Így gyötörte meg Európát a háború – ezt mindenki a saját bőrén érzi

Nem a beteg Európa felgyógyulására, hanem belső forrásaira építi remélt gazdasági újraindítását Magyarország – erről beszélt egy évzáró interjújában Orbán Viktor magyar kormányfő, azt is ecsetelve: a kontinens és hazánk hatalmas károkat szenvedett a jövőre három év után  remélhetőleg véget érő ukrajnai háború miatt. A Világgazdaság utána járt, számokban hogyan szemléltethetők ezek a károk. Amelyeket személyesen, életünkben valamennyien megéreztünk, az európaiak javához hasonlóan, és fájdalmasan, ha nem is olyan borzasztó formákban, mint a háborús felek. 

A károk teljes felmérése csak a háború befejezte után lehetséges, és még akkor sem azonnal, mert minden releváns adat valószínűleg nem lesz azonnal elérhető. A tetejébe a hatások évtizedekig működnek, és nem is felmérhető: milyen tovább gyűrűző problémákat okoz, ha egy család elvesztette egy tagját, tagjait, vagy otthonából elmenekülni kényszerült. 

Energiaválság: egy év alatt 4000 milliárd forint, huss ki, és nincs vége

Sok hatás már most felmérhető. A Patrióta YouTube-csatornának adott interjújában a miniszterelnök a magyar károkról többek közt közölt egy meghökkentő adatot: a háború, Európa gazdasági kettészakadása, az oroszokra kirótt nyugati szankciók következtében az Európai Unió energiaválságba zuhant. Emiatt az éves magyar energiaköltség tizenkét hónap alatt hatalmas összeggel, mintegy tízmilliárd euróval ugrott meg. 

– fogalmazott a kormányfő.     

A hatás nem volt egyedi, máig tartó, és senki sem tudja, a jövőben mérsékelhető-e: teljesen valószínűleg nem, hiszen Európa korábbi nagy energiaellátója, 

és nem tudni, milyen mértékben visszafordítható, ha a háború véget is érne. Az Északi Áramlat gázvezetékeket egyszerűen felrobbantották, és az orosz energia áramlása keletre a maradék vezetékeken is megcsappant. Jelenleg ott tartunk, az orosz gáz ukrajnai tranzitja is leáll Közép-Európába.

A gáztranzit vészes kilátásairól szóló csütörtöki híradását a német Axel Springer csoport európai hírportálja így zárja: „a Politico elemzése azt találta, hogy a gáztranzit vége korlátozott hatással lenne az EU egészére”. A brüsszeli vállvonogatást híven illusztrálja, több tagállamban azonban kiverheti a biztosítékot az unió ilyen cinikus értelmezése. Maga a hivatkozott cikk is azzal indít, hogy a leállás „költségesnek bizonyulhat Ausztria, Szlovákia és Magyarország számára” (azzal a véleménnyel folytatva, hogy „az orosz gázszerződés mérgező”).  Csak napokkal ezelőtt magyar, osztrák, szlovák és olasz energiacégek, nagy ipari fogyasztók és kereskedelmi szövetségek nyilatkozatban sürgették a megegyezést a gázszállítás folytatásáról. Ursula von der Leyen Európai Bizottsága lesöpörte a panaszt.

Európa energiaköltsége nem időlegesen szökött fel, hanem tartósan

A gázproblémán túl, a háborúban gyökerező energiaválság tartós kárait szemlélteti a holland TTF-gázárak elmúlt fél évtizedét mutató grafikon. Ez nemcsak Magyarország, hanem az EU földgázköltségeit mutatja. 

Akinek az egyszeri árrobbanás nem vonja el teljesen a figyelmét, az ábrán felfedezheti, hogy nem ideiglenes drágulásról van szó: a földgáz ára most is háromszor-négyszerese, mint az évtized elején volt. Nem terheljük az olvasót az európai üzemanyagárakban irányadó Brent olaj grafikonjával, de aki ide kattint, láthatja, hogy ez is megemelkedett, majdnem 30 százalékkal.

A költségvetéseket is megterhelte, világjárvány után

Mindez a saját energiatermeléssel alig rendelkező EU-t akkor sújtja, amikor egyébként is elképesztő versenyképességi problémákkal, technológiai lecsúszással és ipari elbocsátásokkal szembesül. 

A magyar háztartások a rezsicsökkentés védernyője alatt az energiakrízisből alig érzékeltek valamit – miközben a munkaadó cégek szinte telibe kapták –, a cehhet azonban az országnak kifelé állnia kellett. Csak a kormányfő által említett 4000 milliárdos „borravaló” az energiaszállítóknak egymillió forinttal gyarapította volna minden magyar háztartás vagyonát, ha hozzájuk kerül, és nem a külföldi energiaszállítókhoz. 

Az energiaválság, az általa okozott inflációs cunami, és az ebből származó drasztikus fogyasztás-visszaesés költségeivel úgy kellett megbirkózniuk az uniós tagállamok költségvetéseinek, hogy eközben még a világjárvány utóhatásaival birkóztak, közösen vállalt adósságból, miközben például egyes tagállamok, mint Magyarország dolgát azzal is nehezítették, hogy politikai nyomásgyakorlásra használva az uniós intézményrendszert felfüggesztették uniós pénzek kifizetését.  

Magyarország ennek ellenére csökkenő pályán tudta tartani a költségvetési hiányát és államadósságát. Mások nem úszták meg. Az év végére költségvetési bajok miatt és legitimitási problémák közepette megbukott a német és a francia kormány is. Keleti szomszédunk, az osztogatásba ittasult Románia pedig belecsúszott a 2000-es évek eleji szocialista kormányok deficitmódosítgató adósságspiráljába, aminek előbb-utóbb a választóknak kell megfizetnie az árát.

Még egy nehezen gyógyuló háborús seb: az európai infláció

A háború által az Európán ütött számos seb közül az egyik legfájóbb a magas infláció, amitől végleg megszabadulni nehéz, az utóhatásaitól még nehezebb. A világjárvány után még viszonylag könnyen tudtak kitörni az európai fogyasztók a lezárások okozta letargiából – és ez már elkezdte megalapozni a drágulást –, a háború és az inflációs sokk okozta félelmek azonban máig nem múlnak, és rátelepedtek az életszínvonalra.

Grafikonunk csak a magyar inflációs sokk emlékét idézi fel. De hozhattunk volna rengeteg adatot a többi uniós tagállamból a drágulásról, illetve a háztartási fogyasztást tükröző kiskereskedelmi forgalomról. 

A fogyasztás országonként más-más görbéket vesz fel, attól függően,

• milyen mértékben, mikor kompenzálták a háztartásokat a drágulásért béremelésekkel, 
• milyen szintre vonult vissza az infláció, 
• és mennyire tartósak a félelmek, amelyek költés helyett inkább megtakarításra ösztönöznek.

Az árat Magyarország is borsosan megfizette és máig is fizeti, bár a hozzánk mérhető közép-európai régióban viszonylag gyors a felépülés. Ha a háborút béke váltja, a bizalom gyorsabban állhat helyre, az európaiak aggodalmainak azonban biztosan nem vet véget: a javuló életszínvonalat jobb európai teljesítménnyel lehet csak megalapozni, akár van háború, akár nincs.