Tévedés volt: mégse tudja megmenteni a világot az egyik legnagyobb olajexportőr, se vezeték, se tartalék – "Legyünk reálisak, nem tehet semmit"
Az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása az egekbe emelte a kőolaj és a cseppfolyósított földgáz árát. Előbbiből elsősorban a Perzsa-öböl térségén kívüli nagy exportőrök profitálhatnának – legalábbis elméletileg, de nem tudják rövid távon annyira felpörgetni a termelést, mint kellene.
A Chatham House független agytröszt kutatása szerint a magasabb energiaárak haszonélvezője Norvégia, Oroszország és Kanada lehet. A Seair adatai szerint 2024–2025-ben közülük
- Oroszország volt a 2.,
- Kanada az 5.,
- Norvégia pedig a 7.
legnagyobb olajexportőr a világon.
A lehetőség azonban legalább kettő esetében inkább csak elméleti. A kivétel Oroszország, amely a Hormuzi-szoros lezárása után azonnal elkezdte ismét szállítani az olajat Indiába, az indiai finomítók felárral is vásárolják az orosz olajat.
Teljes kapacitáson a kőolaj termelése Kanadában
A másik két ország esetében már nem ilyen egyszerű a helyzet. Kanada a világ 4. legnagyobb olajtermelője, de az ágazati szervezet szerdán közölte, hogy már most is rekordmagas az olaj- és földgázkitermelés és az export, így rövid távon csak minimális lehetőség van annak további növelésére.
A helyzetet nehezíti, hogy az országban mindössze egyetlen olajvezeték van, ami közvetlenül összeköti a mezőket a nemzetközi piacokkal.
A Trans Mountain vezeték Alberta tartományból szállítja az energiahordozót a nyugati partra, és jelenleg 90 százalékos kapacitással működik.
„Bármilyen jelentősebb új termelésnövekedéshez további csővezeték- és további exportkapacitásra lenne szükség, ami jelenleg Kanadában nem áll rendelkezésre” – idézte a Reuters Lisa Baitont, a Canadian Association of Petroleum Producers (CAPP) vezérigazgatóját.
Mark Carney miniszterelnök kormánya azonban kijelentette, hogy támogatja az energiabiztonsággal kapcsolatos nemzetközi fellépést, és együttműködik az ágazattal, hogy sürgősen felmérje, mennyiben és milyen gyorsan tud az ország hozzájárulni az energiaválság enyhítéséhez.
Elhalaszthatják a karbantartást
Az egyik lehetőség a tervezett karbantartási munkálatok elhalasztása az olajhomok-létesítményekben a termelés ideiglenes növelés érdekében – erről az ottawai kormány már tárgyalásokat folytat a cégekkel.
Tim Hodgson, a természeti erőforrásokért felelős miniszter az importot használó kanadai finomítókat is felkérte, hogy több hazai olajat dolgozzanak fel, hogy így más régiókban biztosítsák az ellátást.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerdán megállapodott 400 millió hordó olaj kibocsátásáról a stratégiai készletekből, ami a szervezet történetének legnagyobb arányú döntése. Kanada azonban ehhez nem tud hozzájárulni, mert bár az IEA tagja, de nettó olajexportőr, így nincsen saját stratégiai kőolajkészlete.
Legyünk realisták, Kanada nem tehet semmit
– összegezte a helyzetet Rory Johnston, a Commodity Context hírlevél alapítója. Arra is felhívta a figyelmet, hogy bár egyes vállalatok elhalaszthatják a tavasszal tervezett karbantartási munkákat, hogy kihasználják a magasabb olajárakat, ezt a piaci hatások miatt teszik, nem pedig a kormány utasítására.
Fel is bosszanthatják Donald Trumpot
Az is egy lehetőség, hogy a megnövekedett ázsiai kereslet miatt csökkentik az Egyesült Államokba irányuló exportot, és azt átirányítják a legnagyobb bajban lévő kontinensre. Ázsiát sújtja ugyanis a leginkább a Hormuzi-szoros lezárása – Kínát kivéve, amely egy húszéves stratégiának köszönhetően a világ legtöbb országánál jobban átvészeli majd a válságot. Folyamatosak az országba az iráni olajszállítmányok is.
Az olaj Ázsiába való átirányítását illető döntést azonban az érintett kanadai cégek szintén piaci szempontok alapján hozzák majd meg, nem pedig kormányzati rendelkezésre.
A Canada Energy Regulator szerint Kanada 2025-ben átlagosan 5,3 millió hordó nyersolajat termelt naponta.
Kérdés azonban, hogy az olajexport átirányítása Ázsia felé milyen reakciót váltana ki Washingtonból, mivel Kanada és személyesen Carney sem tartozik Donald Trump elnök kedvencei közé.
Az Egyesült Államokban van olaj – csak nem olyan, amilyen kell
Az üzemanyagárak ugyanis az Egyesült Államokban is gyorsan nőnek, ami rossz hír a Fehér Ház és a republikánus párt számára a novemberi időközi kongresszusi választások előtt.
Bár az Egyesült Államok a világ legnagyobb olajtermelője, évek óta rekordmennyiséget hoznak a felszínre, van egy nagy probléma:
nem minden olaj egyforma, és az amerikaiak nem olyant termelnek, mint amilyent fogyasztanak,
emlékeztetett a CNN hírtelevízió.
Az országban talajrepesztéssel (fracking) kinyert olaj drága és könnyű, szakértők „a kőolaj pezsgőjének” hívják. Az Egyesült Államok ebből tavaly napi 3,9 millió hordónyit exportált.
Üzemanyagnak és ipari felhasználásra viszont nehézolaj kell, amelyet máshonnan, többek között Kanadából, Szaúd-Arábiából és Közép-, valamint Dél-Amerikából importálnak. Pontosan a típusa miatt volt a venezuelai olaj az amerikai finomítók kedvence.
Norvégia nem tudja megmenteni Európát
Európa egyik legnagyobb energiaszállítója Norvégia, így adná magát a lehetőség, hogy onnan pótolják a Közel-Keletről kieső mennyiséget, de ez sem működik.
Az ország szabályozó hatósága az év elején, még jóval az iráni háború kirobbanása előtt közölte, hogy az idén várhatóan még stabil marad a tengeri olaj- és gáztermelés, de a beruházások 6,6 százalékkal csökkennek, ami azt jelenti, hogy az évtized végére már lassulás várható.
Az elmúlt években a nagy beruházások jelentős fejlesztéseket hoztak, ezek azonban fokozatosan véget érnek, míg az új projektek többnyire kisebb méretűek.
Terje Aasland energetikai miniszter március elején megerősítette, hogy
a gáztermelést nem tudják jelentősen növelni, mert az északi-tengeri mezők már teljes kapacitáson működnek.
Hasonló a helyzet az olajjal is, már tavaly nyáron rekordot jelentő, napi 1,96 millió hordót hoztak a felszínre.
Ajánlott videók
Török Áramlat elleni támadás: honnan lesz Magyarországnak gáza, ha leáll a vezetékes orosz import?
