Az űrpolitika lesz a nagyhatalmak új játszótere – már el is kezdődött a helyezkedés

A világűr a 21. század új geopolitikai, gazdasági és technológiai játszótere – aki most lép, az formálhatja a szabályokat, aki késlekedik, annak már csak helyet kell keresnie mások mellett. Egy friss jelentés szerint az űr nem csupán lehetőség – hanem sürgető nemzeti érdek. A Boston Consulting Group és a Novaspace közös jelentése világossá teszi: a világűr többé nem a szuperhatalmak kiváltsága, és már régen nem pusztán rakéták, űrhajósok és szondák színtere. Az űripar mára a globális gazdaság egyik leggyorsabban növekvő, legnagyobb hatású ágazatává vált, az űrpolitika korszaka pedig csendben már el is kezdődött. 

A technológiai fejlesztések, a nemzetközi verseny és a magánszektor berobbanása olyan új korszakot nyitott meg – az úgynevezett Space 4.0 érát –, amelyben minden kormányzatnak döntenie kell: részese lesz, vagy elszenvedője marad a világűr újraosztásának. A jelentés szerint a globális űrgazdaság értéke 2024-ben elérte a 596 milliárd dollárt, és 2033-ra várhatóan megközelíti majd a 944 milliárdot. A növekedést elsősorban az olyan szolgáltatások hajtják, mint

• a műholdas kommunikáció,
• a földmegfigyelés,
• és a térbeli adatalapú iparágak.

Ez már most is érezhető a mindennapokban: a mobiltelefonok GPS-je, a mezőgazdasági öntözőrendszerek, a meteorológiai előrejelzések és a klímaváltozást monitorozó modellek szinte mind az űrből származó adatokon alapulnak. Az űr tehát már nem kívül van – hanem körülöttünk.

A fejlődés odakint van, nem a szárazföldön

De miért éri meg kormányzati oldalról befektetni ebbe az iparágba? A jelentés részletes választ ad erre a kérdésre. Az első és legszembetűnőbb indok a gazdasági megtérülés: az Európai Űrügynökség (ESA) számításai szerint minden egyes euró, amelyet űrprogramokra költenek, akár négyszeres gazdasági hozamot is generálhat, miközben 2,8 eurónyi további piaci beruházást vonz be. Az Európai Űrügynökség szerint 2040-re az emberiség nemcsak túlél, hanem virágzik is a világűrben. A Technology 2040 vízió olyan jövőt fest, ahol űroázisokban élünk, mesterséges intelligenciával vezérelt űrhajók járják a galaxisokat, és az internet még a Jupiter holdjain is elérhető, hogy ne maradjunk le az új Netflix-premierekről.

Az Egyesült Államokban a NASA 2021-es tevékenysége több mint 71 milliárd dolláros gazdasági hatást ért el, és csaknem 340 ezer munkahelyet támogatott közvetve. A hosszú távú technológiai hatások még ennél is látványosabbak: 

A gazdasági és technológiai dimenziók mellett a fenntarthatóság is egyre fontosabbá válik. A világ kormányai ma már egyre több környezetvédelmi és éghajlati döntést alapoznak műholdas adatokra. Az űrből figyelhetjük meg a szén-dioxid-kibocsátás alakulását, az erdőirtás mértékét, a mezőgazdasági termőterületek állapotát, vagy akár a vízhasználat hatékonyságát. A klímaváltozás elleni küzdelemben tehát az űrtechnológia nélkülözhetetlen szerepet játszik. Ráadásul a zöldátállás piaca is ugrásszerűen bővül: az űralapú megoldásokat is integráló fenntarthatósági szektor értéke 2024-ben még csak 23,5 milliárd dollár volt, ám 2034-re meghaladhatja a 185 milliárdot.

Még van idő beszállni az űrpolitika alakulásába

Az űrpolitika azonban nem csupán gazdasági és környezetvédelmi kérdés – hanem kemény geopolitikai eszköz is. A világ nagyhatalmai – az Egyesült Államok, Kína, India – hatalmas összegeket fordítanak saját űrprogramjaik fejlesztésére. Az Egyesült Államok 2023-ban 73 milliárd dollárt költött az űrre, ez a világ teljes állami űrköltségvetésének több mint 60 százaléka. Kína saját űrállomással rendelkezik, és holdmissziókra készül. India liberalizálta a magánszektort, és százszázalékos külföldi befektetést engedélyez a műholdgyártásban. 

A jelentés hangsúlyozza, hogy az űrbe történő belépésre most van az utolsó történelmi pillanat. Az alacsony Föld körüli pályák (LEO) zsúfoltsága már most kritikus: az elkövetkező években több mint 30 ezer új műhold fellövését tervezik, döntően magáncégek által, mint a SpaceX, az Amazon vagy a OneWeb. Aki most nem biztosítja magának a helyet a pályákon – vagy a szabályalkotásban –, az kiszolgáltatottá válik másoknak.

Összefonódik a közszféra és a magánszektor

Az iparág átalakulását jól jelzi a magánszektor térhódítása. Az elmúlt húsz év űrbefektetéseinek 60 százalékát csupán az utóbbi két évben költötték el, és ezt nem kormányok, hanem cégek vezényelték le. A SpaceX, a Blue Origin, a Maxar vagy a Planet Labs már nem csupán űrjelenlétet biztosítanak, hanem teljes értékláncokat építenek: saját rakétákkal, saját műholdas szolgáltatásokkal, saját adattovábbítási infrastruktúrával. A jelentés szerint a kormányzatok számára a jövő útja nem a magánszektor kiszorítása, hanem az együttműködés: a köz- és magánszféra közös programjai, mint amilyen a NASA és a SpaceX partnersége, a leggyorsabb és leghatékonyabb fejlődést biztosítják.

A jelentés ugyanakkor óva int attól, hogy bárki kizárólag egy szegmensre építse űrstratégiáját. Egy sikeres nemzeti űripar diverzifikált portfólióval rendelkezik: szerepel benne

• műholdas kommunikáció,
• Föld-megfigyelés,
• rakétafejlesztés,
• műholdgyártás,
• és adatfeldolgozás is.

Emellett a kockázatokkal való együttélés is elengedhetetlen: az űriparban a kudarc nem kivétel, hanem velejáró. A SpaceX például három rakétát veszített el zsinórban az induláskor – mára viszont az iparág legmegbízhatóbb szolgáltatójává vált.

A jövő tehát azoké, akik hosszú távon gondolkodnak, és hajlandók befektetni a bizonytalanba. Az űrszektor hosszú ciklusokban működik: egy rakéta kifejlesztése évtizedekig is eltarthat, az űrállomások kiépítése pedig még tovább. Aki ma dönt, az nem négyéves politikai ciklusokra épít, hanem nemzedékekre előre tervez. Ebben a rendszerben a következetes kormányzati stratégia és a politikai stabilitás ugyanolyan fontos tényező, mint a technológiai tudás vagy a pénzügyi tőke.