Szó szerint végigfutott a magyar sajtón cégük izraeli mentőakciójának híre. Hogy élik meg most, napokkal később a történteket?
Nagyon sok utasunk gratulált, írtak és hívtak ismerősök, ismeretlenek, ami, nem tagadom, nagyon jólesik. Ennek ellenére őszintén hiszem, hogy nem csak mi vagyunk ilyenek a szakmában. Azt mindenképp szeretném kiemelni, hogy ugyan én nyilatkozom, de
ez nem egy one man show,
az egész csapatunk, szó szerint mindenki talpon volt majdnem 40 órán keresztül. Hat-nyolc ember folyamatosan telefonált, egyeztetett, Magyarországon és Tel-Avivban. Egyetlen cél vezérelt minket, hogy hazahozzuk biztonságban az utasainkat.
Fotó: Proko Travel
Mi történt pontosan múlt szombaton?
Izraelben sajnos eddig sem voltak szokatlanok a rakétatámadások, de a vaskupola jellemzően jól működött. Múlt szombaton azonban több ezer rakéta és összehangolt terrortámadás érte az országot. A Proko Travel utasai egy körutazáson vettek részt, éppen Tel-Avivban voltak, amikor a tervezett városnézésre indulás előtt néhány órával becsapódtak az első rakéták. Az idegenvezetőnk azonnal hívott telefonon, mi pedig elkezdtük szervezni az utasaink alternatív hazahozatalát, hogy előkészített tervünk legyen, ha esetleg törlik a repülőjáratukat. Az elővigyázatosság hasznosnak bizonyult, hogy semmire sem vártunk, így amikor a Wizz Air törölte a budapesti járatát, azonnal élesítettük a tervet. Lefoglaltuk az utolsó 24 helyet a Turkish Airlines Budapestre induló átszállásos járatára, de mivel összesen 25 utasunk és egy idegenvezetőnk volt kint Izraelben, két főnek más megoldást kellett találni. Nekik az El Al közvetlen Tel-Aviv–Budapest járatára sikerült – szintén kisebb csoda következtében – két helyet szereznünk. Próbáltuk egyben tartani a csoportot, de egész egyszerűen nem volt olyan gép, amelyre lett volna 26 jegy, ártól és útiránytól függetlenül.
Mennyibe kerültek az új repülőjegyek?
Sokba… Egekbe szöktek az árak hirtelen, de ebben a helyzetben ez tényleg senkit sem érdekelt, csak az, hogy hozzuk őket haza valahogy.
A repülőjegyek már megvoltak, de biztos, hogy nem lélegeztek fel, hiszen az utasok még nem értek Budapestre.
Sőt, ekkor még a repülőtéren sem voltak. Olyan váratlan és rendkívüli jelentőségűvé vált részletkérdéseket is meg kellett hirtelen oldani, mint hogy mivel és miként jutnak majd ki a repülőtérre. A szálloda biztonságos volt, saját óvóhellyel, miközben a városban szinte csak rendőröket lehetett látni, és bár nem volt kijárási tilalom, érthetően senki sem akart az utcán lenni. Ilyen helyzetben
nem volt egyszerű olyan sofőrt sem találni, aki vállalkozik az útra.
Végül szombat éjjel sikerült szereznünk egy taxit a két utasunknak a másnap hajnali induláshoz. Így jutott ki még két külföldi turista is a szállodából, akik isteni ajándéknak tekintették az általunk felajánlott transzfert. Ez persze természetes volt, ilyen helyzetben nem mehet el félig üresen az autó, miközben rengetegen azt sem tudják, hogyan juthatnak ki a reptérre.
Milyen tanulságai vannak a mentőakciónak? Mi az, ami máskor is fontos lehet?
Mindenekelőtt az, hogy csak csapatban lehet eredményesen megoldani egy ilyen krízist. Fontos, hogy minden apró feladatnak legyen felelőse, és legyen, aki kézben tartja a szálakat. Olyan részletkérdések is fontosak, mint a biztosítás. Mi meghosszabbítottuk az utasainkét, hiszen a tervezettnél tovább voltak kénytelenek kint maradni, így szintén saját költségen extra napokat kötöttünk a csoport tagjaira, hogy szükség esetén biztosítva legyen az ellátásuk. Ugyancsak volt, akinek eszébe jutott, hogy módosítani kell az utasok reptéri parkolását is Ferihegyen.
Fotó: Shutterstock
Ugyanabban a tel-avivi szállodában újabb éjszakát kötöttünk le, ehhez egy kötelezettségvállalás is elégnek bizonyult a szállásadó partnereinknek, a tényleges átutalásra hétfőn került sor. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekből a szervezői feladatokból az utasainkra semmi nem hárult, végig biztonságban voltak, nem kellett intézkedniük.
El sem tudom képzelni, hogy az egyéni turisták ilyenkor mit élhetnek át, hogy jutnak szálláshoz, repülőjegyhez, transzferhez.
Hozzáteszem, a magyar konzuli szolgálat is végig igyekezett segíteni. Egyeztettek velünk is, a mentesítő járatot is felajánlották, de akkor már minden utasunknak érvényes jegye volt. Közösen úgy láttuk helyesnek, hogy azoknak hagyjuk meg a mentesítő járatokon lévő helyeket, akik máshogy nem tudnak hazajutni.
Voltak már valaha kicsit is hasonló helyzetben?
Bár harminc éve működik a Proko Travel, de hasonló helyzetben – amikor mentőakciót kellett szervezni – a Covid-járvány kitöréséig nem voltunk. 2020 tavaszán azonban elkezdtek sorra bezárni az országok, minden nagyon gyorsan történt, és nekünk akkor a messzi Peruban volt egy 17 fős csoportunk. A helyi elnök által bejelentett, éjfélkor érvénybe lépő határzár előtt néhány órával Chilébe mentettük ki őket, és végül Brazílián és Dubajon át tudtak hazarepülni. Dubajból az utolsó járattal érkeztek haza utasaink, azután négy hónapig egyetlen gép sem repült a két város között. Ha Peruban kicsit is késlekedünk, akkor ottragadtak volna, hermetikusan elzárva a külvilágtól egy szállodában, minimum egy hétre. Csak órákon múlt, nem tudtuk, hogy a menekülőutak működnek-e, vagy sem.
Óriási bizalmi, erkölcsi tőkét kovácsoltak az izraeli mentőakcióból. Számít arra, hogy ennek hatása meglátszik majd a későbbiekben?
Abban bízom, hogy megmutattuk, mi a szervezett utaztatás előnye, milyen az, amikor az utaztató felelősséget vállal az utasaiért, és mikor milyen módon lehet számítani a bajban az utazási irodára, a kihelyezett vagy csoportkísérő idegenvezetőkre. Tagja vagyok a Magyar Utazási Irodák Szövetsége elnökségének, látom a szakmát, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen tagirodánk sem hagyja bajban az utasait. Azért azt igazán jó megtapasztalni, hogy a kollégáim is mennyire büszkék a sikeres mentőakciónkra.
