Kongatják a vészharangot az olajipari vezetők: a világ még fel sem fogta, mekkora a baj – "Ilyen rosszat még sosem láttam"
Sötét képet festettek a világ legbefolyásosabb olaj- és gázipari vállalatainak vezérigazgatói az iráni háborúnak az energiaellátásra és a globális gazdaságra gyakorolt hosszú távú következményeiről. Szerintük a piac még mindig nem mérte fel pontosan, hogy milyen mérték zavarokkal néz szembe az energiaellátás.
A cégvezetők Houstonban, az S&P Global éves CERAWeek energiakonferenciáján mérték fel a háború okozta helyzetet. Figyelmeztettek, hogy Ázsia és Európa üzemanyaghiánnyal fog szembesülni, ha a háború elhúzódik, és
az olajárak valószínűleg magasak maradnak még akkor is, ha a konfliktus véget ér, mivel minden országnak fel kell töltenie a kimerült tartalékaikat.
„Egyszerűen nem lehet napi 8-10 millió hordó olajat és a cseppfolyósított földgáz (LNG) körülbelül 20 százalékát kivonni a világpiacról anélkül, hogy az jelentős következményekkel járna” – hangsúlyozta Ryan Lance, a ConocoPhillips vezérigazgatója a konferencián.
Blokád alatt a közel-keleti olajmezők
Irán a Hormuzi-szoros lezárásával gyakorlatilag gazdasági blokád alá vette a közel-keleti olajtermelőket, és már egy törvénytervezet is készül Teheránban, amelyet a héten a parlament elé terjesztenek, és amelynek értelmében útdíjat, egyfajta vámot vetnének ki a Hormuzi-szoroson áthaladó hajókra.
Ez egyúttal hivatalossá tenné az iszlám állam szuverenitását a kulcsfontosságú hajózási útvonal felett, amelynek elismerését Teherán az amerikaiakkal folytatott közvetett tárgyalásokon követeli.
Sejk Navaf el-Szaba, a Kuwait Petroleum Corporation elnök-vezérigazgatója szerint azonban a szoros lezárásával és az öböl-menti államok energetikai létesítményei elleni támadásokkal nem csupán az érintett országokat vette célba, hanem az egész világ gazdaságot is túszul ejtette, aminek dominóhatása máris érezhető a globális ellátási láncban
- a műtrágyagyártástól kezdve
- az alumíniumiparon át
- a hélium nélkül működésképtelen félvezetőgyártásig.
Az energiatermelő létesítmények elleni támadások és a regionális termelési leállások miatt az olajárak három számjegyűre ugrottak. Szakértők szerint olyan olajválság várható, ami rosszabb lesz az 1970-es évekbelinél is, amikor az arab országok embargót hirdettek a Nyugat ellen, mert Izraelt támogatta az 1973-as háborúban.
Ilyen rosszat még sosem láttam
– mondta a CNBC-nek Paul Sankey, a Sankey Research független elemző alapítója. „A Hormuzi-szoros még sosem volt zárva, oda jutottunk, hogy azt de facto az irániak ellenőrzik. Hihetetlenül súlyos a helyzet” – tette hozzá.
Bár az amerikai kormányzat szerint csak rövid távú fennakadásokról van szó, és megéri ezt az árat megfizetni Irán megfékezésének hosszú távú előnyeiért, ez az ár nagyon magas egy olyan olaj- és gázipari vállalatok számára, amelynek eszközei ki vannak téve támadásoknak.
A ConocoPhillips például „könyörög” a Trump-adminisztrációnak a katari amerikai tulajdonú eszközök és több százmillió dolláros befektetések katonai védelméért. A Conoco jelentős befektető például a katari Ras Laffan LNG-létesítményben, amelyet a háború legelején le kellett állítani.
Az olajár nem tükrözi az ellátási gondokat
Az iráni háború immár az ötödik hetébe lépett, és hétfői piacnyitáskor a Business Insider tudósítása szerint a Brent ára a péntekhez képest három százalékkal, hordónként 115,73 dollárra ugrott, miután a hétvégén újabb fordulatot vett az iráni konfliktus: a jemeni húszik először hajtottak végre támadást Izrael ellen.
Az Egyesült Államokban irányadó West Texas Intermediate (WTI) hordónként 103,13 dollárra drágult.
Az olajnak azonban kétféle ára van: a „papír”, vagyis a határidős piacokon jegyzett és a „fizikai”, a dubaji ár, amely bizonyos közel-keleti eladók valós kézbesítését követi nyomon. A kettő között pedig óriási a különbség: péntekig a Brent 36,
a dubaji ár 76 százalékkal emelkedett a háború előttihez képest, az utóbbi 126 dolláron áll, és különösen ingadozó volt az utóbbi időben.
A vállalatvezetők azonban figyelmeztettek, hogy az olajár egy dolog, az ellátás biztosítása teljesen más. „A vevőinknek a molekulákra, az elektronokra van szükségük” – hangsúlyozta a konferencián Wale Sawan, a Shell vezérigazgatója.
Mike Wirth, a Chevron vezér is arra hívta fel a figyelmet, hogy a fizikai olajellátás sokkal szűkebb, mint ahogyan azt a határidős piacok árai mutatják. Szerinte a piac „kevés információ” alapján reagál, nem a realitások alapján.
Súlyos zavarokkal szembesül az energiaellátás
Három-négy hónapba is beletelik, amíg az öböl menti arab országok teljesen helyreállítják a termelést, mivel a szoros lezárása miatt olajkutakat kellett leállítaniuk.
Az olajár alsó szintjének így valószínűleg emelkednie kell, és nem fog visszaesni egy jó darabig a háború előtti szintre.
A háború azonban az üzemanyag-ellátásban még nagyobb fennakadásokat okoz majd, mint az olajéban.
A kerozinnál már érezhető a hiány, a következő a dízel lesz, majd a benzin. Ázsia már érzi a következményeket, de a hiány áprilisban már Európát is eléri. A helyzetet pedig tovább súlyosbítja, hogy a kormányok próbálnak készleteket felhalmozni és védeni a forrásaikat.
