Norvégia tudja, hogy Magyarországnak igaza van, de Svédország nem hallgat rá: csak azért is belevág az áfacsökkentésbe – drágulás lesz a vége
A svéd kormány még tavaly év végén jelentette be, hogy drasztikus áfacsökkentést hajt végre. Az intézkedésre szerintük azért van szükség, mert az északi országban hosszú ideje magas az élelmiszerek árának inflációja.
A döntéshozók ezzel az intézkedéssel igyekeznek mérsékelni a háztartásokra nehezedő gazdasági nyomást, ám gazdasági szakértők szkeptikusak a módszert illetően.
Miért van szükség áfacsökkentésre Svédországban?
A svéd kormány április 1-jétől 12-ről 6 százalékra csökkenti az élelmiszerek áfáját, mivel az élelmiszerárak növekedését az orosz–ukrán háború kitörése óta nem sikerült kellően megfékezni.
A döntést Ulf Kristersson miniszterelnök jelentette be a 2026-os költségvetés ismertetésekor:
Gondoskodni fogunk arról, hogy több pénz maradjon az emberek pénztárcájában
− fogalmazott.
Kristersson szerint az új költségvetés kiemelt célja a háztartások anyagi helyzetének javítása. A svéd kormány szerint egy kétgyermekes család esetében a javaslat akár évi 6500 koronával is csökkentheti az élelmiszer-kiadásokat, ha az áfacsökkentés teljes mértékben megjelenik az árakban.
Mennyibe kerül az intézkedés a svéd adófizetőknek?
Az intézkedés csupán átmeneti, 2026. április 1-jétől 2027. december 31-ig tart, azonban az áfacsökkentés költsége így is magas,
- 2026-ban megközelítőleg 16 milliárd svéd korona,
- 2027-ben pedig 21 milliárd svéd korona lesz.
Az intézkedést az ellenzéki politikusok többsége szintén támogatja, azonban néhányan felhívták a figyelmet arra, hogy a kereskedők zsebre tehetik az állami támogatás nagy részét és
a magyarországihoz hasonló árrésstop bevezetését szorgalmazzák.
Ezenkívül létrejön egy élelmiszerár-bizottság is, melynek feladata az árak monitorozása lesz.
A norvégok már kipróbálták
Norvégiában az élelmiszerárak tekintetében hasonló a helyzet, mint Svédországban és a politikusok már ott is eljátszottak az áfacsökkentés ötletével, azonban kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a módszer önmagában nem lesz elegendő az infláció letörésére.
Alexander Schjoll, az OsloMet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy 2001-ben a norvég kormány már megpróbált ilyen módon beavatkozni a piaci folyamatokba és nem lett jó vége.
- 2001-ben az élelmiszerek és alkoholmentes italok áfája 24 százalékról 12 százalékra csökkent, ami ugyan az első hónapokban jelentős áresést eredményezett, ám
- 2003-ra az intézkedés hatása szinte eltűnt, az árak ismételten megemelkedtek.
A kutatók maguk sem tudják, mi a jelenség pontos oka, azonban Schjoll szerint két lehetséges magyarázat létezik:
- Az élelmiszerláncok szeretnének részesedni a haszonból, ezért emelik az árakat.
- Az emelés fokozatos, mert tudják, hogy a fogyasztók az intézkedés után jelentős árcsökkenést várnak, ami idővel feledésbe merül, és így lassan ismét emelnek.
A vállalatok üzletpolitikáján kívül számos más olyan külső tényező is befolyásolja az árakat, mint az energiaárak, az aktuális piaci hangulat, valamint a gazdaságra ható pozitív, illetve negatív externáliák.
Jobb módszerek
Mivel az alacsony jövedelműek fogyasztói kosarának nagyobb hányadát teszi ki élelmiszer, ezért a termékcsoportot érintő intézkedés valóban segítené ezt a réteget, ám ugyanakkor az adóterhek csökkentése hatalmas összegekbe kerülne az egész társadalomnak, így a célzott és közvetlen pénzbeli támogatások hatékonyabbak lehetnek − mutat rá Schjoll.
Frode Steen, a Norvég Közgazdasági Egyetem professzora szerint az élelmiszerek áfatartalmának csökkentése nem célravezető intézkedés, mivel az jövedelemtől függetlenül mindenkinek kedvez. Steen úgy véli, hogy bizonyos társadalmi csoportok célzott támogatása egy sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb módszer.
Mind Schjol, mind Steen egyetért abban, hogy egy esetleges áfacsökkentést követően a határ menti vásárlások száma megnőne, ezért a kieső adóbevételek jelentette „támogatások” az országhatáron kívül hasznosulnának. A két szakértő arról is beszélt, hogy amennyiben két szomszédos ország árai között elég nagy a különbség, úgy már nem csupán a határ közelében élőknek érné meg utazni egy olcsó vásárlásért.
Magyarországi helyzet
A magyar gazdaságpolitika szintén célzott támogatásokkal operál, melyre számos példát láthattunk az elmúlt években:
- otthonteremtési és felújítási programok,
- államilag támogatott, kedvezményes hitelek,
- árrésstop intézkedések,
- kamatstop,
- rezsicsökkentés,
- fiatalok és anyák szja-mentessége.
Az intézkedések bevezetését Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök szerint a nagyvállalatoktól és bankoktól elvont pénzek tették lehetővé. A kormányfő felhívta a figyelmet arra, hogy 2010 és 2025 között három gazdasági területről vontak el hatalmas összegeket, melyek összértéke 14956 milliárd forint volt, 2026-ban pedig további 1922 milliárd bevétellel számolnak.
A legfrissebb magyarországi inflációs adatok arra engednek következtetni, hogy az árrésstop a gyakorlatban is működik, mivel éves alapon az élelmiszerek ára csupán 0,2 százalékkal növekedtek, ami mind európai, mind globális szinten rendkívül alacsony.
Egy esetleges kormányváltás esetén mélyen a zsebünkbe nyúlhatunk
A Tisza Párt gazdasági és energetikai szakértője, Kapitány István a tények ellenére nem ért egyet a magyar kormány és a norvég szakértők véleményével. Kapitány szerint teljesen liberalizálni kellene a magyar piacot és kivezetné a nagyvállalatokat sújtó extraprofitadókat. Pontosan úgy fogalmaz, hogy:
Sokkal kevesebb beavatkozásra van szükség, sokkal kevesebb különadóra van szükség, sokkal kevesebb árstopra, árrésstopra van szükség, mert hölgyeim és uraim, amikor valaki belenyúl a gazdaságba, az általában nem szokott jól sikerülni.
Az állításnak némileg ellentmond, hogy a túlzott piaci liberalizáció Svédországban nem fékezte kellő mértékben a több éve tartó magas élelmiszer-inflációt, az árrésstopot üzemanyagokra nem alkalmazó országokban pedig elszabadultak a benzinárak.
A nemzetközi és a magyar gyakorlat, valamint a gazdasági szakértők véleménye tehát egybevág. Az áfacsökkentés önmagában csupán átmenetileg képes megfékezni az inflációt és mérsékelni a fogyasztói árakat, míg az államháztartás kiadási oldalát fedezet nélkül terheli, legrosszabb esetben pedig a pénz, amiről az állam lemondott, a szomszédos országokban hasznosul. Egy ilyen felelőtlen és sokkszerű gazdasági intézkedés rövid távon látszateredményeket produkálhat ugyan, de évek alatt az adófizetők nagyon rosszul járhatnak.
