Nagy tét, alacsony elvárások – talán így lehet a legjobban összefoglalni a 2023 decemberében tartott, legutóbbi EU–Kína csúcstalálkozóval kapcsolatos előzetes véleményeket és várakozásokat. 2019 óta a tavalyi volt az első, személyes jelenléttel megvalósuló EU–Kína csúcs, az online találkozók éveiben pedig látványosan erodálódott a két fél kapcsolata. Már a 2022-es találkozó is meglehetősen fagyos légkörben zajlott, amelyet Josep Borell uniós főképviselő utólag „süketek párbeszédének” minősített. A decemberi csúcstalálkozóval kapcsolatban a legtöbb szakértő így előzetesen nem számított áttörésre a két fél közti vitás kérdések bármelyikében, Olaszország pedig megadta a negatív alaphangot azzal, hogy az esemény előestéjén jelentette be hivatalosan, hogy nem folytatja részvételét az Övezet és Út Kezdeményezésben. Ugyanakkor a házigazda Peking igyekezett növelni a találkozó jelentőségét, hangsúlyozva, hogy az uniós vezetők látogatása egy esély arra, hogy a Kína–EU kapcsolatokat új szintre emeljék, és új távlatokat nyissanak.
A kínai vezetés számára ugyanis prioritás, hogy dinamizálja gazdaságát, és Peking ezen a téren potenciális partnert lát az Unióban, így továbbra is érzékelhető az a törekvés, hogy az ellene irányuló európai derisking politika élét minél inkább tompítsa.
Amerikával folyó versengés közepette Kínának továbbra is stratégiai érdeke, hogy Brüsszel minél kevésbé kövesse a washingtoni irányvonalat, így a pekingi vezetők folyamatosan az együttműködés lehetőségeire akarják inkább irányítani a figyelmet. Erre utalnak a kínai elnök békülékenyebb hangvételű nyilatkozatai is, amelyekben a versengés tényének elfogadása mellett a rivalizálás, az együttműködés csökkentése és a konfrontáció ellen foglal állást, hangsúlyozva a kölcsönösen előnyös partnerséget a két fél között. A kínai elnök többnyire akkor fogalmaz Európa kapcsán keményebben, amikor figyelmezteti partnereit, hogy tartsák maguktól távol a „beavatkozás különböző formáit” – vélhetően az amerikai ihletettségű derisking politikára utalva.
Mindez azt jelenti, hogy Brüsszel alkupozíciója erősödik Pekinggel szemben. Ugyanakkor az EU részéről is fennáll gazdasági kitettség Kína irányában, így a várakozásoknak megfelelően a javuló alkupozíció sem volt elég ahhoz, hogy az uniós vezetők a decemberi csúcson valamiféle áttörést tudjanak kiharcolni a legfontosabb vitás kérdésekben. Az EU kereskedelmi deficitje mögötti okok közös feltárására vonatkozó elhatározás egyszer talán hozhat valamiféle eredményt, azonban nagyon kevés ahhoz, hogy felívelő pályára állítsa az EU és Kína kapcsolatát. Ami ezt a pozitív fordulatot rövid távon meghozhatná, az az ukrajnai háború pekingi megítélésében történő változás. Az uniós vezetők rendszeresen sürgetik Kínát, hogy minden befolyását vesse latba Moszkvában a háború befejezése érdekében. Ursula von der Leyen pedig egyértelművé tette, hogy az EU és Kína kapcsolatainak alakulását az fogja meghatározni, hogy Peking hogyan viszonyul az orosz invázióhoz.
A brüsszeli politikusok ugyanakkor eleve minimalizálják a viszony javulásának esélyeit azzal, hogy deklaráltan az ukrajnai háború megítélésétől teszik függővé a Kínával való kapcsolat alakulását.
Peking ugyanis valószínűsíthetően inkább lesz hajlandó arra, hogy előbb-utóbb engedményeket tegyen az egyenlő bánásmódot igénylő európai cégeknek, mint hogy a nyugati nyomásnak engedve megváltoztassa álláspontját az orosz invázió megítélést illetően, ami egyértelmű presztízsveszteség lenne számára. A feldolgozóiparba érkező külföldi befektetések korlátozásainak teljes eltörlése egyébként a 2023-as pekingi Övezet és Út Fórumon is elhangzott ígéretként a kínai elnök részéről, míg az ukrajnai háború kapcsán képviselt kínai álláspont változásának egyelőre nem sok jele van. A Kína irányában az EU részéről egy ideje érzékelhető szkepticizmus miatt néhány gesztus értékű intézkedés amúgy sem lenne elegendő, Pekingnek érdemi változtatásokat kell végrehajtania a gazdasági kapcsolatok kifogásolt területein ahhoz, hogy legalább esély legyen a negatív spirál megtörésére.
Ehhez elengedhetetlen, hogy Brüsszel ellenálljon, amikor Washington a saját nagyhatalmi szempontjait akarja ráerőltetni Kínával kapcsolatban. Az EU-nak saját, jogos érdekeinek védelmében kell fellépnie Pekinggel szemben, a kereskedelmi deficit csökkentése és az európai cégeknek biztosított egyenlő bánásmód ilyen igénynek minősül, és ezekben a kérdésekben hazánknak érdemes határozottan kiállnia Brüsszel mellett. Sőt, mivel a hazai gazdaság védelmét szolgáló derisking szemlélet Pekingtől sem idegen (minden ezzel ellentétes nyilatkozat ellenére), ezért hazánknak is érdemes támogatnia Brüsszelnek azokat a protekcionista jellegű döntéseit, amelyek az európai gazdaság jövőbeni versenyképességének ésszerű védelmét szolgálják.
