Grönland miatt senki nem vette észre: Amerika egy újabb államban készül megdönteni a hatalmat – az olajtól már elvágták
Kuba számára a gazdaság teljes összeomlásával és humanitárius katasztrófával fenyegetett már önmagában az is, hogy az Egyesült Államok elvágta a venezuelai olajtól, de Donald Trump adminisztrációja most már sokkal nagyobb célt tűzött ki: jól értesült források szerint kapcsolatokat keres a sziget kormányzatán belül annak érdekében, hogy még az év vége előtt megdöntse a kommunista rezsimet.
Kubában már eddig is igen mély volt a gazdasági válság, Nicolás Maduro elfogásával és a venezuelai olaj értékesítésének amerikai kézbe kerülésével azonban a helyzet katasztrofálissá vált.
Olyannyira, hogy a Wall Street Journal értesülése szerint az amerikai kormányzat arra a következtetésre jutott, hogy
a kubai gazdaság az összeomlás szélén áll, a rezsim soha nem volt még olyan gyenge, mint most, így ideje lépni.
Washingtonnak ugyan nincsen konkrét terve a majdnem hét évtizede uralkodó kommunista kormányzat megdöntésére, de arra számít, hogy már Maduro sorsa és venezuelai események is elegendő figyelmeztetésnek bizonyulnak, és lesznek olyanok a havannai hatalomban, akik megértik majd, mit kell tenniük.
A venezuelai olaj tartotta fenn Kuba gazdaságát
Kuba régóta szorosan kapcsolódott Venezuelához, az onnan érkező olcsó olaj tartotta felszínen a gazdaságot, világosságban az otthonokat, hajtotta a buszokat és vonatokat, működtette a gyárakat.
A szigetnek ehhez napi százezer hordónyi olajra van szüksége, de a Reuters január közepi tudósítása szerint a venezuelai állami olajvállalat, a PDVSA akkor már egy hónapja nem küldött szállítmányt Kubának.
Az utolsó tanker mintegy 600 ezer hordóval indult útnak december közepén – ez hat napra elegendő mennyiség, miközben tavaly a kubai szükségletek harmadát elégítette ki, ami napi 26 500 hordó olaj exportját jelentette.
Egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén Kuba számára, azt, hogyan élhetik túl a következő hónapokat venezuelai olajszállítmány nélkül. Katasztrofális lesz a helyzet
– mondta a brit hírügynökségnek Jorge Pinon, a University of Texas energetikával foglalkozó intézetének kutatója.
Korábban is súlyos volt a helyzet
A szigetországban már a venezuelai olajszállítások leállása előtt is rendszeresen leállt az áramszolgáltatás, ami tovább nehezíti a gyárak és az emberek életét, mert áram nélkül nincsen vízellátás sem.
A New York Times tudósítása szerint a csúcson Venezuela napi százezer hordónyi olajat exportált Kubába, amiért Havanna konvertibilis deviza hiányában szakemberekkel,
- orvosokkal,
- ápolókkal
- és testőrökkel
„fizetett” – a Madurót védők közül 32-en életüket vesztették az amerikai rajtaütésben.
Pinon tudomása szerint Venezuelán kívül Mexikó is exportált napi mintegy 22 ezer hordónyi olajat Kubának, de ez a mennyiség 2025 márciusának végére hétezer hordóra zuhant, és egyetlen mexikói szállítmány érkezett eddig januárban 85 ezer hordóval – ami még egy napra sem elegendő.
Mások, például Oroszország korábban szintén adott olajat Kubának, de most egyikük sem siet a szigetország megsegítésére.
Hónapokig kell várni egy tankolásra
A kubaiak máris érzik a venezuelai olajszállítmányok kiesésének hatását. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a hosszú sorok kialakulását a benzinkutaknál, a kormány egy ideje arra kényszeríti az embereket, hogy egy appon „húzzanak sorszámot”.
Egy nyugdíjas tanár azt állítja, hogy rá korábban kéthavonta egyszer került sor, de Maduro elfogása óta nem halad előre: azóta is a 10231. a tankolásra várakozók sorában.
Az egyetlen reménysugár, hogy Claudia Sheinbaum mexikói elnök szerdán megerősítette: országa az amerikai nyomás ellenére továbbra is szállít majd olajat Kubának, „szolidaritásból” a helybeliekkel.
Az Anadolu török állami hírügynökség jelentése szerint azonban elismerte, hogy
az export mennyisége elenyésző Mexikó olajtermeléséhez képest,
ami napi 1,8-2 millió hordó.
„Ha Mexikó segíthet jobb feltételeket teremteni Kubának, akkor mi mindig ott leszünk” – fogalmazott Sheinbaum.
A kubaiak kemény diók
Elemzők szerint a rendszerváltást elsősorban a kubai származású Marco Rubio külügyminiszter szorgalmazza, a pénzszűkében lévő kommunista kormány megbuktatása azonban olyan zavargásokhoz és humanitárius válsághoz vezethet, amelyet Trump épp el akart kerülni Venezuelában, ezért úgy döntött, hogy a helyükön hagyja a vezetőket.
A rezsim ráadásul eddig elhárított minden amerikai nyomásgyakorlást, puccsot és gyilkossági kísérletet, ezért is keresi Washington a belső kapcsolatot a változás elérésére.
„Ezek a fickók sokkal keményebb diók”, mint a venezuelaiak, figyelmeztetett Ricardo Zúniga, az Obama-kormányzat korábbi tisztviselője, aki segített tető alá hozni az Egyesült Államok és Kuba közötti rövid ideig tartó enyhülést 2014 és 2017 között.
Senki sincs közöttük, akit kísértésbe ejtene, hogy az amerikai oldalon dolgozzon
– vélekedett.
Trump azonban úgy gondolja, hogy bebetonozná a politikai örökségét, ha véget vetne a Castro-korszaknak és ezzel elérné azt, ami az 1960-as években a legendás John F. Kennedy elnöknek nem sikerült.
