevada geológiai kutatásokkal foglalkozó központjának igazgatója, kiemelve, hogy száz ilyen projektből csak egy végződik bánya nyitásával, ami tovább növeli az egyébként is horribilis költségeket.
Grönland tárt karokkal várja a külföldi befektetőket
Ez az oka annak is, hogy szakértők szerint aligha sikerül majd felkelteni az amerikai cégek érdeklődését Grönland iránt. „Ha aranybánya lenne, akkor a magánvállalatok már régen ott lennének” – állítja nem alaptalanul Jacob Funk Kirkegaard, a washingtoni Peterson Institute for International Economics kutatója, aki szerint nagyon nehéz meggyőzni a cégeket, hogy ennyire bizonytalan nyereség érdekében biztosítsák a szükséges hatalmas befektetéseket.
Trump persze ígérhet olyan pénzügyi ösztönzőket és garanciákat, mint a venezuelai olaj esetében, de egyelőre azzal sem tudta meggyőzni a nagy amerikai cégeket.
Mindenesetre a grönlandi vezetők évtizedek óta keresik és várják a külföldi befektetőket, és a lakosok is nyitottak az új üzleti lehetőségekre.
A klímaváltozás nem okvetlenül könnyít a helyzeten
Azt is nehéz egyelőre megjósolni, hogy a klímaváltozás megkönnyíti vagy ellenkezőleg: megnehezíti-e a grönlandi ásványkincsek kitermelését.
A jég olvadása ugyan megnyitott bizonyos hajózási útvonalakat például Kína és Európa között, de instabilabbá is tette a talajt, a korábbinál nagyobb a földcsuszamlások kockázata.
A klímaváltozás nem jelenti azt, hogy könnyű az ásványkincsek kitermelése. Csak annyit jelent, hogy kevesebb a jég
– emlékeztetett Humpert. Méghozzá sokkal, de sokkal kevesebb: a Nature című folyóiratban megjelent becslés szerint a grönlandi jégtakaró óránként 30 millió tonna jeget veszít.
Ez ugyan hozzáférhetőbbé teheti az ásványkincseket, de a kitermelésüket nem okvetlenül könnyíti meg. Annál is kevésbé, mert az annyira vágyott ritkaföldfémek például gyakran egy másik, bonyolult ásványban vannak bezárva.
„Ezeket a lerakódásokat nagyon-nagyon nehéz feldolgozni, és néha szorosan kapcsolódnak az uránhoz vagy más olyan elemekhez, amelyeket nem feltétlenül szeretnénk kitermelni” – hangsúlyozta Kathryn Goodenough, a British Geological Survey vezető geológusa.
Ebben az esetben a bányászat még egy gramm feldolgozása előtt leállhat, mert Grönland 2021-ben elfogadott egy törvényt, amely korlátozza a kitermelt erőforrásokban található urán mennyiségét, és ez a lépés befagyasztotta már egy ritkaföldfém-bánya fejlesztését a sziget déli részén.
Szóval sok részletet kell még tisztázni, mire valósággá válhat Donald Trump álma.
