Hogyan lehet elkerülni a Hormuzi-szorost és ellátni olajjal a világpiacot?
A Hormuzi-szoros kulcsfontosságú az olaj és a földgáz globális piaca számára. Előbbiből a tengeren szállított mennyiség 31, utóbbiból 20 százaléka halad keresztül. Az egész világ azon töri a fejét az iráni konfliktus kitörése és a szoros lezárása óta, hogyan lehetne eljuttatni a vevőkhöz a létfontosságú energiahordozókat.
Megoldás van, de kérdés, hogy elég jó-e. Irán hétfőn zárta le a Hormuzi-szorost, amelyen azóta gyakorlatilag megszűnt a tankerforgalom. Nem kis mennyiségről van szó: a Kpler adatai szerint
ezen a létfontosságú, szűk tengeri átjárón tavaly napi 13 millió hordónyi olaj áramlott keresztül.
Az Irán és Omán közötti szoros köti össze a Perzsa-öböl nagy termelőit: Szaúd-Arábiát, Iránt, Irakot, Kuvaitot és az Egyesült Arab Emírségeket az Ománi-öböllel és az Arab-tengerrel – azokon keresztül pedig az egész világgal.
Leginkább Ázsia érintett, ennek az olajnak a 80 százaléka ugyanis oda, elsősorban Kínába, Indiába, Japánba és Dél-Koreába irányul. India felé a héten már el is indultak az orosz olajjal teli tankerek, és továbbiak várhatóak, különösen az után, hogy Donald Trump amerikai elnök harminc napra felmentést adott az országnak a vásárlási tilalom alól.
Elkerülhető a Hormuzi-szoros, de...
A Perzsa-öböl (más néven Arab-öböl) menti olajtermelő országok közül a világ második és nyolcadik legnagyobbja, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) tudja csak elkerülni a Hormuzi-szorost, mert mindkettőnek van olyan olajvezetéke, amelyik ebben az esetben is szabad kikötőhöz vezet.
A probléma e két alternatív útvonallal a mennyiség: az emírségek az idén átlagosan napi 3,8 millió hordó olajat termelt, vezetékének kapacitása azonban ennek még a felét sem éri el: napi 1,5, maximum 1,8 millió hordó.
Szaúd-Arábia napi 10,2 hordónyi olajat hoz a felszínre – az ország keleti és nyugati részét, az abkaiki olajmezőt és a vörös-tengeri Janbu kikötőjét összekötő vezeték kapacitása pedig napi ötmillió hordó, ami ideiglenesen hétmillióra bővíthető.
Ez pedig azt jelenti, hogy
a két alternatív útvonalon összesen sem lehet annyi olajat szállítani, mint a szoroson keresztül,
ideális esetben is hiányzik legalább napi 4,5 millió hordó olaj.
Arról már nem is beszélve, hogy a szaúdi vezeték nem kimondottan biztonságos, mert ki van téve a jemeni húszik támadásainak. Az Irán által támogatott húszik ugyan eddig kimaradtak a konfliktusból, az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió szerint azonban a helyzet változhat, miután Teherán másik régióbeli szövetségese, a libanoni Hezbollah az elmúlt napokban rakéta- és dróntámadásokat hajtott végre Izrael ellen.
A szaúdi kikötőt nem erre tervezték
Vannak más gondok is. Baird Langenbrunner, a Global Energy Monitor kutatási elemzője az Euronewsnak nyilatkozva emlékeztetett, hogy Janbu kikötőjét nem Szaúd-Arábia fő exportközpontjának tervezték, ezért az infrastruktúrája és tartályhajó-rakodási kapacitása nem felel meg a vezeték áteresztőképességének.
Az emírségek már korábban is használta az olajvezetékét, hogy elkerülje a Hormuzi-szoroson keresztül való szállítással járó megemelkedett biztosítási és biztonsági költségeket, így az elemző szerint nem maradt sok szabad kapacitás.
Van egyébként egy harmadik alternatív útvonal is, de csak Irán számára: a nemrégen kiépített Goreh és Jaszk közötti vezeték, amelynek finanszírozásába a The Defence Horizon Journal tudósítása szerint külföldi befektetők, köztük az orosz
- Sberbank,
- a Rosznyeftyegazsztroj
- és a Külkereskedelmi Bank (Vnyesekonombank – VEB)
is beszállt.
Iránnak is van vezetéke, de nem sokat ér vele
Langenbrunner szerint azonban a szállítás ezen a vezetéken keresztül sem lenne egyszerű, bár kizárólag Irán területén fut. „Irán már így is súlyos amerikai szankciók alatt áll, ráadásul az infrastruktúrája közvetlen katonai támadásoknak van kitéve” – emlékeztetett. „Ráadásul a vezeték kapacitása csak napi 300 000 hordó körül van, ami elég kicsi ahhoz képest, ami a szoroson naponta áthalad” – tette hozzá.
A biztosítók már bejelentették, hogy megszüntetik a háborús kockázatok fedezetét, és a tankerek a szakértő szerint a biztonság kedvéért valószínűleg ismét elkerülik a Vörös-tengert és a Szuezi-csatornát is.
„Alternatív megoldásként kénytelenek a Jóreménység-fokát megkerülve eljutni Európába, ami jelentősen megnöveli a szállítás idejét és költségeit” – mondta Langenbrunner. „És ez csak azoknál a szállítmányoknál segít, amelyek még nem rekedtek a Perzsa-öbölben” – emlékeztetett.
Kérdés, egyáltalán mekkora mennyiségű olajat kell kijuttatni a térségből.
Katar energiaügyi minisztere, Saad al-Kaabi már figyelmeztetett, hogy a közel-keleti háború térdre kényszerítheti a világgazdaságot, és azt jósolta, hogy néhány napon belül a Perzsa-öböl térségének minden energiahordozó-exportőre leállíthatja a termelést, ami akár hordónként 150 dollárra emelheti az olaj árát.
